Az elhallgatott figyelmeztetés: egy mérnök előre látta a NASA Challenger tragédiáját
Roger Boisjoly mérnökként dolgozott a Morton Thiokolnál, amely az űrsiklók rakétáinak a NASA számára történő gyártásával foglalkozott. Már korán észrevette, hogy a Challenger űrsikló rakétatömítései problémásak lehetnek hideg időjárás esetén.
1986. január 28-án, egy különösen hideg napon Floridában tervezték az űrsikló indítását. Boisjoly és néhány kollégája megpróbálta meggyőzni a vezetőket, hogy késleltessék az indítást a tömítési probléma miatt. De sajnos, a NASA vezetése nem fogadta meg a tanácsukat.
Az indítás során az űrsikló felrobbant, mindössze 73 másodperccel az elindulása után, mivel a tömítések valóban nem működtek megfelelően.
Egy rejtélyes brit tisztánlátó, aki előre látta Lincoln elnök tragédiáját
Charles Colchester, egy titokzatos brit tisztánlátó, állítólag megelőzően figyelmeztette Abraham Lincolnt, hogy élete veszélyben forog. A sztori szerint Colchester közelebbi kapcsolatba került Lincoln feleségével, Mary Todd Lincoln-nel, miután azt állította, hogy kommunikál elhunyt gyermekükkel.
A rejtélyt csak mélyíti, hogy Colchester személyesen ismerte John Wilkes Booth-ot, Lincoln későbbi gyilkosát. Egyes történelmi források szerint Booth és Colchester gyakran együtt töltöttek időt Washingtonban. Ez természetesen felvet néhány kérdést Colchester szerepéről és motivációjáról az események körül.
Lincoln maga kétkedett Colchester állítólagos képességeiben és elutasította figyelmeztetését. Az elnök végül tragikus sorsa elől nem menekülhetett, és a történtek tovább növelték a misztériumot, amely Colchester nevéhez fűződött.
Az utasok és a Titanic rádiósai okozhatták a hajó elsüllyedését
1912-ben, a hajózási rádiókommunikáció még viszonylag új innovációnak számított, és nem voltak jól meghatározott protokollok arra vonatkozóan, hogy milyen üzeneteknek kellene prioritást élvezniük.
A Mesaba ugyanazon az útvonalon hajózott, mint a Titanic, és pár órával azelőtt, hogy a híres óceánjáró nekiment a jéghegynek, rádióüzenetben figyelmeztették a környéken lévő jéghegyekre. Ezen túlmenően, a Carpathia és az Amerika hajók is adtak figyelmeztetéseket azon az éjszakán.
Bár az üzenet megérkezett a Titanic rádiójához, sajnálatos módon nem értékelték kellő fontossággal.
A Titanic rádiósai, Jack Phillips és Harold Bride, az utasoktól érkező kereskedelmi üzenetekkel voltak elfoglalva. Emiatt az életmentő információt nem továbbították azonnal a kapitányhoz.
Sajnálatos módon, 1912. április 14-én, azon a végzetes éjszakán, a Titanic nekiütközött egy jéghegynek és elsüllyedt.
Robert Heinlein, aki megjósolta a hidegháborút
Robert Heinlein, a sci-fi műfaj egyik meghatározó alakja, nem csak izgalmas történetekkel ajándékozott meg minket, de számos írásával a jövőt is előrevetítette. Ezen írások közül talán a legfigyelemre méltóbb "A megoldás nem kielégítő", amely 1941-ben, még a Manhattan-terv engedélyezése előtt jelent meg.
Ebben a novellában Heinlein egy olyan világot vázol fel, ahol az Egyesült Államok nukleáris fegyverek megépítésében versenyez. A története világos képet ad a nukleáris fegyverekkel járó veszélyekről: egy világról, ahol állandó a szorongás, a nemzetek fegyverkezési versenyben állnak, és a kölcsönös pusztulás mindig fenyegetően ott lebeg a háttérben.
De Heinlein nem csak ezt az egy témát boncolgatta műveiben:
- Gyakran foglalkozott olyan technológiai és társadalmi változásokkal, amelyek a 20. század második felében váltak valósággá.
- Munkásságának középpontjában a szabadság kérdése állt, és az, hogy milyen felelősséggel tartozik az egyén a társadalom felé. Ezt a témát a hidegháború kontextusában is élesen vizsgálta.
- És bár Heinlein tűnt a legelőrelátóbbnak, nem volt egyedül ebben a műfajban. Más sci-fi írók, mint George Orwell és Isaac Asimov, szintén foglalkoztak a hidegháború és a nukleáris fenyegetés témakörével.
Nem tudni, hogy Heinlein célja konkrétan egy figyelmeztetés kiadása volt-e, vagy csak egy érdekes elképzelés bemutatása. Mindenesetre művei a hidegháborúval kapcsolatban meglepően pontosnak bizonyultak. De nem ő volt az egyetlen, aki tudta mi fog történni.
Ferdinand Foch, a francia tiszt, aki megjósolta a második világháborút
Ferdinand Foch a szövetségesek egyik fő parancsnoka volt az első világháború során. Amikor 1918-ban véget ért a háború és a Versailles-i békeszerződést aláírták, sokan érezték úgy, hogy a szerződés büntető jellegű és túlságosan szigorú a legyőzött Németországgal szemben. Azonban Foch, aki központi szerepet játszott a háború befejezésében, másképp látta a helyzetet.
Azt állította, hogy a szerződés nem eléggé szigorú, és nem akadályozza meg Németország újbóli támadását. Hírhedten megjegyezte:
Nem ez a béke. Ez csupán egy 20 éves fegyverszünet."
Ezzel a kijelentéssel Foch nagy előrelátásról tett tanúbizonyságot. Mint az idő folyamán kiderült, kijelentése rendkívül pontos volt: két évtizeddel később, 1939-ben Németország megszállta Lengyelországot, ezzel kezdetét vette a második világháború.
Két tudóst kitiltották és megfenyegették, mert figyelmeztették a kormányt a közelgő katasztrófára
1970-ben Yungay városát, egy idilli perui települést, egy hatalmas lavina temette maga alá, melynek során közel 20 000 ember vesztette életét. Ennek a tragédiának az előzményeiben két amerikai tudós, David Bernays és Charles Sawyer érdemes kiemelni, akik mindent megtettek a katasztrófa elkerüléséért.
1962-ben, a Huascaran-hegyen végzett kutatásuk során, felfedezték a laza alapkőzetek felhalmozódását egy gleccser alatt, mely lavina kialakulásának előjele volt. Ismerve a régió földrengéseit, gyorsan felismerték a veszélyt, mely Yungay városát fenyegette.
Mikor figyelmeztették a helyi kormányzatot és a lakosságot, a kormányzó nem hogy nem hallgattak rájuk, hanem kitiltották őket az országból és fenyegetőztek letartóztatással, ha visszatérnek.
Néhány évvel később a tudósok borzalmas jóslata valóra vált, amikor Yungay városát egy hatalmas lavina söpörte el. A tragédia rávilágított a kormány hibájára, melynek során a figyelmeztetéseket nem vették komolyan, és inkább a hírnököket büntették, mintsem megvédeni az ártatlanokat.
Cofer Black: a CIA vezető, aki 9/11 előtti figyelmeztetések ellenére sem hallgattak rá
2001 szeptember 11-e előtt az USA kormánya több terrorveszéllyel kapcsolatos figyelmeztetést kapott, de nem vették őket komolyan.
Az egyik legmarkánsabb figyelmeztetés Cofer Blacktől, a CIA terrorellenes egységének 2001-es vezetőjétől származott. Black, akit sokan az amerikai hírszerzés egyik legképzettebb terrorizmus szakértőjeként ismernek, nagyon világosan látta a közelgő veszélyt.
2001. július 10-én a CIA munkatársaival találkozott az akkori Nemzetbiztonsági Tanácsadóval, Condoleezza Rice-szal. Ezen a találkozón ők arra figyelmeztettek, hogy a következő hónapokban, vagy akár heteken belül is, jelentős terrortámadások várhatók az Egyesült Államok területén. Miközben sokan a kormányzati körökben is tudatában voltak a potenciális veszélynek, a válaszadás elmaradt. Hónapokkal később, a World Trade Center ikertornyai összeomlottak.
Még meghökkentőbb a történetben, hogy a Black és Rice közötti júliusi találkozó teljesen kimaradt a 9/11 Bizottság hivatalos jelentéséből. Sokan azt állítják, hogy a kormányzat próbálta eltitkolni az eseményt, és ezzel elterelni a figyelmet a kormányzat esetleges hibáiról és mulasztásairól. Ahogyan további részletek kerülnek napvilágra, egyre több kérdés merül fel arról, hogy miért nem cselekedett az amerikai kormány határozottabban a figyelmeztetések ismeretében.
(Borítókép: Cofer Black, az Egyesült Államok terrortámadásaival foglalkozó nemzeti bizottság meghallgatásán beszél. Fotó: Northfoto)