A török
A magyaroknak nem kell a szomszédba menniük egy jó átverésért, elég ha arra gondolunk, hogy Windisch-Graetz Lajos herceg és segítői hamis ezer frankosok tömegével akarták csődbe vinni Franciaországot, hogy így álljanak bosszút az első világháborút lezáró trianoni békediktátum miatt. Igaz a hamisítással csúnyán lebuktak a revizinoista magyarok, azonban volt olyan honfitársunk, aki évtizedekig „sakkban tartani” tudta tartani a világ legnagyobb elméit is.
Kempelen Farkas 1796-ban készítette el a A török névre keresztelt sakkozógépét, hogy elkápráztassa vele Mária Terézia királynőt. A török sorra győzte le a legnagyobb sakkozókat és végig tudta járni „a huszár útját”, sőt legyőzte többek közt Napóleont és Benjamin Franklint is. Ma már nem számít különlegesnek, ha egy gép, jobban teljesít az embereknél a világ egyik legősibb játékában, azonban a korban még egyedülállónak számított A török teljesítménye és annak titkáról újságcikkek és tanulmányok százai születtek.
Kempelen bejárta a világot a szerkezetével és rengeteg pénzt keresett a fellépéseivel. Sokan vádolták meg azzal, hogy a gépet valójában egy ember irányítja, a tudós azonban azzal oszlatta el a kételyeket, hogy a játszmák előtt elöl és hátul is feltárta a gép mechanikáját.
A magyar tudóst végül évtizedekkel később a híres író, Edgar Allan Poe buktatta le a Maelzel sakkjátékosa című esszéjében. Az író többször is ellátogatott A török játszmáira és megfigyelte, hogy Kempelen segítői, akik jelen voltak a gép összeszerelésekor, rendre sakk nagymesterek voltak, akik az „előadás idejére” eltűntek. Edgar Allan Poen rájött, hogy a gép belsejében van egy csúsztatható ülés, aminek segítségével a benne rejtőző emberi játékos el tudott tűnni a gép hátuljában, amikor Kempelen kinyitotta a gép elején található ajtót, majd előre csúszott ülésével, amikor a magyar tudós a gép hátsó részét mutatta meg a közönségnek és már becsukta az első ajtót.
Az ember, aki eladta az Eiffel-tornyot
Az Eiffel-tornyot a párizsi világkiállításra készítették el és a tervek szerint tíz évvel a felépítése után, 1909-ben lebontották volna, ám a párizsiak megszerették az építményt, így még 1925-ben is állt. Azonban a torony fenntartási költségei hatalmas terheket róttak a háború után megtépázott francia államra, ami lehetőséget biztosított egy tehetséges szélhámosnak, Victor Lustignak arra hogy tovább gondolja az újságban olvasható híreket, amik az épület lebontásáról szóltak.
Az Osztárk-Magyar Monarchia területén született, öt nyelvet beszélő csaló kiadta magát a francia posta- és távközlésügyi miniszterhelyettesnek és elhitette az öt legnagyobb ócskavas-kereskedővel, hogy le fogják bontani a hétezer tonnás vasszerkezetet. A kereskedők elhitték a történetet, hiszen sok szó volt erről akkoriban és az is hihető volt, hogy a hatóságok nem akarják nagy dobra verni s a párizsiak által megkedvelt látványosság lebontását. Emiatt még hálásak is voltak Lustignak, hogy megosztotta velük az államtitkot és lehetőségük nyílt egy ekkora projektre. A csaló kiválasztotta a befutó ajánlatok közül a legjobbat és nem csak azzal a díjjal, hanem az ahhoz tartozó kenőpénzzel együtt lelépett Bécsbe.
Az átvert kereskedő nem akart a hatóságokhoz fordulni, mert szégyellte magát, hogy egy így átverték, emiatt Lustig vérszemet kapott és visszatért Franciaországba, hogy újra eladja az Eiffel tornyot. Második próbálkozása azonban már nem volt sikeres: leleplezték, és menekülnie kellett, de végül elkapták.
Támad a Mars
„Ez a legborzasztóbb dolog, amit valaha láttam. Várjunk csak, ez a valaki vagy valami mászik! (...) Te jó ég! Valami kibújik az árnyékból, olyan mint egy szürke kígyó” – tudósított 9 millió amerikainak 1938. október 30-án Carl Phillips a rádióban a New Jersey állambeli Grover's Mill farmra becsapódott, cilinder alakú tárgyból kimászó űrlényekről.
Természetesen a valóságban szó sem volt idegen lények támadásáról és a műsor elején be is jelentették, hogy a hallgatók H. G. Wells Világok harca című sci-fijének Orson Welles által amerikai környezetbe átültetett hagnjátékát hallhatják majd. A legtöbben azonban csak később csatlakoztak be az adásba, amikor már csak a rendkívül élethű, idegőrlő csendeket és velőtrázó sikolyokat alkalmazó műsort hallhatták. Az Egyesült Államokban a Mars támadásának híre hallatára kitört a pánik.
A mozik megszakították műsoraikat, tízezrek kezdtek el menekülni a városokból, sokan pedig a különböző rádióállomásokat, újságok szerkesztőségeit és a rendőrséget hívogatták a földönkívüliek elleni hatékony védekezési módszer felől érdeklődve. Voltak, akik annyira bepánikoltak, hogy arra se vették a fáradságot, hogy kinyissák a garázsajtójukat, hanem azon áttörve hajtottak el otthonukból biztonságos helyet keresve. Egy férfi pedig szétlőtte a Grover's Mill-i víztornyot, mert azt gondolta, hogy ott landoltak a marslakók, Pennsylvania kormányzója pedig felajánlotta New Jersey állam kormányzójának, hogy csapatokat küld a kisegítésére.
Óriások léteznek
155 évvel ezelőtt, 1869-ben egy New York állambeli farmon kutat ásó munkások rátaláltak egy 1300 kilogrammos, három méteres kőalakra William Newell telkén. A farmer igyekezett hasznot húzni a felfedezésből és unokatestvérével, George Hull-lal közösen sátrat emeltek a sírhely felé, így kizárólag csak a féldolláros belépőjegy megváltása után lehetett megtekinteni a felfedezést. A Yale Egyetem régészei egyből hamisítványnak titulálták a maradványt, de a turistákat ez nem érdekelte és özönlöttek a farmerhez.
A két rokon két hónapig szedte a belépőjegyeket, így százezer dollárt is meghaladó bevételre tettek szert. Ezután eladták az ősi leletet egy bankárnak, azonban mások is meglátták az üzleti lehetőséget az óriás maradványokban, így az év végére már több óriás maradványt is megcsodálhattak az érdeklődők. Hull végül úgy döntött véget vet a hónapok óta tartó óriás-láznak és 1869. december 4-én bevallotta a sajtónak a régészet eddigi legnagyobb átverését.
Elárulta, hogy egy lelkésszel folytatott teológiai vitát, amikor megfogant fejében az ötlet, ugyanis vitapartnere szó szerint értelmezte a Bibliát, amely a régi korok óriásairól is ír. Ekkor elhatározta, hogy görbe tükröt tart az egyháznak és „felfedezi” az egykori óriások maradványait, így egy öttonnás gipsztömbből kifaragtatta a hatalmas alakot, majd kénsav segítségével elérte, hogy valódinak tűnjön a szobor. Ezután elásta az alakot unokatestvére farmján, majd egy év múlva földmunkásokat küldött a helyszínre, hogy azok „véletlenül” rábukkanjanak a leletre.
(Borítókép: Egy férfi pénzt tesz a zsebébe. Fotó: GettyImages)