176 évvel ezelőtt a mai napon vette kezdetét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Ennek emlékére ma mind kokárdát tűzünk a kabátunkra, hogy a hőseinkre és a tetteikre emlékezzünk. A március 15-én történtekkel a legtöbben tisztában vagyunk, akad azonban néhány érdekesség, amelyet a tankönyvekben sem írtak meg az ominózus napról. Mutatjuk, melyek ezek!

1. A Nemzeti Múzeumot majdnem megszállták a tehenek

A Nemzeti Múzeum monumentális, klasszikus szépségű épülete felemelő hátteret biztosított a március 15-én kirobbant forradalomnak. Mégis, az ünnepélyességet kissé megzavarta, hogy a múzeum kerítése akkor még csak félkész állapotban volt, a vásárosok pedig arrafelé hajtották az állataikat, így a Múzeumkertben néhány tehén is feltűnt azon az esős napon, amikor a márciusi ifjak 8-10 ezer ember előtt magyarázták el egy nagygyűlésen az ország polgári átalakítását sürgető 12 pontot.

2. A Nemzeti dal máshogy kezdődött

A Petőfi Sándor által, a forradalomban részt vevők buzdítására írt Nemzeti dal szorosan összeforrt az 1848-49-es eseményekkel. Kezdetben azonban nem a ma ismert módon kezdődött a vers. Egyes források szerint a „Talpra magyar, hí a haza” szavak helyett az eredeti változat úgy szól:

Rajta magyar, hí a haza.

A legendák szerint Szikra Ferenc uradalmi számvevő tanácsára változtatta meg a vers elejét Petőfi egy elsőre kissé mulatságosnak tűnő indokkal. A költő barátja a feljegyzések szerint a következőképp érvelt: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta”.

3. Petőfi Sándor nem szavalta el a Nemzeti dalt

Legalábbis a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Ez az álhír elsőként a következő havi Pesti Divatlap címlapján jelent meg, ám a költő valójában csak buzdító beszédet tartott a helyszínen. A versét ott egy színész szavalta el.

4. Nem március 15-én akartak forradalmat

Petőfi, Jókai és társaik nem március idusán akartak forradalmat robbantani, hanem pár nappal később, március 19-én, kihasználva a József-napi vásárt. Ekkor ugyanis rengeteg ember érkezett a városba és úgy gondolták, egyszerűbb lesz feltüzelni a népet. A bécsi forradalom hírének érkeztével azonban előbb lépésre kényszerültek.

5. A nyomdagép lefoglalása másképp történt, mint azt mesélik

A márciusi ifjaknak a 12 pont kinyomtatásához egy működő nyomdagépre lett volna szükségük. Landerer Lajos nyomdász elsőként a cenzori pecsétet kérte tőlük, amelyet ők természetesen nem tudtak felmutatni. A letört fiatalok már éppen távozni készültek, amikor a nyomdász halkan jelezte nekik, hogy esetleg lefoglalhatnák az egyik nyomdagépet, amit ezután meg is tettek.

6. Így vált a Pilvax kávéház az események kulcshelyszínévé

Pilvax Károly 1842-ban vette meg az 1838-ban megnyitott Pilvax kávézót, amelyet nem sokkal később Fillinger János vett bérbe. Ő is megtartotta a hely eredeti nevét, de a látogatók inkább már „Fillingerként” emlegették. A lázadó ifjak több okból is szerették a kávézót, részben, mert közel volt a városházához, így a hírek gyorsan eljutottak hozzájuk, másrészt pedig ez volt az egyetlen olyan hely a közelben, ahol a kávé mellé ingyen reggelit kaptak a vendégek. Az ügyes marketingfogás messze megelőzte a korát.

7. Visszavonultak ebédre

Nemcsak a reggeli, de az ebéd is szent és sérthetetlen volt a márciusi ifjaknak. Már javában nyomtatták a röplapokat, amikor delet ütött az óra és Irinyi József, a 12 pont ötletgazdája azt javasolta az ötezres tömegnek, hogy menjenek haza ebédelni. Így is tettek, majd az étkezést követően már tízezren gyűltek össze a Nemzeti Múzeum előtt. Nem véletlenül mondják, hogy üres hassal a munka sem megy igazán jól, nemhogy egy forradalom!

8. Táncsics Mihály átaludta a kiszabadítását

A márciusi ifjak vezetésével a tömeg a József-kaszárnyába indult, hogy a sajtóvétség címén akkor már két éve raboskodó, paraszti sorból származó írót, Táncsics Mihályt kiszabadítsák. Arról ugyanakkor nem sokan tudnak, hogy ekkoriban még Mihajlo Stancsicsnak hívták őt és csak a kiszabadulását követően magyarosította a nevét. Az író ráadásul igazi álomszuszék volt: amikor a tömeg a börtönhöz érve ki akarta őt szabadítani, éppen az igazak álmát aludta, így a szabadítóinak úgy kellett őt felébreszteni. Ezután a hintóban is elaludt, majd a színház esti díszelőadásán sem jelent meg, mint díszvendég, mert éppen szundikált.

9. Bátor nők is fegyvert ragadtak

A szabadságharcnak nemcsak férfiak, hanem rengeteg bátor nő is a részese volt. Köztük volt például Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos húga, akit a kormányzó 1849. április 16-án a tábori kórházak főápolójának nevezett ki. Zsuzsanna három hónap alatt körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg.

Teleki Blanka grófnő 1846-ban leánynevelő intézetet nyitott a fővárosban, ahol az ifjú hölgyek magyar történelmet is tanulhattak. A magyar szellemű oktatásért, forradalmi tartalmú könyvek és képek terjesztéséért, valamint az 1848-as politikusok rejtegetéséért ő sem kerülhette el a letartóztatást.

Végezetül meg kell említeni Lebstück Máriát, aki férfi ruhát öltve beállt a magyar honvédseregbe, 1849 januárjában pedig a feldunai hadtestben harcolt. A kápolnai csatában megsebesült, azonban hősiességéért Dembinski tábornok hadnaggyá léptette elő.

10. Olasz zászlót mintázott az első kokárda

A kokárda közismerten a magyar nemzet színeiben, piros-fehér-zöld színben készül, ám a legelső ilyen viseletet Petőfi Sándor felesége fordított sorrendben varrta meg. Mint ismert, a trikolort a francia forradalom szülte és kokárdát is francia felkelők tűztek elsőként a ruhájukra. Ez ihlette meg Szendrey Júliát, ám véletlenül felcserélte a magyar zászló színeit. Történészek szerint ugyanakkor nem biztos, hogy véletlenül cselekedett, hanem az olasz nemzeti forradalom iránti szolidaritását szerette volna így kifejezni. A kokárda három nap alatt „divatba jött” és Pest-Buda kifogyott a nemzeti színű textilekből.

+1: Görgey Artúr nem is volt áruló?

Görgey Artúr tábornok 1849. augusztus 13-án feltétel nélkül letette a fegyvert Világosnál. Ezt a tettét sokáig a magyar történelem legszörnyűbb árulásaként emlegették, történészek szerint azonban Kossuth Lajos terjesztette így a hírt annak érdekében, hogy megtartsa az emberekben a nemzet erejébe vetett hitet. A magyar államférfi ugyanis azon fáradozott, hogy a fegyverletétel után megteremtse az alapot az újrakezdésre. Ha az emberek úgy tudták volna, hogy a szabadságharc kudarcának oka a katonai túlerő, akkor veszélyben érezték volna magukat, ellenben ha árulás okozta a magyarok vesztét, a vereségért csak egy személy a felelős és nem arról van szó, hogy Magyarország önerőből ne lett volna képes helytállni.

(Promotions, Ripost)

(Borítókép: Pilvax Kávéház. Fotó: Faludi Imre/MTI)