Hiába jelentik ki a készítők, hogy igaz történetek mentén készítették el a filmjeiket, gyakran el kell térniük a történelemtől, hogy élvezhetőbb legyen az alkotás.

A legtöbb néző szereti az igaz történeteken alapuló filmeket, mert az abban szereplőkhöz könnyebben tud kapcsolódni, mint a fikciós történetek hőseihez. Ezeknél az alkotásoknál a készítők előre felhívják a figyelmet arra, hogy „valós események alapján” készültek, azonban ez nem az jelenti, hogy minden pillanatuk igaz.

Némelyik ilyen típusú alkotásban csak kisebb pontatlanságok vannak, de akadnak, amik elképesztő hazugságokkal egészítették ki, vagy másították meg a valós történetet. Utóbbiak közül mutatunk most be néhányat.

Figyelem, a cikk spoilereket tartalmaz!

A texasi láncfűrészes mészárlás

Minden idők egyik legkultikusabb horrorfilmje az 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlás, amely azzal indít, hogy a film cselekménye egy 1973. augusztus. 18.-án történt valós eseményt mutat be. Még a film címe alatt is szerepel „valós események alapján” felirat.

A szemfülesebb nézőknek már ezen a ponton, különösebb utánajárás nélkül feltűnhet, hogy lehetetlen, hogy a horrort igaz történet alapján készítették volna el, hiszen a film forgatása 1973. augusztus 14-én befejeződött, négy nappal a „valós események” megtörténése előtt.

A film összes valóságalapját a gyilkos személye Bőrpofa szolgáltatja, akit a készítők egy valóban élő sorozatgyilkos, Ed Gein tettei alapján alkották meg. A plainfieldi mészáros néven elhíresült gyilkos bútorokat készített emberi bőrből és csontokból és az volt a célja, hogy elhunyt édesanyját alkossa újra és a bőrébe tudjon bújni.

Ed Gein azonban soha nem gyilkolt – legalábbis nem bizonyított – láncfűrésszel, így ez is a film íróinak, Kim Henkelnek és Tobe Hoopernek az agyszüleménye.

Kódjátszma

Alan Turing legendás történetét 2014-ben dolgozta fel a Kódjátszma című film, melyben Benedict Cumberbatch főszereplésével izgulhatjuk végig, hogy hogyan törték fel a britek a német kódot a második világháború alatt, ami nagyban hozzájárult a szövetségesek végső győzelméhez. A filmet a kód feltörését leíró brit matematikus, Andrew Hodges 1983-as, Alan Turingról szóló életrajzi könyve alapján készítették el.

Sajnos a Kódjátszma elég lazán kezeli a tényeket. Alan Turingot magányos, esetlen emberként ábrázolja, aki irritálta a körülötte lévő embereket, de ezzel szemben a valóságban Turing kifejezetten társasági ember volt és nagyon is kedvelték. Azonban nem ez a film legnagyobb hibája.

A német kód feltöréséhez szükséges szerkezet megépítését a filmben úgy jelenik meg, mintha azt Alan Turing építette volna a semmiből, az igazság viszont az, hogy a  gépet lengyel matematikusok építették, évekkel korábban.

Az sem elhanyagolható hiba, hogy Alastair Denniston parancsnok karaktere támogatta a kódfejtők munkáját, viszont a filmbe kellett egy antagonista, így őt tették meg gonosztevőnek, aki szabotálni akarja a munkát.

Egy csodálatos elme

A 2015-ös Russel Crowe-film dr. John Nash, híres matematikus történetét meséli el, aki 1994-ben megkapta a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat. A film kronológiája viszonylag hűen követi a valós események sorozatát és a tudós közgazdasági és játékelméleti munkásságát hitelesen mutatja be, azonban így is van egy komoly hiba az alkotásban.

A matematikus valóban skizofréniában szenvedett, ami miatt többször kezelték kórházban, de közel sem volt olyan rossz mentális állapotban mint ahogyan azt a film bemutatja. Amikor a filmben dr. John Nash betegségének első jelei mutatkoznak, akkor a tudós olyan emberekkel beszélget, akik nincsenek is ott, és végül kiderül, hogy régi barátja és szobatársa a Yale-en, Charles Herman nem is létezik.

A matematikus a valóságban soha nem tapasztalt vizuális hallucinációkat, ráadásul nem is saját akaraterejével kerekedett felül az állapotán, hanem orvosok segítségével. Ron Howard rendező azért választotta a vizuális hallucinációkat, mert azok jól mutatnak a filmben.

Social Network – A közösségi háló

A Facebook alapítását bemutató 2010-es Social Network készítésekor David Fincher Ben Mezrich Véletlenül milliárdos című könyvét vette alapul.

Az első komolyabb ferdítése az alkotásnak, hogy a Facebook társalapítóját, Eduardo Saverint áldozatként mutatja be, holott valójában Saverin rengeteget bulizott, és elhanyagolta a kötelezettségeit, miközben a Facebook nehézségekkel köszködött. Saverint ugyanis már nem érdekelte a Facebook, nem látott benne lehetőséget, és csak akkor jutott eszébe, hogy részesedése van benne, amikor a világ egyik legnagyobb közösségi média oldalává vált.

A másik komoly személyi változás a Facebook létrejöttében szintén komoly szerepet magára vállaló Sean Parkert érinti, akit a film alkohol- és drogfüggőként ábrázol, miközben a valóságban az üzletembert tiszta gondolkodású embereként ismerték kollégái.

A rettenthetetlen

Az első skót függetlenségi háborúról szóló, Mel Gibson főszereplésével készült 1995-ös A rettenthetetlen a 13. század végén játszódik. A film hatalmas sikert aratott a mozitermekben, viszont a történészek nagyon nem lehettek elégedettek.

A főhős, William Wallace a film szerint egy szegénysorban született gyermek volt, a történészek szerint azonban egy arisztokrata család sarjaként jött a világba, aki a stirlingi csata idején már lovag volt, noha a filmben csak az ütközet után ütik azzá.

A legnagyobb tévedés azonban a skótok legendás arcfestése, ami mára beépült a köztudatba, pedig akkoriban a skótok nem festették arcukat a csaták előtt. Az pedig már szinte mellékes, hogy Franciaországi Izabella angol királyné a valóságban nem találkozott Wallace-szal sohasem.

(Borítókép: Russel Crowe. Fotó: NorthFoto)