Hajós Alfréd, eredeti nevén Guttmann Arnold, 1878. február 1-jén született Budapesten, egy szegény zsidó családban. Édesapja, Guttmann Jakab, kereskedősegéd volt, édesanyja, Löwy Rozália pedig háztartásbeli. Életük nem volt könnyű, különösen akkor, amikor Alfréd apja munka közben a Dunába zuhant és meghalt. Ez az esemény mélyen megrázta a fiatal Alfrédot, és elhatározta, hogy megtanul úszni.
Gyermekként a dunai matrózoktól tanulta meg az úszás alapjait, és később az édesanyja minden tiltása ellenére folytatta az úszást, miközben a Markó utcai gimnáziumban tanult. Testnevelés órán nem tudott felmászni a rúdra, ami miatt osztálytársai kinevették. Ekkor döntött úgy, hogy összegyűjtött pénzéből cigarettát vásárol a pedellusnak, cserébe azt kérve, hogy esténként gyakorolhasson a tornateremben. Három hét gyakorlás után már pusztán csak a kezét használva is fel tudott mászni a rúdra.
Hajós Alfréd 15 éves korában már úszóversenyeken indult, álnéven, hogy anyja ne jöjjön rá, hogy megszegte a fogadalmát. 1895-ben részt vett első komoly versenyén Siófokon, ahol 100 méteres távon megszerezte a magyar bajnoki címet. Belépett a Magyar Úszó Egyesületbe és újabb versenyzési lehetőségeket keresett. Bécsben egy nemzetközi versenyen, amit nem hivatalos Európa-bajnokságnak tekintettek, másfél testhosszal nyert az osztrák bajnok ellen, ezzel megnyerve a kontinensbajnokságot.
Az egyetemi tanulmányai mellett, titokban készült az olimpiára. Minden reggel 8 órakor az előadásokon ült, de előtte hajnali 5 órakor kelt, hogy gyalog a Rudas fürdőbe sietve egy órát gyakorolhasson a vízben, mivel az 50 krajcáros belépési díjat nyitvatartási időben nem tudta volna kifizetni.
1896-ban Athénban rendezték az első újkori olimpiát, ahol Hajós Alfréd is elindult. Az úszóversenyeket április 11-én tartották a Pireuszi-öbölben, ahol a 11 fokos tengervízben nyolc nemzet 13 versenyzője állt rajthoz. A 100 méteres versenyen Hajós végig vezetett, és 1:22,2 perces idővel megszerezte Magyarország első olimpiai bajnoki címét. Nem sok idő volt az ünneplésre, hiszen az 1200 méteres táv következett, ahol több mint 60 méterrel előzte meg a második helyezettet, és 18:22,2 perces idővel nyerte meg a versenyt.
A fiatalember azt a váltott karú úszásformát használta, amelyet gyerekkorában a dunai matrózoktól tanult.
Technikáját néhány héttel később már világszerte „magyar stílusnak” nevezték, amely a mai gyorsúszáshoz hasonló kéz- és lábtempóval jellemezhető. Ez a technika jelentős mértékben hozzájárult a sikeréhez az 1896-os athéni olimpián.
Hajós Alfréd sikerei nem korlátozódtak az úszásra. A Budapesti Torna Club csapatában kezdett labdarúgóként játszani, majd részt vett Magyarország első hivatalos „football match”-én. 1906-ban ő lett az első magyar szövetségi kapitány, és a modern sportújságírás egyik úttörője lett.
Építészként is jelentős sikereket ért el, többek között a debreceni Arany Bika Szálló áttervezésével és kivitelezésével. 1924-ben a párizsi olimpián az egyik stadiontervével művészeti kategóriában ezüstérmet nyert. Élete végéig aktívan dolgozott, és számos középület, köztük a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda is a nevéhez fűződik.
Hajós Alfréd 77 éves korában hunyt el Budapesten, 1955. november 12-én. Emlékét az első magyar olimpiai bajnokként és kiváló építészként őrzi a történelem.
(Borítókép: Hajós Alfréd. Fotó: Wikipedia)