Furcsa csontvázakra lettek figyelmesek azok a munkások, akik a chelmi Püspöki Palota kertátépítésén dolgozva fagyökereket emeltek ki a talajból. Ám amikor a kihívott régészek megvizsgálták a maradványokat, ijesztő felfedezést tettek.
„A temetkezés jellege egyértelműen vámpírellenes módszerekről árulkodik” – mondta Dr. Stanisław Gołub, a Lublini Vajdasági Műemlékvédelmi Hivatal régésze, aki az ásatást vezette.
A maradványokat tartalmazó föld, és a hozzájuk tartozó kerámiatöredékek alapján a csontok nagyjából a 13. századból származnak – egy olyan korból, amikor a halottak feltámadását megakadályozó óvintézkedéseket elterjedtek voltak.
A „vámpírgyerekek" elhantolásánál minden eszközt bevetettek, hogy a szerintük halhatatlan szörnyetegek ne kelhessenek ki a sírjukból.
„Az arccal a föld felé történő eltemetés, a fej levágása vagy a test lenyomása nehéz kövekkel mind azon módszerek közé tartozik, amelyekkel megakadályozták, hogy egy démoni lénynek hitt személy előbújhasson” – magyarázta Dr. Golub. Emellett az állítólagos Drakula-bébiket gipszes földbe temették, és a kelet-nyugati tengely felé fordították, ami szintén bevett vámpírellenes szokás volt a középkorban. A temetkezési helyen megfigyelő dúcok is voltak, amelyekből valószínűleg szemmel tartották a sírokat, a vámpírok feltámadásának jeleit keresve.
Mindkét gyermeket koporsó és hagyományos temetkezési díszek nélkül földelték el, egy olyan helyen, amely messze van minden ismert temetőtől. Ez arra utal, hogy a helyiek egy ideig titkos temetkezésekre használhatták a területet.
A kutatók még elemzik a feltárt csontvázakat, hogy még többet tudjanak meg arról, mi is történhetett valójában, és mi vezethette arra az embereket, hogy kicsi gyerekeket tartsanak vérszívó szörnyetegeknek.
(NYPost)
(Borítókép: ásatás. Illusztráció: Getty Images)