Nem véletlenül nevezték el a legéhesebb fekete lyuknak: a Nemzetközi Gemini Obszervatórium és az NSF NOIRLab tudósai által felfedezett LID-568 nevű képződmény az elméleti határértéknél 40-szer gyorsabb ütemben emészti fel az anyagot.
A LID-568-ra a James Webb űrteleszkóp segítségével bukkantak rá, és a számítások szerint az ősrobbanás után 1,5 milliárd évvel alakulhatott ki. A szupermasszív fekete lyuk kivételes sebességgel, az úgynevezett az Eddington-határ 40-szeresével táplálkozik. A tudósok úgy vélik, hogy minden fekete lyuknak van egy maximális sebessége, amellyel képesnek új anyagot elnyelni. Ezt nevezik Eddington-határértéknek, amelyet Sir Arthur Eddington angol asztrofizikusról neveztek el. Ez az a pont, ahol a fekete lyuk befelé irányuló gravitációs erejét ellensúlyozza a beáramló anyag hője által keltett kifelé irányuló erő.
„Ez a szélsőséges eset azt mutatja, hogy az Eddington-határ feletti gyors táplálkozási mechanizmus az egyik lehetséges magyarázat arra, hogy miért látjuk ezeket a hatalmas fekete lyukakat már az Univerzumban kezdeti idején is" – magyarázza dr. Julia Scharwächter, a kutatásról szóló tanulmány egyik szerzője, aki hozzátette, további megfigyeléseket végeznek a fekete lyukon, hogy megértsék a hatalmas étvágy működését, ami azt is megmagyarázza, hogyan válhatnak a kisebb fekete lyukak gyorsan szupermasszívvá.
(Borítókép: Fekete lyuk. Illusztráció: Getty Images)