Egy volt légiutas-kísérő, a 31 éves Barbara Bacilleri elárult pár dolgot a repülőutak hátteréről, amit szerinte a légitársaságok igyekeznek titokban tartani az utasok előtt.
„A repülést gyakran biztonságos és szervezett élménynek tartják, de a valóság az, hogy az utasok sok mindent nem tudnak” – mondta. „A kézipoggyászok káoszától kezdve a fedélzeti lopásokig vannak olyan rejtett igazságok, amelyeket a légitársaságok nem mondanak el, és mire egy utas rájön, lehet, hogy már túl késő lesz.”
Lopás a repülőgépen
Bacilleri szerint a legtöbb utas nem számít rá, hogy meglopják, mert azt feltételezik, hogy biztonságban vannak a fedélzeten. „De amíg valaki alszik vagy másra figyel, addig egy tolvaj a fej feletti tárolókban turkálhat, és ellophatja a bőröndöket anélkül, hogy bárki észrevenné. Mások az ülés alá helyezett táskákból gyorsan, feltűnés nélkül kilopják az értéktárgyakat. A legrosszabb, hogy ha valakit kirabolnak a repülés közben, a leszállásig nincs biztonsági kamera vagy rendőr, akihez fordulhat.”
A repülő személyzetének tagjai mindig éberen figyelnek a gyanús viselkedésre, a fedélzeti lopások megelőzése mégis komoly kihívást jelenthet. „Egyes tolvajok még jegyet is vásárolnak, csak azért, hogy felszálljanak a repülőgépre és lopjanak. Sok légitársaság nem vállal felelősséget, ha valami eltűnik, és még ha a leszállás után jelentjük is a lopást, a holmink visszaszerzése szinte lehetetlen” – mondja az egykori légiutas-kísérő, és azt tanácsolja az utasokat, hogy soha ne veszítsék szem elől értékeiket, és a fontos tárgyaikat, irataikat és pénzüket mindig tartsák maguknál.
A saját fenti tárolóhely mítosza
Bacilleri szerint óriási tévedés, hogy az ülésünk feletti tároló automatikusan azé, aki alatta ül. A közhiedelem ellenére a repülőgépen nincsenek kijelölt helyek a kézipoggyászok számára, ami olyan esetekhez vezet, amikor a táskát az üléstől jóval távolabb kell elhelyeznie.
„A légiutas-kísérők gyakran vitatkoznak emiatt az utasokkal, pedig amikor valaki jegyet vesz, a légitársaság csak az A pontból B pontba történő szállítást értékesíti, minden más exta, ahogy a csomagtér használata is. Lehet, hogy valaki az első sorban ül, de a poggyásza csak a 15. vagy akár a 30. sorban lesz elhelyezve, és ez teljesen normális" – mondja a volt stewardess, és hozzáteszi, esetleg ilyenkor meg lehet beszélni a személyzettel, hogy az illető még az előtt felvehesse a poggyászát, hogy a többi utas felállna a leszállás után. De ez csak a személyzet jóindulatán múlik.
A személyzet nem csomagrakodó
Bacilleri szerint fontos kihangsúlyozni, hogy a légiutas-kísérők nem azért vannak, hogy a nehéz csomagokat a fenti rakodóterekbe pakolják. Ha valaki nem bírja a sajátját feltenni, akkor az a poggyász egyszerűen túl nehéz. Azt javasolja, mindenki otthon próbálja ki, képes-e a feje fölé emelni a fedélzetre szánt táskát.
„Ha nem megy, akkor vegyen ki néhány tárgyat. Ha pedig ez nem lehetséges, adja fel feladott poggyászként. Ha minden utas segítséget kérne, akkor a stewardessek több száz kilót emelnének fel járatonként. Ha megsérülnek, nem tudják folytatni a munkát, ráadásul ha aközben sérülnek meg, hogy egy utas csomagját pakolják, a légitársaság nem vállalja a felelősséget, mert nem kötelességük" – mondja a nő, aki hozzáteszi, vannak kivételek, mint példul az idősek vagy a speciális egészségügyi problémákkal küzdők. Minden más esetben maximum szívességet tesznek.
(Mirror)
(Borítókép: légiutas-kísérő a fedélzeten. Illusztráció: Getty Images)