A szakember szerint ahelyett, hogy egy beszélgetés során csak a szavakra figyelnénk, érdemes észrevenni a másik fél apró reakcióit is: egy gyors félrepillantást, egy szokatlan szünetet, egy hirtelen mosolyt vagy a hangszín megváltozását. Ezek az úgynevezett mikromomentumok szinte öntudatlanul jelennek meg – ezért is olyan nehéz kontrollálni őket. Éppen ezek az apró részletek árulhatják el, hogy valaki az igazat mondja-e, vagy valamit próbál eltitkolni.
Az alapviselkedés megfigyelése
A viselkedéselemzés egyik legfontosabb alapja az úgynevezett alapállapot meghatározása. A szakértők ezt csak kiindulási alapnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy megfigyeljük, hogyan beszél, gesztikulál és lélegzik valaki egy teljesen nyugodt helyzetben.
Például vannak, akik természetüknél fogva sokat hadonásznak a kezükkel, míg mások sokkal visszafogottabbak. Egyesek erős szemkontaktust tartanak, mások gyakran elfordítják a tekintetüket.
Azonban csak akkor válnak igazán feltűnővé és gyanússá a hirtelen változások, ha tudjuk, mi az adott személy megszokott viselkedése. Enélkül minden következtetés csupán feltételezés.
„Lefagyás” és szemkontaktus
Az egyik legelterjedtebb tévhit a hazugsággal kapcsolatban az, hogy a hazug ember nem tud a másik szemébe nézni.
A valóságban a tapasztalt manipulátorok gyakran épp ellenkezőleg viselkednek: szinte természetellenesen hosszan és folyamatosan tartják a szemkontaktust, hogy őszintének tűnjenek.
Ezért sokkal inkább megbízhatóbb jel lehet a pislogás hirtelen megváltozása. Hazugság közben a pislogás gyakran lelassul, sőt néha teljesen meg is áll, majd közvetlenül a hamis állítás után hirtelen felgyorsul. Ezzel párhuzamosan pedig a test gyakran „lefagy”. A felsőtest merevvé válik, a vállak megemelkednek, a légzés felszínesebbé válik, mert az idegrendszer stresszhelyzetben ösztönös védekező reakcióval válaszol.
Túl sok felesleges részlet
A verbális kommunikáció legalább annyit árul el, mint a testbeszéd. Az igazat mondó ember általában egyszerűen és tömören közli az információkat.
Amikor azonban valaki el akarja rejteni az igazságot, gyakran túlzott magyarázkodásba kezd.
A történet bonyolulttá válik, tele lesz felesleges részletekkel és olyan pontos időpontokkal, amelyekre senki sem kérdezett rá.
Ez az információáradat gyakran afféle füstfüggönyként szolgál: az illető így próbálja meggyőzni a környezetét arról, hogy igazat mond. Nemcsak a tartalom, hanem a hangmagasság is változhat, mert a feszültség hatására a hangszálak megfeszülnek, és a hang kissé magasabbá, élesebbé válik.
Ritmusváltás és kérdésismétlés
A hazugságot gyakran a beszéd ritmusának hirtelen megváltozása is elárulja. Az a személy, akinek ki kell találnia a választ, több időre van szüksége a gondolkodáshoz.
Ez sokszor úgy jelenik meg, hogy a kérdést teljes egészében megismétli, vagy kerülő válaszokat ad. A közvetlen válasz helyett pedig hosszú szünetek jelennek meg, amelyek megtörik a beszélgetés természetes folyását.
Így lehet tehát felismerni a hazugságot
A hazugság felismerése nem varázslat, hanem a figyelmes megfigyelés képessége. Egyetlen jel önmagában még nem bizonyítja, hogy valaki hazudik – csupán arra utal, hogy az illető stresszt vagy kényelmetlenséget él át. Ha azonban néhány másodpercen belül több ilyen eltérés is megjelenik a megszokott viselkedéstől, az erős jelzés lehet arra, hogy az elhangzott szavak nem feltétlenül tükrözik a valóságot.
(Borítókép: Egy nyomozó egy nagyítót tart a kezében. Illusztráció: Getty Images)