Sokan azt hiszik, hogy aki elfordítja a tekintetét vagy megvakarja az orrát, biztosan hazudik. Egy viselkedéselemző azonban azt mondja, ezek a jelek önmagukban semmit sem jelentenek, és azt is elárulta, mire érdemes valójában figyelni, ha ki akarjuk szúrni azt, hogy valaki nem mond igazat.
A változás a lényeg
Chase Hughes, egykori amerikai haditengerészeti főtörzsőrmester és viselkedéselemző szakértő a Dream Out Loud podcast egyik adásában beszélt arról, hogy szerinte sokan rossz helyen keresik a hazugság árulkodó jeleit. A szakember úgy véli, nem egyetlen mozdulat vagy gesztus alapján lehet megállapítani, hogy valaki nem mond igazat, hanem a viselkedésében bekövetkező változásokat kell figyelni. A szakértő szerint a legfontosabb kérdés tehát az, hogy az illető ugyanúgy viselkedik-e, mint néhány perccel korábban.
Másképp válaszol a kérdésekre? Megváltozott a légzése? Eltérően mozgatja a kezét vagy a szemét? Hughes szerint ezek a változások sokkal többet elárulhatnak, mint az önmagukban vizsgált testbeszédjelek.
Minden furcsaság hazugság?
A szakember persze hangsúlyozta, hogy önmagában egyetlen viselkedési forma sem bizonyítja a hazugságot. Hughes szerint ugyanis gyakori tévhit, hogy bizonyos mozdulatok automatikusan azt jelzik, a másik nem mond igazat. Az olyan klasszikus elképzelések, mint az orr érintése, az arc vakargatása vagy a szemkontaktus kerülése, önmagukban nem megbízható mutatók. Ha például valaki keresztbe teszi a karját, lehet, hogy egyszerűen fázik, ha pedig elfordítja a tekintetét, az sem feltétlenül jelent titkolózást vagy füllentést, simán lehet, hogy az illető csak nem tud hosszabb ideig koncentrálni.
A szakértő szerint ezért inkább több, egymással összefüggő jel együttes megjelenését érdemes figyelni. Ha egyszerre több változás történik valakinek a viselkedésében, az már árulkodóbb lehet, mint egyetlen elszigetelt gesztus.
A jó kérdés többet érhet, mint a testbeszéd
Hughes emellett arról is beszélt, hogy nem csak a megfigyelés számít, az is fontos lehet, hogyan kérdezünk. Különösen hatékonynak tartja az úgynevezett „csalikérdéseket”, amelyek szándékosan homályosak.
A hazugság felismerése nem egzakt tudomány
Bár a hazugságvizsgálat régóta foglalkoztatja a kutatókat és a nyomozókat, a szakemberek többsége egyetért abban, hogy nincs olyan biztos módszer, amely minden esetben tévedhetetlenül leleplezi a füllentést. A viselkedéselemzők szerint ezért érdemes óvatosan bánni az interneten terjedő „biztos jelekkel”. Egyetlen mozdulat vagy arckifejezés alapján ugyanis nem feltétlenül lehet megállapítani, hogy valaki hazudik-e. A teljes viselkedés, a környezet és a beszélgetés kontextusa együtt adhat csak használható képet arról, mi zajlik a másik félben.
(LadBible)
(Borítókép: Getty Images)