Ha csak a hívogató Candice Swanepoel miatt kattintott, nem baj, mert az alábbiakban tovább nézegetheti a Victoria's Secret karácsonyozó bugyimodelleit, közben pedig művelődhet is, mert most számos érdekes tényt megtudhat menő decemberi népszokásokról.

Az elmúlt években Magyarországon is elkezdtünk átvenni pár külföldi, illetve leginkább amerikai ünnepet, főleg a Halloweent. De én már olyat is hallottam, hogy valaki Hálaadást is tart. Utóbbi mondjuk leginkább azért vicces, mert az kifejezetten egy észak-amerikai ünnep.

Meg azért is, mert annak tökre nem mellékesen van magyar megfelelője, méghozzá a Márton-nap, ami egyébként ismét kezd nagyon trendivé válni, és egyre többen esznek már libát november 11-én.

De nem csak a Márton-napot lehetne újra bevezetni a köztudatba, mint egy újabb ünnepet, amikor lehet bulikázni. Decemberben ugyanis a karácsonyon kívül még egy halom más ünnep is van, ami mókás, és sokkal menőbb még a Halloweennél is.

És itt most nem december 6-ra és a Mikulásra gondolok.

December 4-én,

Borbála napján például szokás volt vízbe tenni egy cseresznyefaágat, ami, ha karácsonyig kihajtott, azt jelentette, hogy az eladósorban lévő lány – mármint a szingli – jövő évben számíthatott rá, hogy végre megkéri valaki a kezét.

De ha ezekben nem hiszünk, ettől még ugyanúgy lehet cseresznyeágat virágoztatni, mert szép asztaldíszünk lehet 24-ére, a karácsonyi vacsorára.

December 13 - án,

Luca napján szintén leginkább a szinglik szórakoztathatják magukat, de ekkor van az amerikai Halloween magyar megfelelője is.

Sokan ezen a napon gombócokat főztek, de úgy, hogy mindegyik gombócba beletettek egy-egy papírt egy-egy férfinévvel, és amelyik először feljött a víz tetejére, az lett a lány jövendőbelije.

De aki nem akar gombócokat főzni, annak van egy egyszerűbb módszer is. 12 cédulára írjon fel 12 férfinevet, és Luca napjától kezdve karácsonyig minden nap égessen el egy-egy papírt, aztán amelyik utoljára marad, az mutatja a jövendőbeli nevét.

Ehhez a naphoz kötődik a Luca székének faragása is. A széket karácsonyig rakták össze, hogy aztán szenteste elvigyék a templomba, és erre ráállva megnézzék, kik a boszorkányok. Most komolyan, tud még olyan országot mondani, ahol van még egy olyan menőség, mint az, hogy az emberek

templomban leskelődnek boszorkányok után?

Persze aki nem akar székfaragással bíbelődni, annak elég venni egy cuki kaspót, teletömni földdel, és beleültetni egy kis búzát, ami aztán kihajt december 24-ig. Régen persze ezt azért csinálták, hogy megjósolják belőle, milyen lesz a jövő évi termés, de ma inkább azért érdemes búzát ültetni, mert így a karácsonyi vacsorához – megintcsak – menő asztaldíszünk lehet.

És ha már nagyon irigyeljük a Halloweent, meg a gyerekek házról házra járását, illetve azt, hogy ezért még csokit is kapnak,

vezessük be a lucázást,

ami gyakorlatilag ugyanúgy egy beöltözős csokikéregetés.

Mert régen ilyenkor a kölykök kísértetnek öltözve járták a falut, köszöntőket mondtak és énekeltek, amiért cserébe almát, diót, sőt néha még pénzt is kaptak.

December 24-én

meg nem csak halat és bejglit lehet zabálni, illetve megajándékozni a nagyit egy újabb kézkrémmel, hanem ugyanúgy, mint az ilyenkor agyonjátszott amerikai filmekben, el lehet menni énekelni a szomszédságnak.

Ezt régen egyébként kántálásnak hívták. (Ne feledkezzünk meg a betlehemezésről sem, aminek megintcsak többféle változata és neve van, itt olvashat róluk.)

December 28-án,

az Aprószentek napján pedig lehet folytatni az ajándékozást. Persze megint csak a kölyköknek, hasonlóan, mint Mikuláskor, csak ekkor nem egy jóságos szentet ünneplünk meg. Aprószentek napján ugyanis a bibliai időkben Heródes által Krisztusért mártírhalált halt betlehemi fiúgyermekekre emlékeznek. Ezért ezen a napon régen a gyerekek abát kaptak ajándékba.

December 31-én

pedig, ha már elege van a piálásból, de még nem unta meg a Luca-napi jóslásokat, lehet folytatni a babonás szokásokat. Például a lencsezabálást, hogy sok pénzünk legyen. De lehet sütni pogácsát is, amik közül egy pogácsába bele kell sütni egy érmét, és aki megtalálja azt, annak szerencséje lesz a következő évben.

De van egy baromi látványos népszokás is, a

tüzeskerék-engedés(!!).

Ilyenkor egy óriási, szalmával beborított kereket meggyújtottak, és legurították egy domboldalról. És ezt azon túl, hogy baromi jól nézhet ki, azért találták ki, mert úgy tartották, hogy a kerék összeköti az óévet az újjal.

De most komolyan, képzelje el, milyen jól nézne ki, ahogy egy hatalmas, tüzes kerék legurul mondjuk a Normafa sípályáján. Tuti, hogy a fél város látni akarná, miközben forraltborozik és rétesezik.

Aztán, ha már megnézte a tüzes kereket, lehet rakétákat lődözni, mert a zajolással ilyenkor elijesztheti az ártó szellemeket. És ha ezzel is végzett, másnap, vagyis január elsején meg sem mozduljon, és nem csak azért, hogy ne pusztuljon bele a fejfájásba, hanem azért sem, mert ha ilyenkor főz, mos, takarít, vagy bármi ilyesmit csinál akkor egész évben azzal fog szenvedni.

És ön szerint melyik a legmenőbb magyar népszokás?

Kommentálná? A Facebookon tegye!