Harry, Niamh és Terence három ír fiatal, akik fogadtak egymással, hogy melyikük tudja egy hónap alatt a saját legtökéletesebb hasonmását megtalálni. Azt nem árulják el, hogy miben fogadtak, de két héttel azután, hogy elindították a kísérletüket, az egyikük már meg is találta a valószínűleg tökéletes hasonmást, aFacebook oldalukra pedig elkezdtek ömleni a képek azokról az emberekről, akik a saját hasonmásukat keresik.
A három, eredeti hasonmáskereső versenyében Niamh áll a legjobban, aki alig két hét után már találkozott is Karennel, ami megszólalásig hasonlít rá. A két fiú kicsit nehezebb helyzetben van, ők még nem találták meg a tökéletes hasonmást, bár mindkettőjüknél voltak már egészen jó közelítések.
Még két hét hátra van a játékból, ha ön úgy érzi, hogy hasonlít valamelyikükre, vagy esetleg valakire, aki a játék Facebook-oldalára beküldte a fényképét, akko feltétlenül jelentkezzen náluk!
A hasonmások fogalma meglepően újkeletű, az 1700-as évek végén a német romantikusok találták ki, innen terjedt tovább a világban, köszönhetően olyan szerzőknek többek között, mint Edgar Allen Poe vagy Percy Bysshe Shelley. A dolog nem különösebben meglepő, a romantika korának szerzői foglalkoztak előszeretettel az olyan témákkal, hogy mennyire vagyunk egyedül a világban, más is érezheti-e az érzéseinket és hasonlók. Érdekes, hogy a hasonmások először a paranormális jelenségek közé tartoztak, mindenféle gonosz és félelmetes dolgot társítottak hozzájuk. Népszerű elgondolás volt, hogy aki találkozik a saját hasonmásával, arra rövid időn belüli és szörnyű halál vár.
Persze, a romantikában sem a semmiből született a hasonmások gondolata, a különféle népek mitológiáiban nagyon régóta jelen vannak az alteregók, a társlelkek és hasonlók. Az egyiptomi, a skandináv, a breton és a kelta mitológiában is találkozhatunk ilyen lényekkel.