A szánalomszex célja nem más, mint örömet szerezni a másiknak, ami igazából senkinek sem szenvedés. Inkább egyfajta befektetés, legyen mögötte bármi is a motiváció.
A Psychology Today tökéletesen megfogalmazta a lényeget, szánalomból csak akkor fekszünk le valakivel, ha nagyon sajnáljuk, de igazán nem vonzódunk hozzá testileg. Nem biztos, hogy megéri a fáradságot, hogy így könnyítünk a lelkünkön, de legalább egyszer az életben mindenkivel megtörténik, hogy testileg fejezi ki sajnálatát. Láttunk már ilyet itthoni valóságshowban is: a plasztiknő Szandika taperolta szánalomból Alekoszt.
Az ilyen szex közben valószínűleg egyik fél sem érzi azt a felszabadult, örömteli, kielégítő szexuális élvezetet, amit egyébként kellene. De a szűz fiúk, szűz lányok talán felsóhajtanak, hogy végre megtörtént – bár mindenkinek alanyi jogon járna a szenvedélyes első szerelemmel járó élvezetes orgazmus.
A szánalomszexben valamelyik fél lemond a saját vágyairól, testi kívánalmait háttérbe helyezi, csak azért, hogy a partnerét boldoggá tegye pár pillanatra. A Psychology Today olyanokat is idéz, akik nagyon megbánták a szánalomszexet, egyikük például azt írta, már a csókolózástól is hányingere volt, és alig várta, hogy vége legyen. Az is előfordul, hogy a szánakozó fél tetteti az orgazmust, csakhogy mihamarabb a végére járjon a dolognak.
Az ilyen szexnek nem sok értelme van, még a részegen egyéjszakázás is sokkal jobb élmény lehet: akkor és ott mindkét (vagy több) fél akarja, kívánja egymást, amíg a szánalomszexnél csak az a fél akarja, akit sajnálnak.