Mármint nem úgy, mint az az úr, aki több évtizeden keresztül rosszul használta a vécédeszkát, de azért majdnem.

Az Independent ír arról a német tudósról, Giulia Endersről, aki a mára már bestsellerré vált könyvében rávilágított arra, hogy a fejlett nyugaton gyakorlatilag mindenki rosszul tolja ki magából a felesleget.

És mi a legnagyobb probléma?

Az, hogy ülve szarunk.

Mert a legjobb az lenne, ha guggolva végeznénk a dolgunkat, abban a testhelyzetben ugyanis magától kinyílik a a bizonyos rés, ami ülő helyzetben zárva marad.

Enders szerint annak a kicsivel több mint egymilliárd embernek, aki guggolva üríti ki székletét, gyakorlatilag nincs vastagbél-problémája, vagy aranyere.

Ellenben mi itt a nyugaton addig préseljük ki a beleinket, amíg ki nem jönnek hátul

– foglalta össze röviden a problémát Enders.

De ami még ennél is jobb, hogy Enders könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy az embernek két záróizma is van – egy kívül, egy pedig belül, és ha hallgatnánk(!!) arra, amit mondanak(!!), akkor könnyen megakadályozható lenne a székrekedés is.

A probléma ugyanis az, hogy míg a belső záróizmot nem mi szabályozzuk, hanem automatikusan működik, addig a külsőt mi szabályozzuk, és ha nem érezzük magunkat biztonságban, vagyis tartunk attól, hogy meghallja valaki, hogy vécézünk, és emiatt nem toljuk ki amit ki kéne tolni, akkor a belső záróizom nem tud majd a továbbiakban megfelelően működni.

Összefoglalva a dolgot:

ha szarnia kell, menjen szarni!

De ha jobban is elmerülne a témában, jó ha tudja, hogy Giulia Enders könyvét már magyarul is elolvashatja, ugyanis itthon is megjelent a Park könyvkiadó gondozásában, Bélügyek címmel.