Azt írja a Deadline, hogy Stephen King horrorregényéből, az Azból film lesz, csak ki tudja, mikor, mert a rendező, a True Detective-et is jegyző Cary Fukunaga visszalépett (nem volt elég a pénz). Pedig úgy volt, hogy június közepén forgatni kezdenek. (Képünkön az 1990-es minisorozat-adaptáció főgonosza, Pennywise látható, aki egészen kevéssé ijesztő.) Fotó: Ullstein Bild / Europress / Getty

És bár az imént látott bohóc önmagában nem rettenetes, a bohócoktól való irreális rettegés igenis létező jelenség. Bár már biztos hallottak róla, csak nem emlékeznek a nevére. (Ez egy cirkuszi társulat reklámja, az ötvenes évek Floridájából.) Fotó: Transcendental Graphics / Europress / Getty

Kuloulrofóbia.

Magyarul így hívják, és talán már sejtik: ez még csak a bemelegítés volt, most ijesztő képek következnek bohócokról. Azoknak ijesztőek, akik iszonyodnak a bohócoktól. (Ő Coco, az ötvenes évekből.)

Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty

Azt, hogy az akár kedves, akár rémisztő bohócoktól való, irreális félelem nem egyedi jelenség, valószínűleg a nyolcvanas évek óta tudjuk.  (Ez a fotó az 1880-as években készült.)

Fotó: Transcendental Graphics / Europress / Getty

(1910, Bournemouth.) Hogy miért félnek sokan a bohócoktól? Ennek sokféle oka lehet, egyes kutatások arra hivatkoznak, hogy például a gyerekek nehezen viselik, ha ismerős testalkathoz ismeretlen, bizarr arc társul.

Fotó: Popperfoto / Europress / Getty

(Buster Keaton, 1927) Persze azt se lehet kizárni, hogy valakit velük kapcsolatos trauma ért gyerekkorában. Fotó: Ruth Harriet Louise / Europress / Getty

Mert hát elég ijesztően tudnak kinézni. Nyilván Stephen King vonatkozó regénye is sokat tett a tömegkultúrában azért, hogy felnőtt emberek frászt kapjanak kifestett férfiaktól, de nem ő az egyetlen. (1935, New York-i bohócok.) Fotó: Keystone-France / Europress / Getty

Igazából meglehetősen sok gonosz bohócról tudunk. (Ez a kép a negyvenes években készült, azt nem tudjuk, hogy aki rajta szerepel, gonosz-e.) Fotó: Fpg / Europress / Getty

(Ugyanabban az évtizedben járunk, az úr neve Myron Orton.) Két éve a Smithsonian remek cikket közölt a témában, Fotó: Weegee(Arthur Fellig)/internatio / Europress / Getty

amelyhez David Kiser cirkuszi tehetségkutató nyilatkozott. Elmondása szerint a bohócok mindig is görbe tükröt tartottak a társadalom elé, a csínytevés, a rosszaság a lételemük. Innen azért már egész kicsi ugrás a gonoszság. (Ő csak egy kislány, 1946-ból.) Fotó: Cornell Capa

Ez mondjuk egészen hihetőnek tűnik (Liza Minnelli, 1949-ből.) Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty

Weegee, a csodásan torz képeket készítő celebfotós alkotása 1957-ből. Fotó: Europress / Getty

Meg hát mi lehetne ijesztőbb, mint valami olyan, ami elvileg kedves, és vicces, és kiderül róla, hogy iszonyatos? (1924, Lon Chaney színész) Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty

Márpedig erre konkrét példa volt a XIX. század első felében: a Pierrot néven, Párizsban tevékeny Jean-Gaspard Deburau például agyonütött egy gyereket, mert az nyilvánosan sértegette. (Egy 1957-es fotóesszé egyik elemét látják.) Fotó: Nina Leen / Europress / Getty

Na de nem okoskodunk többet, inkább borzongjon. (1899, a berlini Busch cirkusz.) Fotó: Ullstein Bild / Europress / Getty

Persze nem ez az igazi gonoszság, hanem az, amit John Wayne Gacy tett. Neki például még a sorozatgyilkosság is összefért azzal, hogy egyébként szeretett bohócruhát ölteni. (1936, cirkusz Plymouthban.)

És egy állatos szám talán 1910-ből, valószínűleg Berlinből. Fotó: Ullstein Bild / Europress / Getty

Köszönjük, hogy velünk féltek!