XX. század eleje

 Ezen az 1904-es képen Mrs Lambert Chambers, vagyis Dorothea Douglass látható, hétszeres wimbledoni bajnok. Igen, bő száz évvel ezelőtt még gyakorlatilag estélyiben, de legalábbis egy hosszabb hálóingben játszottak. A cipőkre is érdemes lesz majd figyelni!

Fotó: Central Press / Europress / Getty

Alig 20 évvel később már elkezdtek átalakulni a ruhák, itt Suzanne Lenglen látható 1922-ből. A francia teniszezőről nevezték el a Roland Garros kisebbik arénáját. Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty

Ha nem is annyira sportos egy-egy régebbi szerelés, kétségtelen, hogy sokkal stílusosabb, mint bármi, amit mostanában a pályán látunk. Hát milyen laza már itt Suzanne Lenglen, ahogy az 1923-as tornán a pályára tart? Fotó: Topical Press Agency / Europress / Getty

A változásokhoz az olyan újítók is kellettek, mint a spanyol Lili De alvarez, aki ezzel az 1926-os mellényes, blúzos összeállítással akár jelmezbálba is elmehetne kalóznak. Fotó: Central Press / Europress / Getty

Aztán a 40-es évekre egészen sokat változtak a dolgok. A matrózblúz, meg a rakott szoknya egy dolog, de nézzék a játékosok lábait! Már szinte sportcipő van rajtuk, az addig jellemző topánka helyett! Fotó: Popperfoto / Europress / Getty

XX. század második fele

A II. világháború után beindulta a kísérletezés a ruhákkal, már amennyire a szigorú, wimbledoni ruhaszabályok ezt lehetővé tették. Gertrude Moran itt látható 1950-es ruháját a Balmain divatház alapítója, Pierre Balmain tervezte, kifejezetten az angol tornára. A nadrág már jóval rövidebb, mint korábban, de még egy nagyjából térdig érő, átlátszó fedőszoknya van. A cipő pedig mintha valami munkavédelmi darab lenne.

Fotó: Keystone / Europress / Getty

Aztán, ahogy a világban mindenhol, a teniszben is megjelent a szexizés. Karol Fageros 1959-es ruháját Ted Tinling tervezte. Tinling Suzanne Lenglen jó barátja volt, így került Wimbledonba szervezőnek, amellett, hogy divattervezéssel foglalkozott, ő is teniszezett, sőt kémkedett is a II. világháborúban. 1949-ben mondtak fel neki Wimbledonban egy túl provokatív ruhája miatt. Ezután még hosszú évtizedekig tervezett merészebbnél merészebb ruhákat a világ teniszezőinek. Fotó: Keystone / Europress / Getty

Szintén egy Tinling-ruha, ez már 1965-ből, amit az olasz Lea Pericolinak tervezett. Jól megfigyelhető, hogy a ruha egyre rövidebb, fodrosabb, kihívóbb. Fotó: Keystone / Europress / Getty

A kor egyik nagy sztárja, a brazil Maria Bueno egy Tinling-ruhában 1966-ban. A futurisztikus műanyagbetétektől eltekintve azt mondhatjuk, hogy ez a ruha a mai teniszruhák alapja. Ehhez képest már tényleg csak egyre szűkebbek és rövidebbek lettek a ruhák, de a fazon szinte végig hasonló volt. Fotó: Reg Speller / Europress / Getty

Elkezdenek kilógni a fenekek

 

A képen az ausztrál Evonne Cawley látható az 1970-es tornáról. Igen, jól látják, már több mint 40 éve megjelentek a mostani dresszek előfutárai, vagyis a miniszoknya alól kilógó sportbugyik. De ezután azért még jött néhány vadhajtás.

Fotó: Tony Duffy / Europress / Getty

Martina Navratilova 1978-as ruhája például eléggé kilóg a sorból. Ő a miniszoknyaszerű fedőréteget teljesen elhagyta, maradt a bugyi, és a nagy elődökre emlékezve blúzt véve nyerte meg a bajnokságot. Fotó: Getty Images / Europress / Getty

A kép akár ma is készülhetett volna, ami a ruhát illeti, Evonne Gollagong Cawley 1979-es szettje abbszolút modern volt, különös tekintettel a ma már őrült menőnek számító cipőjére. Fotó: Bob Thomas / Europress / Getty

Anne White 1985-ös ruhája a mai napig teljesen érthetetlen, de tény, hogy nagyobb hírnevet szerzett vele, mint a karrierjével. 1985-ben az első körben kiesett, vagyis összesen egy meccsen volt rajta ez a ruha, mégis a mai napig emlegetik. Szerencsére nem terjedt el a kezeslábas. Fotó: Getty Images / Europress / Getty

Steffi Graf viszonylag visszafogott volt a többiekhez képest, ezt a ruhát viselte 1989-ben. Ezután viszont tovább rövidültek a szoknyák. Fotó: Bob Martin / Europress / Getty

Rövidségben a csúcstartó valószínűleg a Eurosport szakkomentátora, az egykori teniszjátékos, Barbara Schett, aki az 1999-es tornára gyakorlatilag egy pólóban érkezett. Fotó: Glenn Campbell / Europress / Getty

Két évvel később sem vett sokkal hosszabb ruhát, és megelőzte a korát azzal, hogy a ma divatos, egészen feszes felsőkben játszott. Fotó: Clive Brunskill / Europress / Getty

Hozzá képest Lindsay Davenport 1999-es szettje ma a visszafogottság. Fotó: Mark Sandten / Europress / Getty

A 2000-es évekre pedig elértünk a mostanában elterjedt ruhákhoz: vagyis jelzésértékű szoknya, feszes, lehetőleg ujjatlan felsővel. Itt például Anna Kurnyikova látható a 2010-es versenyen. Fotó: Clive Brunskill / Europress / Getty

Szintén 2010, szintén Anna Kurnyikova. Fotó: Clive Brunskill / Europress / Getty

Ez a kép már a tavalyi bajnokságon készült, amit a képen látható Marija Sarapova nyert meg. Fotó: Al Bello / Europress / Getty

És még egy tavalyi kép, Ana Ivanovicsról. Fotó: Jan Kruger / Europress / Getty

Mi van a férfiakkal?

 

A férfi ruhák története messze nem olyan izgalmas, mint a női dresszek evolúciója. Itt csupán néhány praktikus változás ment végbe. Ezen az 1880-as képen a Renshaw testvérek láthatók, akik akkoriban úgy dominálták a teniszt, mint az elmúlt években a Williams testvérek a nőknél. Annak ellenére, hogy ingben, hosszú nadrágban és gyakorlatilag bakancsban játszottak, arról híresültek el, hogy mennyire felgyorsították a teniszt.

Fotó: Popperfoto / Europress / Getty

A kép az 1926-os tornán készült a későbbi VI. György királyról, akiről a 2011-es, A király beszéde című film is szól. Fotó: Central Press / Europress / Getty

René Lacoste, a híres márka későbbi megalapítója ebben a szettben volt az 1928-as tornán. Az öv annyira tipikus kiegészítője a wimbledoni férfi öltözéknek, hogy néha még a mai napig megjelenik, Roger Federer még 2008-ban is olyan nadrágban játszott, amihez övet viselt. Fotó: Popperfoto / Europress / Getty

Szintén márkaalapító, a képen Fred Perry látható az 1936-os versenyen. Míg a nőknél a 30-as évek végére sokat rövidültek a ruhák, a férfiak még ekkor is hosszú nadrágban játszottak. Fotó: Hudson / Europress / Getty

A helyzet csak a II. világháború után változott meg, ekkor váltottak a férfiak a rövidnadrágra. Itt Jack Kramer látható az 1947-es versenyen. Fotó: Douglas Miller / Europress / Getty

A fazon innentől kezdve nem sokat változott, a képen az ausztrál Rod Laver van 1960-ból. Fotó: Getty Images / Europress / Getty

Egyedül a 80-as évek hozott némi változást, ekkor a férfiak nadrágja drasztikusan megrövidült. A képen John McEnroe 1980-ból. Fotó: Steve Powell / Europress / Getty

És ha már McEnroe, akkor legyen itt Björn Borg is szintén 1980-ból, szintén elég rövid nadrágban. Fotó: Tony Duffy / Europress / Getty

Ez a kép pedig tavaly készült a döntőben Novak Djokovicsról és Roger Federerről. Fotó: Karwai Tang / Europress / Getty

Hétfőn kezdődik a legrégebbi létező tenisztorna, a wimbledoni bajnokság. 1877 óta rendezik meg, és egy dolog állandó: a játékosoknak fehér ruhát kell viselniük a tornán az elegancia jegyében, de hogy lett a hálóingből gyakorlatilag bugyi? Fotó: Europress / Getty