Ha ön már öreg és elfelejtette, milyen volt gyereknek lenni, és ebből fakadóan utálja a gyerekeket, a szomszédainak ekképp panaszkodik: "Ezek a mai fiatalok szart se csinálnak, ülnek a gép előtt, bámulják a monitort egész nap, a metrón is mindegyik benne van a telefonjában nyakig", jól figyeljen!
Léteznek még gyerekek, akik okosak, szeretnek tanulni, érdekli őket egy csomó minden, amit ön értékesnek tart. Nyilvánvaló, hogy ettől függetlenül nem értéktelenebb a másiknál az a gyerek sem, aki egész nap csak Angry Birds-özik a telóján, na de mi is az a kérdés, amit a gyakorikérdéseken találtunk, iszonyat aranyos, és egy fent említett, érdeklődő, okos gyerek tette fel?
Hát ez:
Űrhajós akar lenni, mekkora király már!! És még a válaszolók is tök normálisak voltak vele.
Oké, egyáltalán nem biztos persze, hogy a kérdésben szereplő fiú létezik, vagy hogy nem az anyukája tette fel a kérdést a gyakorikérdéseken, de zsigereinkben érezzük, hogy az emberi lény csak önmagát képes ilyen tökéletes részletességgel elszemélyteleníteni, egyes szám harmadik személyben beszélve önmagáról. Szóval, 12 éves képzeletbeli fiú, akinek ötöse van számtechből, fizikából és angolból, és nyelveket is akar tanulni, te biztos nem olvasod a Velvetet, de ha mégis így lenne és ezt olvasod, akkor kérlek, könyörgöm
Ja, mármint ön. Legyen űrhajós ön!