GettyImages-102634479

62 hot dog megevésére készülni olyan, mint a maratonra

mm
2015.07.25. 11:40

Július 4-én tartják az USA legfontosabb evőersenyét, a Nathan's Famous Hot Dog Eating Contestjét (Nathan Híres Hot Dog-evő Versenye), amiről nem tudni, hogy pontosan hány éve rendezik meg, de az biztos, hogy évtizedek óta egyre több és több embert érdekel, és még az ESPN sportcsatorna is sugározza.

Az esemény maga egyébként egészen unalmas volt az elmúlt években, ugyanis a zabálás Michael Schumacherje tűnt fel a színen Joey „Jaws” Chestnut személyében, aki 8 éve zsinórban nyerte meg a híres versenyt, ráadásul olyan fölénnyel, hogy egészen elképzelhetetlen volt, hogy bárki is valaha megszorongassa.

Míg ő 50-60 hot dogokat tolt le a 10 perces verseny alatt, addig az utána kullogó mezőny már a 30-nak is örült.

Aztán idén július 4-én megtörtént a sokáig lehetetlennek hitt esemény: Joey Chestnutot legyőzték hot dogban. A legyőzője egy nála jóval fiatalabb srác volt, Matt „Megatoad” Stonie, aki 62 hot dogot fogyasztott el 10 perc alatt.

A versenyt egyéni rekorddal nyerte, és a rekordra szükség is volt, mert Chestnut ott loholt a nyomában, 60 hot doggal zárta a versenyt.

Stonie győzelme új korszakot hozhat a professzionális evőversenyek világába, hiszen a személyében feltűnt egy újabb figura, aki akár meg is tud élni abból, hogy zabál.

tudatosan a hírnév felé

Szürreális az evésről, egészen pontosan a kontrollálatlan zabálásról úgy beszélni, mint egy valódi sportról, viszont mivel az evőversenyek világának szereplői meglepő természetességgel nyilatkoznak úgy a versenyszerű evésről, mint egy valódi sportról, ezért mi is így teszünk. Pedig az egész sokkal közelebb van az ökörködéshez, mint bármilyen komolyan vehető sporthoz. Hiszen mégis milyen teljesítmény van amögött, hogy valaki zabál?

Egészen komoly, mint ahogy az az új bajnok Stonie, még a verseny eltőt adott nyilatkozatából kiderül. „Az emberi test egészen hihetetlen dolgokhoz képes alkalmazkodni. A maratont sem lehet elsőre lefutni, szép lassan lehet csak eljutni odáig. Amikor először ezt csináltam, akkor 20 hot dogot tudtam csak megenni. Ma már 60 után érzem magam úgy, mint régen 20 után” – nyilatkozta Stonie a Vocativnak.

Stonie már egy hónappal a versenyek előtt elkezd készülődni otthon, pontosan leutánozza, hogy a versenyen milyen feladat/feladatok várnak rá, és gyakorolja a zabálást.

A kitartó munka egyelőre úgy néz ki, meghozza az eredményt a most 23 éves versenyzőnek: idén minden versenyt megnyert, amin elindult. Már tavaly is elég jól szerepelt, abszolút ott volt a világ élmezőnyében, de idén úgy néz ki, mindent visz.

Eközben a nagy riválisa, Joey „Jaws” Chestnut három győzelem mellett három második helyet tudott összehozni. Stonie már a verseny előtt érezte, hogy idén elkaphatja Chestnutot. „Ha van olyan év, amikor legyőzhetem Joeyt, akkor az idén van. Joey nagyszerű versenyző, de senki sem maradhat örökké a csúcson” – mondta a nagy verseny előtt.

A gonosz világszervezet éhesebb a versenyzőknél is

Stonie győzelme azért is érdekes, mert így Joey Chestnut mellett van egy másik ember is, aki úgy néz ki, hogy meg tud élni a zabálásból. Az evőversenyek világában csak a legjobbak kapnak pénzt (az első három helyezett a versenyeken), és ők sem túlságosan sokat. A tízezer dolláros (kb. 2,8 millió forint) fődíjával a Nathan hot dog-evő versenye messze a legjobban fizető verseny.

Chestnut a tíz éve tartó aktív karrierje alatt nagyjából 464 ezer dollárt (kb. 130 millió forint) evett össze,

ami az évi 43 ezer dolláros átlagos fizetésével nem is olyan rossz szakma, de nem lehet belőle fényesen megélni. A versenyzők jobbára maguk állják a saját felkészülésük költségeit, vagyis nem teljesen, de erről mindjárt.

Matt Stonie 4 éve igazán aktív, ezalatt az idő alatt 91 ezer dollárt (kb. 25 millió forint) nyert különféle versenyeken.

Természetesen a különféle cégek is felfigyeltek arra, hogy az egyre népszerűbbé váló evőversenyekben van pénz, és megérheti szponzorálni a versenyzőket, csak az a baj, hogy a versenyzőket tömörítő Major League Eating nevű szervezet, ami igazából a korábbi nemzetközi versenyevő szervezet új neve, legalább olyan mohónak tűnik a hírek alapján, mint maguk a versenyzők.

A Major League Eating (MLE) gyakorlatilag az egyetlen, versenyzőket tömörítő szervezet, ami versenyeket is rendez, és a versenyzőivel olyan szerződést köt, hogy az MLE tagjai nem indulhatnak más által szervezett evőversenyeken, sem szponzoreseményeken, csak az MLE színeiben tevékenykedhetnek.

Vagyis teljesen ki vannak szolgáltatva a szervezetnek, és akik nem akarnak betagozódni az MLE alá, azok gyakorlatilag magányos farkasként kopnak ki az evőversenyek világából.

Ez ahhoz vezetett, hogy egészen az idei versenyig annak ellenére meglehetősen egyoldalú és eseménytelen volt a nagy, júllius 4-ei evőverseny, hogy az ESPN élőben közvetítette az egészet. Mondjuk így is van annyira népszerű a verseny a nagyjából egymillió tévénézőjével, hogy az ESPN 2024-ig tartó szerződést kötött nemrég a Major League Eatinggel.

Viszont ha így mennek tovább a dolgok, ellaposodhat az egész.

A nagy csata

Joey Chestnut mellett az evőversenyek koronázatlan királya a japán Takeru Kobajasi, aki viszont évek óta rosszban van az MLE-vel. Ő az a versenyző, aki Chestnut előtt zsinórban nyerte a Nathan versenyét, voltak is saját szponzorai, de nem tudta átvinni az MLE-n a dolgot, hogy úgy viselkedjen, mint a világ bármelyik másik profi sportolója Cristiano Ronaldótól kezdve Rafael Nadalig, hogy különféle szponzorszerződéseket köt, és azoknak tesz eleget.

A 2010-es versenyen tettlegességig fajult a dolog, Kobajasi pedig azóta el van tiltva, nem is tagja az MLE-nek. Nagyjából azóta várat magára, hogy a verseny legendájává felnövő Joey Chestnut, aki akkoriban tűnt fel, amikor a Kobajasi-balhé elkezdődött, megmérkőzzön a sportág addigi királyával.

Most Matt Stonie feltűnésével pedig lenne három versenyző is, aki izgalmassá tudná tenni az evőversenyeket. Bár még mindig nagyon szürreális az evésről úgy beszélni, mintha tényleg komoly sport lenne.

Az ESPN-en közvetített műsor nézettsége nem rossz, de folyamatosan csökken a 2010-es balhé óta, akkor még stabilan másfél millió fölötti nézőt érdekelt a dolog, azóta a szám lement egymillióra.

Mindenkinek az az érdeke, hogy felpörgessék a sportot, úgyhogy érdemes lesz figyelni a fejleményeket, hátha sikerül akár Kobajasit visszacsábítani, akár lazítani egy kicsit a szigoron, és engedni a versenyzőknek, hogy professzionálisabbak lehessenek.

Különben az lesz, amire már most is van példa, hogy a versenyzők a másik nagy, az MLE-hez képest purista ernyőszervezethez, az AllPro Eatinghez csatlakoznak. Az AllPro Eating versenyein bárki indulhat, nem kötik magukhoz szerződésekkel a versenyzőket, viszont a versenyek sokkal kulturáltabbak, mint az MLE versenyei.

Már, ami az étkezést illeti. Az AllPro Eating versenyein az úgynevezett piknik stílus érvényesül, ami azt jelenti, hogy a versenyzők nem szedhetik darabokra az ételt, nem ihatnak közben vizet, így értelemszerűen vízbe sem tunkolhatják az ételt, tényleg közelebb áll a sima sokat evéshez, mint az MLE versenyein látott brutális zabálások.

A testet ugyanúgy megdolgozza, mint a sport

A versenysport eléggé igénybe veszi a szervezetet, nem is nagyon van olyan sport, ami aktív mozgással jár, és a top játékosok 35-40 éves koruknál tovább szerepelnének benne. Aztán vannak olyan sportok, ahol 30 évesen valaki már matuzsálem.

Nincs ez másként az evőversenyeknél sem. Érdekes, hogy ha megnézzük az Major League Eating jelenlegi világranglistáját, nem nagyon találunk rajta igazán elhízott embereket, sőt az első 12 versenyző kifejezetten átlagos vagy sovány testalkatú. Ahogy az sem véletlen, hogy a legtöbben 20-40 éves kor között vannak. A versenyzők egy idő után egész egyszerűen kiöregednek, nem tudnak elég gyorsan regenerálódni.

A világ leggyorsabb evői
A világ leggyorsabb evői
Fotó: Major League Eating

„Ha valaki evett már túl sokat, az tudja, hogy milyen érzés a dolog. Na, ezt szorozza be tízzel! [...] Idővel a test hozzászokik a dologhoz. Én kialakítottam magamnak egy rutint, ami segíti az emésztést, sok víz van benne, meg vitaminok” – mondta Stonie arról, hogy milyen érzés, amikor vége van egy versenynek. Az első években leginkább ezzel küzdött, vagyis az emésztéssel.

Hiába a technikák az emésztés megkönnyítésére, és az, hogy a versenyzők nagy része a versenyeken kívül kifejezetten egészségesen próbál táplálkozni, nagyon odafigyelve arra, hogy miből mennyit visz be, egy idő után a rendszeres, gigantikus zabálások mindenképpen meglátszanak a testen.

„Van egy csomó gasztrointesztinális mellékhatása a dolognak, mint a hasi fájdalom, a reflux, a székredés, a Dumping-szindróma, ami a hasmenés egy különösen súlyos formája, ami sokszor vezet dehidratációhoz. Ha valaki rendszeresen részt vesz evőversenyeken, az biztosan meg fog hízni egy idő után, könnyen lehetnek szív- és érrendszeri betegségei, valamint cukorbetegsége” – mondta a Vocativnak a Táplálkozástudományi és Dietetikai Akadémia egyik szakembere, Marjorie Nolan Cohn.

Az evőversenyek két nagy kategóriába oszhatók: mennyiségi versenyekre és a különleges versenyekre, amikor jellemzően valamilyen nagyon csípős fogást kell elfogyasztani. Magyarországon a mennyiségi evőversenyek egyelőre nem terjedtek el, de a street food térhódításával az erősevő versenyek például már megjelentek, és vannak már szárnypróbálgatások a mennyiségi versenyek terén is, de egyelőre nem alakult még ki, hogy melyik lesz az, amelyik esetleg olyan hagyománnyá nőheti ki magát, mint a Nathan's Famous.