A Willendorfi Vénusz a legkorábbi fennmaradt női akt, az időszámításunk előtt kb. 25. évezredből származó szobortól egészen Pamela Andersonig végignézheti, hogyan változott a női mellek ábrázolása és divatja.

Egy női aktszobor látható a képen az ókori egyiptomiaktól. Az ókorban vagy a kis méret volt a divat, vagy egyszerűen csak nem kapott akkora hangsúlyt a mell, mint napjainkban. Az is lehet, hogy még nem tudtak annyira rajzolni. Fotó: Brooklyn Museum

A milói Vénusz az ókori görögöktől maradt ránk, az akt i. e. 100-ban keletkezhetett. Fotó: Marie-Lan Nguyen

A középkorból nagyon kevés női akt maradhatott fenn, akkoriban a nőket nyakig beöltözve örökítették meg. Amíg nem jött a barokk kor, amikor az idealizálásé lett a főszerep. Botticelli Vénusz születése látható a képen kb. 1485-ből.

Tiziano ezt a képet az urbinói hercegnek készítette, a kép az Urbinói Vénusz nevet kapta. 1538-ban készült a női akt.

Olympia a kép címe, ez már Manet festménye 1863-ból. A mell mérete és formája nem sokat változott a háromszáz évvel korábbi festményhez képest.

Egon Schiele Totes Mädchen című alkotását látni a képen, kb. 1910-ben készült.

Otto Mueller Zwei in Dünen sitzende Mädchen című képe 1917-ben készült.

Thorma János Női akt kék háttérrel című festménye az 1930-as években készült.

A festményekről térjünk rá a filmművészetre és a divatra, ugyanis egészen a kétezres évekig szinte alig változott valamit a tökéletes mell fogalma a művészetekben. Marilyn Monroe természetes melleiért az egész világ odavolt. Fotó: Bert Stern/bonhams/bnps / Northfoto

Kate Moss a kilencvenes évek legmeghatározóbb topmodellje, alacsonyabb, mint kellene és kicsit fiúsabbnak is tartották, mint a nyolcvanas évek ideáljait. Fotó: instagram

Kim Basinger is a természetes melleivel őrjítette meg a nézőket.

Hogy aztán a kétezres évektől a hatalmas lufimellek vegyék át az uralmat. Fotó: Henry Lamb / Northfoto