Még csak 11 éves, de már a Mount Everestre tart

mm
2015.10.24. 19:28

A 11 éves, kaliforniai Tyler Armstrong arra készül, hogy jövő tavasszal megmássza a Föld legmagasabb csúcsát, a Mount Everestet - írja az OC Register. Arról nincsenek hírek, hogy pontosan milyen technikával megy majd fel a hegyre, de valószínű, hogy a mostanában legdivatosabb, oxigénpalackos, előre kifeszített köteles megoldást választja.

Komolyan készül a túrára, mászótanfolyamra jár, minden reggel hatkor kel, hogy egy 15 kilós táskával a hátán fusson egy futópadon, és addig is tart edzőmászásokat, legközelebb Ecuadorba látogat majd karácsonykor.

Az egész azzal kezdődött, hogy néhány évvel ezelőtt látott egy dokumentumfilmet a hegymászásról, és gyakorlatilag a megszállottja lett. Azóta pedig több rekordot is tart. Az első komolyabb mászása az volt, hogy hétévesen egy nap alatt megmászta a 4400 méter magas Mount Whitneyt.

Ezután elhatározta, hogy ő akar lenni a Seven Summits (Hét Csúcs) legfiatalabb megmászója. Ez hivatalosan a hét kontinens hét legmagasabb csúcsának megmászását jelenti, de mostanában a Seven Summits alatt igazából kilenc csúcsot értenek, mert a kontinenscsúcsok mellé odaszámolják meg Oroszország legmagasabb hegyét, az Elbruszt, valamint a legmagasabb indonéz csúcsot, a Puncak Jayát is.

A 11 éves Armstrong ezek közül a csúcsok közül már megmászta az Elbruszt, Afrika legmagasabb hegyét, a Kilimandzsárót és Dél-Amerika legmagasabb csúcsát, az Aconcaguát is.

Everest rekordok

Az biztos, hogy ha jövőre összejönne neki a Mount Everest megmászása, akkor nagyjából egy évet verne rá a mostani rekorderre, aki meglepő módon szintén egy amerikai. Jordan Romero 13 éves volt, amikor 2010-ben szülei és három serpa társaságában felmászott a legmagasabb csúcsra.

Romerónak Armstronghoz hasonlóan az volt az álma, hogy ő legyen a Seven Summits legfiatalabb teljesítője. Ez össze is jött neki, amikor 2011-ben, nem sokkal a 15. születésnapja után megmászta az Antarktisz legmagasabb hegyét, a Vinson Massifot.

Romero ugyan Észak-Amerika legmagasabb hegyét, a Denalit fiatalabban mászta meg, mint ahogy erre Armstrongnak lehetősége lesz, de a Seven Summits teljesítésénél nem az a cél, hogy minden csúcson ő legyen a legfiatalabb mászó, hanem csak az, hogy a hét csúcsot még Romero előtt fejezze be, aki 15 éves, 5 hónapos és 12 napos volt az utolsó megmászott csúcsa tetején.

Fotó: Facebook

Armstrong nemcsak a saját álmai miatt mászik, de jótékonykodni is szeretne a mászásokkal. Célja, hogy 1 millió dollárt gyűjtsön össze a Duchenne-féle izomdisztrófia gyógyítására irányuló kutatásokra. Eddig néhány ezer jött össze, de az is igaz, hogy a kísérlete mostanában kapott csak nagyobb nyilvánosságot. Az anyagiakon nem fog múlni a dolog, szponzorok álltak be a fiú mögé, akik segítenek fedezni a nagyjából mindennel együtt 500 ezer dollárba kerülő kihívást. Hogy érzékeltessük az arányokat, csak a mount everestes kaland 250 ezer dollárba kerül.

Annak ellenére, hogy mostanában a Mount Everesten dugók is kialakulnak, annyian akarnak rá egy-egy szezonban felmászni annak köszönhetően, hogy mennyire kiépült az Everest-mászások körül a turistaipar, a hegy még mindig ad lehetőséget újabb és újabb rekordok felállítására.

Például az Everest eddigi legidősebb megmászója pont nemrég állította be az új rekordot. A japán Juicsiro Miura 80 éves és 224 napos volt, amikor feljutott a csúcsra 2013-ban. Miurában az az érdekes, hogy már 2003-ban, 70 évesen egyszer megszerezte a legidősebb Everest-mászónak járó címet, de miután az utána lévő években többen is megelőzték, 80 éves korára megint olyan állapotba tudta magát hozni, hogy felmásszon a hegyre.

Miura ráadásul igazi rekordhalmozó, már 1970-ben is fent járt az Everesten, ahonnan síelve jött le, nagyjából 2000 métert ereszkedett így, és olyan gyorsan csúszott, hogy egy kis ejtőernyővel kellett magát közben fékeznie. Ezzel megszerezte az első, az Everestről lesíelő embernek járó címet. Egy dokumentumfilmet is készítettek a rekordról, ami Oscar-díjat nyert, ezzel elnyerve azt a címet is, hogy ez volt az első sportfilm, ami ilyen díjat kapott.

Az első snowboardos csúszásra 2001-ig kellett várni, ekkor a francia Marco Siffredi sikeresen csúszott le a csúcsmászás után. Egy évvel később ismét megpróbálta a dolgot, a csúcsmászás összejött, ekkor egy másik kuloárban próbált lecsúszni, de örökre eltűnt.

Az Everesthez köthető összes gyorsasági és mennyiségi rekordot nepáliak tartják, mindannyian serpák. A legtöbb sikeres megmászást Apa serpa és Phurba Tashi tartják, mindketten 21 alkalommal jártak már a hegy csúcsán. Meg kell említeni Ang Rita Serpát is, aki 1996-ig összesen 10 alkalommal ment fel a csúcsra, oxigénpalack használata nélkül.

A Nepálon kívülről érkező mászók általában heteket töltenek el azzal, hogy hozzászoktassák magukat a magashegyi környezethez, hogy aztán végül talán sikeresen felmásszanak a hegyre. Ehhez képest elég megalázóak a nepáli serpák gyorsasági rekordjai. Az alaptáborból oxigénpalack nélkül a leggyorsabban Kazi Serpa ért fel még 1998-ban, neki alig 20 óra kellett a dologhoz. Ha pedig azt a rekordot nézzük, hogy oxigénpalack használatával mennyi idő alatt értek fel eddig a leggyorsabban, akkor válik igazán durvává a dolog. Pemba Dorje Serpa 2004-ben alig több mint 8 óra alatt ért fel a csúcsra az alaptáborból. A nepáliak teljesítménye nem annyira a genetikának, mint inkább annak köszönhető, hogy egész szezonban fent vannak a hegyen, tökéletesen akklimatizálódnak, komoly felkészülés nélkül nekik sem fáklyás menet a csúcsmászás.

A legtöbb rekordot egyébként Elizabeth Hawley jegyzi, mármint szó szerint jegyzeteli le. 1960-ban ment el Nepálba, és ott is maradt a mai napig. Azóta ő az Everest krónikás újságírója, minden rekordot, mászást, halálesetet aprólékosan feljegyez, sok rekordot rajta keresztül tartanak számon annak ellenére, hogy nem rendelkezik hivatalos adatokkal, viszont az egész mászóközösség megbízik a precízen vezetett adatbázisaiban. Olyan fontos az Everest és a Himalája életében, hogy egy 6000-es csúcsot el is neveztek róla.

Az Everest megmászása közben 1922-től napjainkig eddig közel 300-an vesztették életüket, ami elég soknak tűnik, de ha azt tesszük mellé, hogy mostanra több mint 4000 ember több mint 7000 mászást hajtott végre, már annyira nem brutális a halálozási arány. A legtöbben lavinák áldozatai lesznek, vagy leesnek egy-egy szakadékba. Az idei tavaszi szezon volt az Everest történetében a leghalálosabb, amikor egy földrengés után kialakult lavinában 18 ember vesztette életét az alaptáborban. Ezután le is zárták a hegyet, vagyis hosszú idő után 2015 az első olyan év, amikor nem mászott fel senki sem a hegyre.

Mert hogy télen nem szokás felmenni az Everestre, annyira mostohák a körülmények. A legtöbben májusban próbálkoznak, általában akkor a legjobbak az időjárási viszonyok. Persze, volt az Everesten téli mászás is, két lengyel mászó, Krzysztof Wielicki és Leszek Cichy 1980 februrájában feljutott a csúcsra, de nem nagyon próbálta senki sem megismételni a teljesítményüket.

Végül, ha a Mount Everestről és rekordokról van szó, akkor nem szabad kihagyni az első sikeres megmászókat, Edmund Hillaryt és Tenzing Norgayt, akik 1953-ban bebizonyították, hogy fel lehet menni a hegyre. De nem szabad kihagyni Reinhold Messnert és Peter Habelert sem, akik több mint 20 évvel később megmutatták, hogy oxigénpalack nélkül is teljesíthető a mászás. Végül pedig George Malloryra és Andrew Irvine-ra is illik emlékezni, akik valószínűleg nem jutottak fel a csúcsra, de már 1924-ben, évtizedekkel bárki más előtt a közelében voltak. Mindketten a hegyen haltak meg.