Egy újságíró a Medium.com-on a személyes tragédiáján keresztül mutatta be azt, hogy milyen biztonsági rések vannak az Airbnb szolgáltatásban, vagyis az egyre népszerűbb lakáskiadásban, amikor átlagemberek lakásait vehetjük ki néhány napra.

Zak Stone apja azután halt meg, hogy a családdal együtt béreltek Airbnb-n keresztül egy házat Texasban, és a kertben lévő egyik fáról lógó hinta leszakadt, miközben használta. Eddig nem beszélt a történekről, de azt írja, hogy ez a személyes tragédia talán segít rávilágítani azokra a biztonsági kockázatokra, amiket az Airbnb-k jelentenek.

Nem ez az első haláleset ugyanis, ami Airbnb-s nyaralás közben történt a szálláson. A nyugati sajtóban viszonylag kevéssé ismert, de még 2013-ban, amikor a szolgáltatás messze nem volt annyira csúcsra járatva, mint most, egy 35 éves kanadai nő meghalt a tajvani szállásán, ugyanerről a szállásról pedig öt másikat kórházba kellett szállítani.

Az ok: szénmonoxid-mérgezés. Az Airbnb ezután 2014-től kezdte komolyan venni a dolgot, idén 25 ezer szállásadónak ingyen osztottak ki szénmonoxid-mérőt, és létrehoztak egy aloldalt, ami segít a szállásadóknak abban, hogyan tehetnék otthonaikat biztonságosabbá.

A cég úgy tűnik, elkötelezett abban, hogy amennyire lehet, biztonságosság tegyék a működést, a jövőben továbbra is vagy nagyon olcsón vagy ingyen fognak szénmonoxid-mérőket biztosítani a felhasználókat.

A Medium szerzője viszont rávilágott egy jóval komolyabb problémára, ami az Airbnb működéséből fakad. Az egésznek az a lényege, és azért tud konkurálni a hagyományos hotel- és apartmanszolgáltatásokkal, hogy az emberek a saját lakásaikat adják ki benne, nem lesznek mindenféle szabályozás alá tartozó szállásadók, csupán szállást szolgáltató magánszemélyek.

Éppen ezért lehet az, hogy az Airbnb például küld fotóst, ha arról van szó, hogy egy kiadó lakásról szép képek készüljenek, de nem küld biztonsági ellenőrt, aki megvizsgálná, hogy egyébként veszélyes-e a lakásban lakni.

Az a texasi ház, ahol Stone apja meghalt nem felelt volna meg a texasi kiadó apartmanokra vonatkozó szabályoknak, hiszen volt az udvarában egy nagyon veszélyes hinta egy fa korhadt ágán. Ahhoz viszont, hogy Airbnb-n kiadják, nem kellett megfelelni a biztonsági szabályoknak.

Ha egy ember egy hotelben száll meg, akkor számíthat arra, hogy a hotelt megfelelt a különféle, hotelekre vonatkozó előírásoknak, nem valószínű, hogy a fejére fog szakadni a plafon, vagy szénmonoxid-mérgezést kap. Természetesen hotelekről is hallani horrorsztorikat, de most nem erről van szó.

Az Airbnb egy módon próbál meg hatékonyan küzdeni azért, hogy a szolgáltatásból kiszűrjék a veszélyes szállásokat: a vendégek véleményeivel. De mennyire tud hitelesen nyilatkozni egy lakás biztonságáról egy olyan ember, akinek fogalma sincs arról, hogy mik rejtenek magukban veszélyeket?

Nem véletlen, hogy az ilyen ellenőrzéseket szakemberek végzik el, akik tudják, hogy mire kell odafigyelni. Egy túlérzékeny vendégnek könnyen lehet, hogy olyasmi is veszélyesnek tűnik, ami valójában nem az. Ahogy szintén előfordulhat, hogy egy nemtörődöm vendégnek fel sem tűnik egy tényleges veszélyforrás.

Az Airbnb próbálkozik, vannak elkülönített pénzek azok kártalanítására, akik vendégként szenvednek valamilyen balesetet egy lakásban, ahogy arra is, hogy az olyan szállásadókat kártalanítsák, akiknek komoly kárt tesznek a vendégek a lakásaikban.

A szolgáltatás népszerűségét többek között az adja, hogy nagyon egyszerű beszállni szállásadóként, tényleg pillanatok alatt lehet elintézni mindent. Ezt az egyszerűséget akasztaná meg erősen, ha az új beszállóknak biztonsági ellenőrzéseken kellene átesniük, vagy a bentlévő szállásadókat ellenőriznék időről időre. Meg akkor mi különböztetné meg az Airbnb-t egy bármilyen, klasszikus szállásszolgáltatástól?

A cikk azzal zárul, hogy pont az menthetné meg az Airbnb-t, ha nagyobb hangsúlyt fektetne arra, hogy ki hirdethet szállást a szolgáltatáson keresztül, hogy megmaradjon egyfajta exkluzivitása, hogy ne legyenek veszélyes, kritikán aluli szállások az oldalon.