Hány évesnek a legjobb lenni? Most kiderül!

Az ember utólag már nem sokra emlékszik a iskolát megelőző időből, de felnőtt szemmel elég vonzónak tűnik a hat éven aluliak életstílusa: semmit nem kell csinálni, csak enni, játszani és aludni, és közben akármit művel az ember gyereke, mindenki elájul a cukiságtól (vagy nem). Persze ezt közben nem feltétlenül így éljük meg, valamennyi sírás minden kisgyerek életében van, sajnos bizonyos esetekben kicsit túl sok is. Ön szerint azért ez a legjobb korszak? Ön addig volt a legboldogabb, amíg iskolába nem kellett járni? Ha igen, akkor tíz pontot adjon! Ha ön szerint kisgyereknek lenni a legrosszabb, akkor egy pontot adjon, ha pedig valahova a kettő közé lövi be ezt az időszakot, akkor 2-9 pont között pontozzon!

Itt most egy kalap alá vesszük az alsó és a felső tagozatot, azaz a hattól tizennégy éves korig tartó időszakot, amikor az ember vagy már nagyobb gyerek, vagy még csak kiskamasz. A többségnek a családi programokon kívül ilyenkor az iskola és a tanulás tölti ki az élete jó részét, van, akinek pont emiatt szép és nyugis ez az életkor, másnak pont emiatt borzasztó. Önnek milyen volt? Minél jobb volt, annál magasabb pontszámot adjon!

A tizenéves időszakot a legnehezebb életkorként szokás emlegetni, de sokan vannak, akik úgy élik meg, hogy a középiskola az élet legszebb szakasza. Kíváncsiak várjuk, ön inkább negatívan (5 vagy kevesebb ponttal) vagy inkább pozitívan (6 vagy több ponttal) értékeli-e ezt az életkort. Akik ilyenkor szenvednek, azok azért érzik rosszul magukat, mert nem találják a helyüket, nem illenek be sehova, rondának találják magukat, nehéznek/unalmasnak az iskolát, és egy csomó kemény meg kellemetlen igazsággal és igazságtalansággal kell először szembenézniük az életben. Ráadásul mindezt még kvázi gyerekfejjel kell tudni feldolgozni.

Mások viszont nosztalgiával emlékeznek vissza a középiskolai évekre, a gimis haverokkal az ökörködésre, hiszen ilyenkor már eléggé felnőtt ahhoz az ember, hogy bele-belekóstolgasson a bulizásba, a szerelembe, de felelősséggel még nem sok mindenért tartozik, szóval ha úgy nézzük, ez bizonyos szempontból egy ideális életkor is tud lenni.

A többség az érettségi után nem hagyja abba a tanulást, de persze sokan vannak, akik ilyenkor már dolgozni kezdenek kisebb-nagyobb állásokban, és amellett szereznek diplomát vagy tanulnak ki egy szakmát. Ez az a furcsa élethelyzet, hogy az ember már minden szempontból felnőttnek minősül – mégis iskolába jár továbbra is. Az embernek ilyenkor már mindent szabad és az ember ilyenkor még nagyon sok mindent bír, általában erre az életszakaszra esik az első komoly párkapcsolat kezdete és/vagy vége is.

Menet közben vagy értékeli ezt az ember, vagy nem, de a közvélekedés szerint ilyen fiatalon vagyunk a legszebbek és a legegészségesebbek, szellemi képességeink a lehető legjobbak.... Szóval ha nem lenne a továbbtanulás és az igazi felnőtt élet felépítésének stressze, ez tényleg egy totálisan felhőtlen időszak lehetne. Önnek az volt?

Arra a korszakra gondoljon most, amikor véget ér az intézményes oktatás, és huszonévesen megkezdődik az az igazi, önálló, komoly, nagybetűs ÉLET, amiről az ember annyit hall tizenévesen. Régebben ebben az időszakban a többség megházasodott, letelepedett, jöttek a gyerekek, de a XI. században a huszonévesek úgy élnek, mint a tizenévesek: iskola helyett ugyan dolgozni járnak, viszont munka után jobban lehet szórakozni, mivel az embernek már van saját pénze.

Ma már az ember a harminc környékén is fiatalnak számít, és annyit bulizhat, utazhat, élvezheti az életet, amennyire a pénztárcája bírja. A filmek többsége ilyen életkorú személyeket mutat be, az újságokban istenített celebek általában ebbe az életkorba tartoznak, de vajon ön szerint is akkora aranykorszak a fiatal felnőttség és a pályakezdés időszaka, mint ahogy az be van állítva?

Ez az az évtized, amibe kitolódott mára mindaz, amit korábban az emberek a húszas éveik elején letudtak. Manapság a többség harmincvalahány évesen higgad le valamennyire, alapít családot. A harmincon túliaknak az élete egyre inkább kezd hasonlítani egy igazi, 100%-ban felnőttes élethez, a házasságkötéshez ideális életkor jelenleg állítólag 32 év.

A karrierben elért sikerek és az érkező babák miatt ez is tud aranykorszak lenni, de persze távolról sem az mindenkinek, hiszen manapság az ideál rengeteg dolgon elcsúszhat. Ha a Randiblognak hinni lehet, egyre többen maradnak társ nélkül a harmincon túl is, egyre többen kezdik érezni, hogy vészesen ketyeg a biológiai óra, van, aki túlsúllyal kezd küzdeni, másnak egyéb egészségügyi problémái jelentkeznek. A harmincon túl azért már oda kell figyelni, de aki jól csinálja és/vagy szerencsés, az zavartalanul élvezheti az életet ebben az időszakban (is), immár egy kis tapasztalattal a háta mögött, azaz egyre magabiztosabban.

Aki boldog negyvenvalahány évesen, az valószínűleg/remélhetőleg úgy boldog, hogy nem elsősorban magával van elfoglalva. Az élete kész, van mindennek egy megszokott medre, minden működik többé-kevésbé magától, lehet ölni az energiát a gyerekekbe és/vagy a munkába.

Viszont ebben az életkorban már sokkal nagyobbat tud ütni, amikor borul a felállás, márpedig elég sok mindenkinek eljön ebben az évtizedben a derült égből a villámcsapás. Harmincvalahány évesen is kemény egy válás, hát még ilyenkor! Az egészségügyi problémák is kezdhetnek ebben az időszakban egyre félelmetesebbnek tűnni, és ha az anyagi helyzet vagy a karrier nagyon félremegy, azt se gyerekjáték helyrehozni ekkor már.

De közben meg egyre több az ember mögött az élettapasztalat, és ebből egy csomóan rengeteg energiát és erőt tudnak meríteni. Az ember nyugodtabb, és csak akkor stresszel, ha tényleg van miért. Tudja, mit kell komolyan venni, könnyebben el tudja engedni azt, amit muszáj.

Akinek nem született gyereke, az legkésőbb valamikor ebben az életkorban nyugszik bele, hogy most már nem is fog. Akinek született, annak is egyre kisebb szerepet játszanak az életében a gyerekei, akik lassanként befejezik az iskolát, kezdik a saját életüket. De a munka, a karrier még elvileg meg kell, hogy legyen, de persze a XXI. századi munkaerőpiac nem igazán kedvez az ötven felettieknek. Nagy kérdés akkor, hogy mit kezdjen magával, aki ötvenvalahány éves és kezd egyre több szabadideje, viszont egyre kevesebb energiája lenni. Ebben a társadalom és a média nem igazán segít, hiszen mindennek a fiatalabbak állnak a középpontjában, őrájuk szabják a tévéműsorokat, a fesztiválokat, a ruhákat, mindent.

De csomóan ettől még nem esnek kétségbe, hanem jól kihasználják az időt, örülnek, hogy gyerekeiknek is szépen alakul az élete, és lassan készülnek arra, hogy még több szabadidejük legyen. Ön ezt a korszakot éli éppen, vagy már túl van rajta? Milyen? Kérjük, fejezze ki egy pontszámmal! Még nincs ötven? Akkor azt adja meg, mire számít, milyen élete lesz, ha egyszer megéri!

Amiért az emberek tartani szoktak az idős kortól, az egyrészt a betegség, másrészt a magány, harmadrészt pedig a szegénység – Magyarországon nem túl egyszerű vidáman megélni egy átlagnyugdíjból. Pedig két hatalmas előnye van annak, ha az ember idős. Egyrészt nem kell dolgozni, tehát ott a szinte végtelennek tűnő szabadidő. A másik pedig az élettapasztalat és az abból adódó nyugalom és remélhetőleg derű. Sok panaszkodó idős embert lehet látni, de mások nagyon is jól ki tudják használni ezeket az éveket, sütnek-főznek-kirándulnak-barkácsolnak-kertészkednek-unokáravigyáznak, vagy ami éppen jólesik.