Retardált, gusztustalan, testvérbaszó – az inkognitójához ragaszkodó férfit ehhez hasonló kedves szavakkal illették világ életében. A Tom álnevet viselő ausztriai férfi a Vice-nak beszélt, milyen nehezen viselte, hogy nem a megfelelő lányba szerelmes, a testvéréhez vonzódik. Általában az ilyen történetektől a többség igenis undorodik, joggal, nem normális és veszélyes, a közös gyerek sérülten születhet. Tom sokáig próbálkozott elnyomni magában az érzéseit, hogy ne nézzék rögtön aberráltnak, aki perverz módon az édestestvérébe szerelmes. 

Félek, hogy az emberek undorodni fognak tőlem. Nincs olyan, amit már ne hallottam volna, voltam már testvérbaszó vagy egyszerűen csak retardált. És ezek a szavak mind olyanok száját hagyta el, akiket korábban a barátaimnak hittem. Igenis létezünk, többen mind sokan gondolnák, még akkor is, ha a társadalom nem vesz rólunk tudomást. 

– kezdte Tom. A húgával, Lenával egy csendes ausztriai faluban nőttek fel, anyukájuk háztartásbeli volt, apuka köztisztviselőként dolgozott. A leírtak alapján nem akadt semmi rendkívüli a gyerekkorukban, aztán Tom észrevette, hogy gáz van, egy kicsit máshogy szereti a testvérét. 

Amikor mindketten kamaszodni kezdtünk, komoly érzelmek alakultak ki bennem. [...] Néha figyeltem, ahogy felöltözik a szobájában, és mindig szégyelltem magam a tettem után. 

Viszonylag korán kiderült, hogy mind a ketten ugyanúgy éreznek, de azt is tudták, hogy ez nem normális, próbáltak nem törődni a vonzalmaikkal. Lenának 17 évesen volt az első barátja, Tom úgy emlékszik vissza erre a korszakra, hogy szörnyen viselte a helyzetet, de csak később jött rá, hogy szimpla féltékenységről lehetett szó. A lány 3 év után szakított a barátjával, ekkor csattant el az első csók, még mindig szégyellték magukat, undorodtak az egésztől. Pontosan jól tudták, hogy nemcsak erkölcsileg nincs rendben a kettejük kapcsolata, de illegális is. Ennek ellenére lefeküdtek egymással. Később bevallották a másiknak, hogy Tom azért bámulta a meztelen testvérét, mert tetszett neki, a lány meg szándékosan hagyta nyitva az ajtót. 

Szakmai tapasztalataim szerint egyáltalán nem igaz, hogy az emberek nem tartják vonzónak a testvérüket.

– tette hozzá a férfi pszichoterapeutája, aki éveken át kezelte, és a cikk szerzőjével is összekötötte a degenerált beteget.

A pár már 20 éve él együtt, nem kevés idő után próbálnak minden megjegyezést kizárni, elköltöztek Ausztriából, most Németországban élnek,

a barátaik pedig azt hiszik, hogy házasok.

Egy közös gyerekük született. Most biztos mindenki azt a kérdést teszi fel magában, hogy mi a baja a gyereknek? Hiszen tényleg igaz, hogy szoros rokoni kapcsolatból születetteknél fennáll a fogyatékosság veszélye. Akkor beszélhetünk komoly kockázatról, ha mindkét szülő azonos mutáns génekkel rendelkezik. Tomnak és Lenának szerencséjük volt, teljesen egészséges gyereket nevelnek messze a korábbi életüktől. Csak így tudnak normális környezetet teremteni a családjuknak, nyilván minden ember elítélné őket, ha tudná, hogy igazából nemcsak sima házastársi kapcsolat van közöttük, hanem együtt nőttek fel.