A héten volt a férfidivathét Párizsban, ahol női modellek is vonultak azért, plusz Berlinben szintén divathét volt, ott kifejezetten a nőkre koncentrálva. Ja, és hétfőn még tartott a milánói férfidivathét, akkor volt a Gucci legújabb bemutatója, talán már hallott róla. Határozottan az a benyomása lesz az embernek, ha ezekről, a 2016-17-es ősz-téli divatot bemutató eseményekről készült fotókat végigböngészi, hogy a szép modellek gyakorlatilag eltűntek a divatszakmából.

Lehet, hogy a Palvin Barbaráknak és Zahorán Bertoldoknak lassan el kell kezdeniük aggódniuk az állásukért, mert már nem keresettek a klasszikus szépségű manökenek? Feltehetőleg nem, de a trendet egyszerűen nem lehet nem észrevenni – hat tervező négy-négy modelljével mutatjuk be, hogy miről van szó.

I'Vr Isabel Vollrath

A berlini divathét felhozatalából a legsokkolóbb Isabel Vollrath bemutatója, és egyáltalán nem a ruhák miatt. Simán lehet, hogy ezek a lányok igazából szépek, csak a show kedvéért csináltak belőlük olyan figurákat, amikre egyik kolléganőnk a szerkesztőségben azt mondta, hogy „én akkor vagyok ilyen, amikor másnaposan megyek le a boltba zsemlyéért”.

Persze, a divatbemutatókról már régóta nem gondolja senki, hogy azt mutatnák meg, hogy az átlagember hogyan járjon az utcán hétköznap, de mégiscsak említésre méltó, hogy az egyik leghíresebb berlini tervezőnő a menőséget önmagunk elcsúfításában keresi. Ön szerint megtalálta? Nézze meg a fotókat tüzetesen, mert alul már megy a szavazás!

Walter Van Beirendonck

Ez a könnyen elírható nevű tervező mindig is a renitensek közé tartozott, mert ő az alapjáraton is elég extravagáns párizsi divatszíntérről is ki tud tűnni... hát már a fenti fotón is látszik, hogy mivel. Annyira nehéz megfejteni, hogy vajon mi lehet az üzenete annak, hogy a tavalyi American Horror Story fogyatékos hősnőjére emlékeztető srácot egy tényleg tébolydába illő szerelésben küld fel a kifutóra, hogy az emberben fejtörés közben óhatatlanul felmerül, hogy nem lehet-e, hogy mindössze az van az egész mögött, hogy a tervező tudta, hogy ezzel megint be fog kerülni a lapokba? Vagy csak félreértjük az egészet, és ez az egész arra kéne, hogy tanítson mindenkit, hogy fogadjuk el, sőt díszítsük fel a testünket, akárhogy is nézünk ki?

Y/Project

Valószínűleg nem fair, hogy pont a Y/Projectnél visszük tovább a gondolatmenetet, de sajnos ők sem szolgálnak ellenpéldával. Náluk is kizárólag olyan megjelenésű lányok és srácok voltak a kifutón, akikre az ember nem mondaná rá, hogy egy tipikus manökenszépség – szóval ennek elvileg tényleg lehetne az az üzenete, hogy mindegy, hogy ön hogyan néz ki, a divat önnek is való, a szépség önről is szól.

De sajnos én személy szerint ezt az üzenetet csak akkor találnám hitelesnek, ha a modellek nem lennének kivétel nélkül mind fiatalok, vékonyak, hibátlan bőrűek és szőrtelenek. Hiába próbál a divatvilág úgy csinálni, mintha szembeszállna a klasszikus szépség kötelezőségével: csak még jobban sulykolja, hogy aki nem sovány és nem fiatal, az nem ér semmit, hogy aki nem szőrtelenít, de van egy pattanása, az meg inkább bújjon el egy kő alá. Szóval ezt kilőttük, senki ne jöjjön azzal, hogy ezek a kollekciók a testünk elfogadásának fontosságára hívják fel a figyelmet. Sőt, számomra akkor már inkább kicsit az öngyűlöletről szólnak, hiszen egyik modell se tűnik boldognak vagy elégedettnek attól, hogy ilyen rondára öltöztették fel.

Raf Simons

A belga Raf Simons pár évig a Christian Dior kreatív vezetője volt, de tavaly óta megint csak saját szakállára tervez. Míg az itt látható többi tervezőnél felmerül néha az emberben a kérdés, hogy „honnan szedik ezeket a szerencsétleneket?”, addig Raf Simonsnál, úgy tűnik, többé-kevésbé modellszerű modellek vonultak, csak direkt előnytelen frizurákkal-ruhákban. A '90-es évek vége óta élő ember nem volt még, aki azt gondolta, hogy a középen kettényalt könyvfrizura egy férfinak jól tud állni, de Simonsnál ezt most mégis elővették – esetleg azért, hogy csinos-menő fiúmodelljei ne tűnjenek annyira csinosnak-menőnek?

Reméljük, hogy nem így van, mert ugye elvileg egy divattervező dolga az lenne, hogy kevésbé szép emberekből is kihozza a szépséget, nem az, hogy még az alapvetően jó külsejűeket is elcsúfítsa. De persze lehet, hogy ez a megközelítés is már elmaradott lesz 2016-17 ősz-telére.

Andrea Crews

Andrea Crews szintén Párizsban mutatta be kollekcióját, és nála is őrült erővel lehet érezni a '90-es évek hatását. Csak egyvalami hiányzik az egészből: a '90-es évekre jellemző lelkesedés, ahogy akkoriban mindenki kereste és szerette azokat az újdonságokat, amiket egyes szubkultúrák tudtak mutatni a mainstreamnek. Hát annak az évtizednek a végére az akkori értelemben vett szubkultúrák többé-kevésbé megszűntek, és ahogy nézzük, a '90-es évekről alkotott képünkből is elveszett a lelkesedés. Csak a bizarr fazonok maradtak, kérdés, hogy így is jelentenek-e valamit, most, hogy már nem szubkultúrák termelik őket spontán, hanem agyonfizetett tervezők rendelésre.

Mindenesetre én ennyi összenőtt szemöldököt a marrakesi bagolypiacon se láttam, nemhogy egy divathétről szóló fotóösszefoglalóban.

Rick Owens

Melyik tervező modelljei tetszettek a legjobban?

És egy másik híres renitenssel búcsúzunk, akiről egy évvel ezelőtt azt volt szerencsénk jelenteni, hogyan himbálóztak elő a péniszek a ruhákban erre a célra vágott lukakból, a nyári szezonban meg madárfészekszerű, arcot takaró fejdíszeit emeltük ki. Idén azt a húzást találta ki, hogy hullafehérre mázolta néhány modelljének az arcát. Nem az összesnek, és az a tippünk, hogy talán azért nem az összesnek, mert volt, aki nosferatusmink nélkül is elég ronda volt. A modellek megjelenésében ezúttal gyakorlatilag a ruha a legkevésbé extrém – vajon ez is üzenet akar lenni? A megfejtést önre bízzuk, egyet kérünk csak, válassza ki a hat divatbemutató közül a legszimpatikusabbat, és szavazzon rá az itt látható szavazódobozban! Kíváncsiak vagyunk, hogy az esztétikát megújítani próbáló tervezők közül melyik áll az ön szívéhez a legközelebb.