Hollywood nem csak a színészek, rendezők és egyéb filmes szakemberek fellegvára, vannak ugyanis állatok, akik hozzájuk hasonlóan nagy népszerűségnek örvendenek arrafelé.
Márpedig a népszerű személyiségeket már látásból felismerik, nehéz elbújniuk a paparazzók kíváncsi tekintete elől. Ezért jól át kell gondolniuk, mit követnek el, még mielőtt a szexi celebfotók mellé egy kínos rendőrségi fotó is társul.
Hát, ez az, amit P-22, a furanevű celebpuma nem gondolt át alaposan, mielőtt kegyetlen koalagyilkosságra vetemedett volna. (Hogy miért celeb, az keretes írásunkból kiderül.)
Így lett celeb p-22-ből
P-22 2012-ben vált egycsapásra híressé, amikor a National Geographic egyik fotósa, Steve Winter lencsevégre kapta őt, amint a Hollywood-tábla előtt vonul át stílusosan, elegánsan és kecsesen, akár egy gazella. Vagy egy puma.
Debütálása óta sok mindent átélt már: rühös lett, a betegségét majdnem biztos, hogy patkányméreg okozta. Szerencsére felgyógyult, hogy aztán nem sokkal később - talán azért, hogy csillaga ne áldozzon le idő előtt - , egy Los Felizi házban feltűnősködjön, akár egy vérbeli celeb.
Az ártatlanság vélelme persze őt is megilleti, de a jelek egyértelműen a bűnösségét igazolják: az történt, hogy egyik napról a másikra eltűnt az egyik koala a Los Angeles-i állatkertből, csupán egyetlen szőrpamacsot hagyva maga után. A szerencsétlenül járt állat holttestét 400 méterrel arrébb találták meg. A rejtélyt megoldandó, a gondozók ellenőrizték a biztonsági felvételeket, amelyeken alighanem a Griffith Park leghíresebb lakója, P-22 szerepelt.
Az állatkert igazgatója, John Lewis azt állítja, ez volt az első alkalom, hogy az állatkert falain belül látták a pumát. A bizonyítékok egyébként nem támasztják alá 100 százalékosan a bűnösségét, ugyanis egyik felvételen sem látszik a koala elzsákmányításának folyamata. Most vagy nagyon ravasz állat ez a P-22, aki simán kicselezi a rejtett kamerákat, vagy NEM Ő VOLT.
A város vezetőit megosztják a történtek. Mitch O'Farrell városi tanácsos azt mondja, akár P-22 a tettes, akár nem, ez egy jel arra, hogy el kell távolítani az állatot egy olyan környezetbe, ahol nem találkozik emberekkel. Mindezzel azonban Lewis nem ért egyet. Az állatkert vesztesége ellenére kollégáival együtt örül P-22 jelenlétének, sőt, a többi környékbeli őshonos, vadon élő állatnak is, ezért nem szeretnék, ha elküldenék őket. Az állatkert igazgatója azt sugallja, hogy gyakorlatilag mi emberek vagyunk a betolakodók ezeknek az állatoknak a természetes élőhelyén, így nekünk kell megtanulnunk alkalmazkodni hozzájuk.