1974-ben Lula Ann Gillespie-Miller 28 éves volt, és a negyedik gyerekét szülte meg. Nem sokkal később, még abban az évben örökre elhagyta laureli otthonát, és lemondott a gyerekekről is, a saját szüleire bízva mindannyiukat. (Erről később még bővebben írunk.) Egy évvel később még levelet írt a családjának az indianai Richmondból, azóta viszont nem hallottak róla: a gyerekei azt hitték, hogy meghalt.
Egészen március 24-éig, amikor megtalálták egy texasi kisvárosban, más néven. A rendőröknek nem kívánt magyarázatot adni az eltűnésére, de hozzájárult, hogy lányának, Tammy Millernek megadják az elérhetőségeit. A nőnek semmilyen emléke nincs az anyjáról, annyira kicsi volt, amikor elhagyta.
Hogy találták meg?
Az indianai rendőrség már két éve kereste - azóta, hogy újranyitották egy nyomozás aktáit, és kiderült, hogy nem az ő holttestét találták meg. John Bowling őrmester szerint valószínű, hogy olykor álnéven élt egy ideig, és az is, hogy időközben többször házasságot kötött.
2014 januárjában az egyik nyomozójuk, Scott Jarvis egy eltűnési eseten kezdett dolgozni, az eset kapcsán pedig felfigyelt egy nőre, aki sok mindenben hasonlított Lula Gillespie-Millerre. Több államban is élt, végül egy texasi kisvárosban telepedett le, ezelőtt körülbelül húsz évvel. Így találtak rá a nőre, aki közölte, hogy nem követett el bűncselekményt otthona elhagyásával, és fenntartja a jogot, hogy névtelen maradjon.
És most?
Tammy Miller negyven éve élt abban a tudatban, hogy az anyja meghalt, így talán nem túlzás élete legnagyobb meglepetéseként jellemezni a történteket. Az asszony 1900 kilométerre él tőle, ami leküzdhető távolság volna - csakhogy nem akarják leküzdeni.
Miller, miután túltette magát az első érzelmi megrázkódtatáson, felhívta az anyját, de a beszélgetés rosszul alakult, mint arról a People-nek beszámolt.
Elmondása szerint anyja sorsa nem volt egyszerű: sokat ivott, a férje 1969-ben, autóbalesetben meghalt, eltűnése évében pedig valószínűleg megerőszakolták és más módon is bántalmazták. Ez is közrejátszhatott abban, hogy kisétált az életéből, gyerekeit elhunyt férje édesanyjára bízva. Miller apja a nő állítása szerint egy házas férfi, akivel futó kapcsolatban volt, de az elhunyt férfi anyja, Catherine őt is magához vette, nővérével és két bátyjával együtt. Szép gyerekkoruk volt, nem telt el úgy nap, hogy ne mondta volna el nekik, mennyire szereti őket.
Miller most úgy áll a dologhoz, hogy legalább kiderült valami az anyjáról, ő pedig a továbbiakban csodás életet fog élni: élettársával együtt négy gyereket nevelnek, ő maga egy olyan cégnél dolgozik, amely gyerekeknek nyújt beszéd-és egyéb terápiát.