Pálmai Lili egész gyerekkorát végigzongorázta, majd 16 évesen befejezte, és 10 év után hallani sem akart a kötelező darabokról és reggeltől estig tartó zeneiskoláról. Aztán felnőttként újrakezdte a zenélést, de teljesen más megközelítésben – és most ott tart, hogy felléphetett Havasi Balázs zongoraművész koncertjén áprilisban a Kongresszusi Központban. Mindeközben van egy lenyűgöző Youtube-csatornája, két nem zenei diplomája, egy rendes állása, plusz két sportot űz egyszerre. Ilyen lánnyal nem gyakran találkozik az ember, büszkék vagyunk rá, hogy interjút készíthettünk vele.

Pálmai Lili így foglalta nekünk össze eddigi élete történetét pár mondatban:

„26 éves leszek májusban, Baján születtem, 4 évesen már magántanárhoz jártam, aztán később a Liszt Ferenc Zeneiskolába Baján. Miután azt elvégeztem, 16 évesen úgy döntöttem, hogy nem a zenei pályán folytatom tovább a tanulmányaimat. Volt egy zárókoncertem, akkor abbahagytam, és nem szerettem volna többet a zenével foglalkozni. Nem is szerettem a zenélést, a zeneiskolai évek alatt nem igazán ragadt el. Egészen másfelé sodort az élet: a Szegedi Tudományegyetemen végeztem rekreáció szakon és andragógia mesterszakon, ezen kívül az Iwi Oktatási Központban személyi edzőként is végeztem. 5 év egyetem után Pestre jöttem, a közigazgatásban helyezkedtem el.”

Na de akkor hogyan talált mégis vissza a zenéléshez? Hát így:

„Találtam a Youtube-on egy zongoristát, aki a saját számait töltögette fel. Hallás után játssza el a darabjait, és ez nekem borzasztóan megtetszett – akkor jöttem rá, hogy ezt így is lehet csinálni, kotta nélkül! Utánakérdeztem, hogy ki tud nekem segíteni, hogy én is ilyet csináljak, de volt, aki kinevetett, hogy ez nem nekem való, nekem ez elérhetetlen. Viszont voltam cserediák Finnországban, és ott az egyetem felajánlotta, hogy biztosítja az eszközöket: adtak kamerát, mikrofont, így tudtam megcsinálni az első Youtube-os felvételeket.”

Talán a következő pár mondat a legérdekesebb, ezeket Pálmai Lili arról mesélte nekünk, hogy hogyan változott a zongoratudása az évek során, illetve hogy hogyan képezte át magát teljesen önállóan:

„Kotta nélkül régen egy hangot nem tudtam játszani, akkor mindig csak a kottát követtem. Aztán a Youtube-ról a zongoristát próbáltam meg követni, de ez eleinte kínkeservesen ment. De addig gyakoroltam, amíg napról napra, évről évre jobb nem lett. Most 5-6 év után már ott tartok, hogy bármit el tudok játszani hallás után – és emellé természetesen a kottát is ismerem, de jobban szeretem saját magamat belevinni a darabba, és úgy játszani, ahogy nekem tetszik. Most már nem szoktam kottát követni, de ez eleinte rengeteg gyakorlást jelentett. Volt olyan nap, hogy leültem reggel 8-kor és este 8-ig játszottam.

Havasi Balázs is borzasztó inspirálólag hatott rám. Nagyon sokat álmodoztam róla, hogy egyszer megmutathatom neki, hogy mivel foglalkozom, a saját magam által írt zenéket vagy kaphatok tőle pár elismerő szót. A legnagyobb álmom volt, hogy egyszer egy színpadon állhassak vele. És ez egy nagyon hosszú és kitartó munka eredménye, hogy megvalósult.”

Havasi Balázs zongoraművész, aki a The Unbending Trees nevű együttessel is rengeteg sikert aratott, a Facebookján hirdetett meg egy pályázatot, aminek a fődíja az volt, hogy a nyertes játszhat a következő Havasi-koncerten. Pálmai Lili a második nevezéssel nyert, persze megkérdeztük, hogy mennyire izgult élete első ilyen fontos fellépésén:

„Próbáltam nyugodt maradni, de amikor felmentem a színpadra az első sorból és megláttam azt a sok embert, úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem, hogy megáll. Szerencsére a barátaim is ott voltak az első sorban.”  

Az ember azt hinné, hogy aki ilyen szinten zongorázik, annak a munka mellett a zenélésen kívül másra már tuti nem jut ideje. Hát Pálmai Lilivel nem ez a helyzet, úgyhogy ha ön folyton időzavarban van, vagy halogatja álmai megvalósítását, akkor talán az ő példája adhat egy kis inspirációt:

„Nagyon sok mindennel foglalkozom a zenén kívül a munka mellett: triatlonozom, és benne vagyok a Bartendaz Hungary csapatban is, ahol sajáttestsúlyos edzéssekkel foglalkozunk. Minden nap próbálok leülni a zongorához, akkor is, ha csak 10 percem van.”