Látott valami fényes dolgot az égen, amiről úgy gondolta, hogy egy idegen anyahajó lehet? Mindig is gyanakodott, hogy a szomszédja valójában egy gyíklény, aki egy távoli galaxisból érkezett? A jó hír az, hogy többé nem kell a sötétben tapogatóznia! A CIA iránymutatásával könnyedén a végére járhat, hogy harmadik típusú találkozásban volt-e része.

A Központi Hírszerző Ügynökség a honlapján tette közzé egy részletes útmutatót arról, hogyan kell ufójelenségeket kinyomozni és értékelni. Nem is rabolnánk tovább az értékes idejét, vágjunk bele!

1. Vizsgálódjon csapatban

1947 decembere előtt nem volt egyszerű szegény ufóészlelők dolga, mivel nem létezett olyan amerikai szervezet, ami kifejezetten az űrlények ténykedésére fókuszált volna. Ebből kifolyólag nem voltak arra vonatkozó előírások, miként érdemes értékelni az ilyen jelentéseket, vagy összehasonlítani azokat.

A fordulópont 1948-ban jött el, amikor az Egyesült Államok Légiereje Project Sign néven hozott létre egy programot (amit 1949-től a hasonló céllal indított Project Grudge, majd 1952-től a Project Blue Book követett), hogy megbizonyosodjanak róla, köztünk járnak-e a kicsi zöld lények, és ha igen, vajon jelentenek-e nemzetbiztonsági kockázatot. 

Ha nem akar már az elején felsülni, kövesse a példájukat, és ne egyedül nyomozgasson. Biztosan fog találni hasonló érdeklődésű embereket, akikkel összehozhat egy csoportot, hogy közös erővel vizsgálják meg, és értékeljék ki a rejtélyes eseteket.

2. Határozza meg céljait

A hírszerző ügynökséget az 1950-es évek elejéig fokozott aggodalommal töltötte el az ufókérdés, mert az azonosítatlan repülő tárgyak potenciális fenyegetést jelentettek az országra nézve. A legtöbb tisztviselő ugyanakkor nem akarta elhinni, hogy tényleg űrlények repkednek az égen. Úgy gondolták, hogy idegenek helyett ismeretlen szovjet fegyverekkel van dolguk.

Annak érdekében, hogy kiderüljön, valós-e a veszély, a Blue Book program kutatói három fő célkitűzést fogalmaztak meg a vizsgálatokhoz:

  • meghatározni, hogy az jelenség fenyegetést jelent-e az Egyesült Államok biztonságára
  • megvizsgálni, hogy a jelenséghez kapcsolódott-e valamilyen technológiai vívmány, ami az ország javára fordítható
  • megmagyarázni, illetve azonosítani az "ingert”, ami alapján az észlelő jelentette az ufót

Önnek bizonyára nem lesznek ekkora horderejű céljai, mégis fontos, hogy tudja, mit akar elérni.

3. Konzultáljon szakértőkkel

A CIA 1953-ban hozta létre a Robertston bizottságot, ami H. P. Robertson fizikusról kapta a nevét, és nem katonai szakemberekből, hanem szerteágazó területeken dolgozó tudósokból állt. Nekik kifejezetten az volt a feladatuk, hogy kiértékeljék az addig megszületett jelentéseket.

A Blue Book projekt illetékesei pedig külsős szakértőkkel, például asztrofizikusokkal, légiközlekedési szakértőkkel, pilótákkal, tudósokkal, valamint a NASA-val, a Kodakkal (a fotók elemzéséhez) és laboratóriumokkal (a fizikai vizsgálatokhoz) konzultáltak. A testület munkájában még a híres csillagász, Carl Sagen is részt vett, hogy felülvizsgálja a Blue Book megállapításait.

Az már más kérdés, hogy ők együtt sem jutottak semmire, legalábbis abból a szempontból, hogy nem találtak a földi kereteken túlmutató technológiákat. Éppen ezért azt javasolták, hogy a kormányszervek hagyjanak fel az ufók intenzív tanulmányozásával.

Ha tehát nyomozása során úgy érzi, hogy a tudomány segítségével lebuktathatja a marslakókat, ne féljen szakemberhez fordulni.

4. Készítsen jelentési rendszert

Az Egyesült Államok Légiereje gondos kutatómunkával állított össze egy kérdőívet, amit a Blue Book program során dugtak az észlelők orra alá. Ebben olyasmikre voltak kíváncsiak, mint az jelenség időtartalma, a pontos hely és dátum, az azonosítatlan tárgy pozíciója az égen, vagy az időjárási körülmények. A kutatócsoport az így nyert adatok alapján sorolta be az eseteket a következő kategóriákba:

  • csillagászati (pl. fényes csillagok, bolygók, üstökösök, meteorok)
  • repülőgépek (pl. légcsavaros repülőgépek, vadászgépek, helikopterek)
  • ballonok, műholdak és egyebek (pl. rakéták, fényvisszaverődések, keresőfények, madarak, papírsárkányok (!))
  • elégtelen adatok
  • azonosítatlan észlelések

Hector Quintanilla, a BLUE BOOK vezetője minden olyan észlelést az utóbbi kategóriába sorolt, amelyeknél az összes adat rendelkezésére állt, de nem lehetett leírni egyetlen ismert tárggyal, vagy jelenséggel sem.

Amennyiben jelentéseket szeretné analizálni, a legjobb, ami tehet, hogy az adatokat megfelelően rendszerezi.

5. Zárja ki a téves riasztásokat

Tegyen magának egy szívességet, és próbálja kizárni az összes ismert és lehetséges okot az észlelések vonatkozásában. A CIA ennek kapcsán emlékeztetett, hogy számos repülő csészealjról derült ki, hogy nem az űrlények inváziós törekvéseinek eszközei voltak, csak az emberek néztek be különféle dolgokat. Itt van néhány pompás példa, hogy milyen okok vezettek valótlannak bizonyuló észlelésekhez:

  • rosszul azonosított repülőgépek
  • égi események
  • tömeghisztéria
  • hallucináció
  • háborús hisztéria
  • a Szent Iván-éji őrület
  • beugratások
  • reklámkampányok
  • ismert tárgyak félreértelmezései

Ez vélhetően nem fog túl sokat segíteni önnek, de nem árthat, ha tud róla, hogy a Robertston bizottság 1953-as megállapítása szerint az ufójelenségeket valamivel korábban a "Foo Fighters" névvel illették. A kifejezést (ami a nonszensz és a vadász szavakból tevődik össze) a II. világháború során használták a pilóták a jellemzően a gépiekkel párhuzamosan repkedő, illetve gyorsan manőverező fénygömbökre. A CIA-nál úgy gondolták, hogy ezek elektrosztatikus vagy elektromágneses jelenségek lehettek, de pontos jellegüket nem sikerült meghatározni.

Ön számára az lehet a tanulság, hogy nem minden ufó, ami annak látszik.

6. Ismerje fel a repülőket

Ha igazán eredményes ufónyomozó szeretne lenni, jobban teszi, ha megtanulja a repülőgépek legfontosabb jellemzőit, hogy véletlenül se keverje össze azokat az ufókkal. A Blue Book program során egy külön módszertant dolgoztak ki erre. Részletes leírást készítettek az ismert repülőtípusokról és csillagászi jelenségről, hogy megkönnyítsék a jelentéseket értékelő kutatók dolgát.

Szóval, irány a könyvtár, vagy legalább az internet, és ismerje meg egy kicsit közelebbről a repülőgépek csodálatos világát.

7. Legyen felvétele

A CIA szerint bármilyen fotó, videó- vagy hangfelvétel jelentősen megkönnyítheti a beszámolók kiértékelését. Mint írták, a Robertson bizottság 1952-ben vizsgált ki egy azóta híressé vált esetet, amelynek során egy pár Tremonton közelében, az autópályáról figyelt meg az égen 10-12 darab rendezetlen formációban repülő, fényes objektumot. Akkor a férj volt észnél, és azon nyomban le is videózta felfedezésüket.

A bizottság egy laboratóriumba küldte vizsgálatra az egyébként jó minőségű felvételt, az ott dolgozó szakemberek pedig arra jutottak, hogy a fényes izék nem madarak, nem repülőgépek, és nem is fényvisszaverődések voltak, ilyenformán "önvilágító" tárgyaknak kellett lenniük. 

A konklúzió viszonylag egyértelmű: ha ufóvadászatra indul, ne hagyja otthon fényképezőgépét, kameráját. 

8. Végezzen kísérleteket

A Robertson bizottság arra jutott, hogy bizonyos esetekben szükséges lehet az ismeretlen jelenségek tudományos rekonstrukciója. Ez felmerült a tremontoni észlelést követően is. A szakemberek azt javasolták, hogy egy kísérlet keretében hasonló időjárási körülmények között, különböző távolságokból engedjenek fel ballonokat, hátha így sikerül magyarázattal szolgálni a történtekre. A bökkenő csak az volt, hogy ez baromi költséges lett volna, ezért semmi nem lett az egészből.

Ha nem biztos valamiben, ön is nyugodtan kísérletezhet, de azért csak okosan, nehogy rosszul süljön el!

9. Gyűjtsön fizikai bizonyítékokat

Mielőbb belevágunk a részletekbe, idézzük fel Lonnie Zamora rendőrtiszt esetét, akinek 1964. április 24-én az Új-Mexikói Soccoróban volt része egy különösen szürreális élményben.

Ezt mesélte a rendőr

Az egyenruhás éppen egy gyorshajtót üldözött, amikor egy hangos dördülést hallott, és egy kékessárga lángnyelvet látott az égen. Először azt gondolta, hogy egy dinamitraktár repült a levegőbe, ezért felhagyott az üldözéssel, hogy utánajárjon a dolognak.

Lonnie Zamora egy közeli dombtetőre ment fel, hogy körülnézzen. Nem egészen olyan látvány fogadta, amire számított. Egy fémes színű, ragyogó tárgyra lett figyelmes, ami körül két apró alak sürgölődött. Autóbalesetre gyanakodott, ezért elindult a helyszínre. Ahogy közelebb ért, egyre hangosabb zajt hallott, majd meglátta az ovális alakú tárgyat, ami a korábban észlelt lángnyelvek kíséretében emelkedett fel a földről. Ez már neki is sok volt, sarkon fordult, és futásnak eredt, de elesett.

Miközben feltápászkodott, még látta, hogy a objektum már 3 méteres magasságban lebeg, és lassan, de biztosan távolodik. Beszámolója szerint a szerkezeten sem ajtó, sem ablak nem volt, csupán egy furcsa jelet fedezett fel az oldalán.

Most, hogy már ismeri a történetet, térjünk át az eset vizsgálatára. Hector Quintanilla, a Blue Book főnöke szerint az ügyben minden lehetséges nyomot ellenőriztek, amit emberileg lehetőség volt ellenőrizni. A helyszínen Geiger-számlálóval vizsgálták a sugárzást, valamint talajmintákat küldtek a légierő laboratóriumába.

Fáradozásaik ellenére azonban a talajban semmilyen idegen anyagot nem találták, a megégett bokrokból sem sikerült kimutatni vegyi anyagok jelenlétét, a sugárzás pedig ugyanolyan volt, mint a környező vidéken. A talányra ezért máig nem tudtak kézzel fogható magyarázattal szolgálni.

Ki tudja, lehet, hogy önnek nagyobb szerencséje lesz, ezért harmadik típusú találkozás esetén próbáljon minél több nyomot begyűjteni.

10. Szűrje ki a fals információkat

Most egy kicsit megint visszakanyarodunk az előzőekben már taglalt témára. A Robertson bizottság szerint a légierő egy külön csatornát biztosított az észlelések fogadására, amelyen keresztül gyakorlatilag bárki jelentést tehetett, aki látott valamit az égen, de értelmes magyarázatot nem talált rá. Ennek az lett a vége, hogy nagyon nehezen tudták elválasztani a sok sületlenséget az igazán érdekes esetektől.

A CIA az 1950-es években, a hidegháború ideje alatt sokat aggodalmaskodott amiatt is, hogy a szovjetek nehogy tömeghisztéria keltésére használják fel az amerikai ufójelentéseket. A másik félelmük az volt, hogy az ellenség ufóészlelésekkel terhelheti túl a légvédelmi előrejelző rendszert, így éles helyzetben majd nem tudják elkülöníteni az igazi célpontokat a lehetséges ufóktól.

Azért, hogy visszaszorítsák a fals jelentéseket, a Robertson bizottság azt javasolta, hogy képezzék ki a katonákat és a kutatókat, sőt a népet is, hogy önállóan szűrhessék ki a kamu-ufókat. Ha ugyanis gyorsan képesek felismerni a csészealjakkal összekeverhető tárgyakat és természeti jelenségeket, a kutatók mellőzhetik a félrevezető beszámolókat, és azokra koncentrálhatnak, amelyeknek okai tisztázatlanok maradtak.

A fentiek miatt ezért önnek is érdemes megválogatnia, hogy milyen forrásokból tájékozódik. Ha valaki a restiben állítja azt, hogy marcona űrlények rabolták el, nem biztos, hogy annyira hiteles az információ. 

Jó vadászatot kívánunk!