Az ufók vízi megfelelői, az usók (azonosítatlan merülő tárgyak) főleg Oroszországban mutatnak kiemelkedő aktivitást. Legalábbis Paul Stonehill és Philip Mantle szerint, akik a szovjet és az orosz hadsereg harmadik típusú találkozásaira alapozva írtak könyvet róluk. Ha elhiszi, amit állítanak, arról is tudnia kell, hogy a tengeri idegenek nem békés szándékkal érkeztek. A szerzők ugyanis azt gondolják, hogy titkos hadseregeik a feneketlen mélységben gyülekezve terveznek cselszövést ellenünk. 

A páros szerint nem véletlen, hogy a vizes közeget kedvelő űrlényekről eddig csak Oroszországban lehetett hallani, a hadsereg illetékesei ugyanis megpróbálták eltitkolni a létezésüket. 

Évtizedek óta figyelnek meg rejtélyes víz alatti ufókat a Föld tavaiban, óceánjaiban, de csak egy olyan ország van a világon, ahonnan több esetet jelentettek: Oroszország. A szovjet flotta parancsnokai féltve őrzött titokként kezelték az uso-témát. Azokat a szemtanúkat, akik a nyilvánossághoz fordultak, igyekeztek nevetségessé tenni, hivatalosan is megcáfolva észleléseiket

– magyarázta Paul Stonehill.

Köztünk járnak

Az író szerint az uso-megfigyelések valahogy mégiscsak kiszivárogtak, és bármit is csináltak a szovjet tisztviselők, a vízi idegenek nem fognak csak úgy lelépni tőlünk.

„A tengerek és óceánok mélyével kapcsolatos ismereteink meglehetősen korlátozottak. Azt mondják, hogy többet tudunk a hold felszínéről, mint az óceánfenékről.”

Az úszók

Az usók egyik ismert csoportját rendkívül találó módón úszóknak nevezik. A lényekkel állítólag 1982-ben futottak össze a Bajkál-tóban gyakorlatozó szovjet búvárok. Beszámolójuk szerint a misztikus teremtmények emberszerűek voltak, csak éppen elég nagyra nőttek: a magasságuk kis híján elérte a 3 métert. Arról is beszéltek, hogy az 50 méteres mélységben semmiféle búvárfelszerelést nem viseltek a jéghideg vízben. Valami szürke öltönyszerűségben úszkáltak, és csak gömb alakú sisakok védték a fejüket. Egy parancsnok vezetésével hét katonát küldtek utánuk, hogy halókkal felszerelkezve próbálkozzanak elfogásukkal, de nem jött össze, mert egy láthatatlan erő visszalökte őket a felszínre. Hihető, nem?

A világító gömb

A szovjet Raduga nevű orosz hadihajó legénységének 1965 augusztusában volt része szokatlan látványban a Vörös-tengeren. Nagyjából két mérföldes távolságból láttak meg egy tüzes gömböt, ami kiemelkedett a vízből, majd minden irányban bevilágította a felszínét. A körülbelül 60 méter átmérőjű izé egy darabig a levegőben lebegett, aztán jött egy vízoszlop, ami hirtelen elnyelte.

Az ezüst méhkas

Az 1970-es években az Atlanti-óceánon is észleltek egy fura tárgyat. A 800-900 méter hosszú hengerszerű dolog egyik oldalából – akárcsak egy méhkasból – kisebb objektumok repültek ki, elmerültek a vízben, majd újra felbukkantak, és az egész bagázs eltűnt a látóhatár szélén.

Száguldozó usók

Egy atom-tengeralattjáró korábbi kapitánya a Bermuda-háromszögben számolt be megmagyarázhatatlan eseményekről. Elmondása szerint a műszerek 400 km/órás sebességgel haladó tárgyakat azonosítottak a vízben.

„Ezt a sebességet a felszínen is nehéz elérni, csupán a levegőben lehetséges. A tárgyak alkotói jócskán lehagytak minket a fejlődésben.”

Egy orosz hírszerző tiszt felidézte, hogy az elképesztően gyors objektumokat a mélyebb vizekben érték tetten, jellemzően olyan területeken, amelyekre nagy katonai erő koncentrálódott.

Egy másik szovjet kapitány a Sárkány-háromszögnek is nevezett Ördög-tengeren tapasztalt hasonlókat. Egy keresőmisszió során kétszer észleltek száguldozó usókat a szonár képernyőjén. Mielőtt azonban bármit is tehettek volna, elmerültek a mélyben, és soha többé nem látták őket újra.

Ha bővebben is érdekli a téma, a könyvet ide kattintva találja meg.

Via Mirror