Egy égve maradt lámpa, egy le nem hajtott ülőke, egy elmosatlan tányér - mind mind pokollá teszi az albérletben élők életét, amikor kis apróságokon húzzuk fel magunkat, és ezek az apróságok cseppekként gyűlnek, gyűlnek a pohárban, amíg az utolsó csepp meg nem érkezik és 

elindul a háború.

Amolyan forgatókönyv-szerűen megyünk most végig azokon a lépéseken, amelyek a lírai én számára megnyugvást, kiutat jelenthetnek abból a helyzetből, amikor már gyűlölünk hazamenni, sőt, legszívesebben felrobbantanánk az egész lakást, és elköltöznénk a város másik felére.

A best of lakótársakat szerintem mindenki ismeri:

  • Amikor bömbölteti a zenét éjjel 2-kor is, figyelembe sem véve, hogy mi reggel korán kelünk
  • Amikor egy órára random beköltözik a fürdőszobába, és mi elfelejthetjük, hogy időben odaérünk bárhová is
  • Amikor nem tud mosogatni, takarítani, és a higiénia csak a tévéreklámokból ismerős szó a számára
  • Megeszi mindenünket, elfogy a só, a cukor, a wc papír, a kakaó, a nutella, és az összes luxuscikkünk, a tusfürdőről és mosószerről nem is beszélve
  • Mindig tarhál egy cigit, mert lusta lemenni a dohányboltba'

Na de ezek "szokásos", hétköznapi mutatványok, emberileg is le lehet zülleni a másik mellett.

aki még minket is lehoz az életről

Van az az embertípus, aki a leszarom üzemmódot nemhogy négyzetre, köbre emeli.

Akit minden este úgy ütne, mint a nyugdíjasok a szőnyegüket a poroló korlátokon, amibe az egész lakótelep belezeng.

Ezt a szemét embertípust nem érdekli a szenvedésünk. Ebből táplálkozik. Lusta lemenni a boltba, lusta az élethez, utalgat arra, hogy takarítani kellene, de nem tesz semmit. Várja, hogy majd valami csak lesz. Mivel éhes, szívesen beleenne ebbe-abba, de megkérdezni, hogy kérhet-e belőle, már befektetett energia, mert ki kell nyitnia a száját, így nem teszi. Mivel otthon vagyunk, ezért nem eszik bele a cuccainkba. Még a pizzafutárhoz is szánalmasan cammog. Erre nincs csodafegyver.

A mazochisták

Az örök mazochisták többen vannak, mint gondolná. És csöndben. Mivel rájönnek, hogy lakótársaik szüleinek gyereknevelési módszerei csődöt mondtak, és azok képtelenek az önálló életre, fogják magukat, és nekiállnak helyettük takarítani, mosni, megvenni minden közös használatú eszközt.

Ezt nem ajánljuk.

Egyrészt drága, sok energiánkat kiveszi, másrészről stresszfaktorunkat az egekbe repíti. A legcélravezetőbb talán az, ha koli módra bespájzolunk mindent a szobánkba. Gáz, és legyen átmeneti, de hatékonyabb megoldás nincs.

megpróbáljuk megbeszélni a dolgokat

Talán a legjobb mód a békére, ha rendezzük a dolgokat, és felhívjuk a másik figyelmét azokra az írott és íratlan szabályokra, melyek a kulturált együttélést biztosítják. Azonban vannak, akiknek ez a dolog nem jelent semmit. Ha szólunk, a legtöbbször haszontalan, a probléma pár hét elteltével visszatér. Ilyenkor lehet választani az utolsó bástyát:

Nem próbáljuk megbeszélni a dolgokat

A szimbiózis egy vadidegennel, akire fórumon, neten, ismerős ajánlásával avagy még az iskolai évek során találkoztunk, a legnehezebb - mondjuk régi barátságokat is piszok könnyen tönkrevághat a közös háztartás. Ha nem ért a szép szóból a másik, kettő dolog történhet: vagy mi menekülünk, vagy menekülésre bírjuk ellenségünk. 

Gyorstalpalónkban nem ajánljuk a menekülést,

nehogy már ön szívjon a másik miatt.

Ilyenkor hetekig kereshet új hely után, nem mindegy hol helyezkedik el a lakás, bonyolult folyamat visszaszerezni a kauciót, befizetni előre a másikat....

Viszont tippeket sem tudunk adni ahhoz, hogy milyen módokon lehet elüldözni a lakótársat, hiszen minden egyes eset specifikus. Ha ír nekünk, mindenképpen visszatérünk egy cikkel, amiben megpróbálunk segíteni egyes eseteken.

ÖNNEK IS VAN KIBÍRHATATLAN LAKÓTÁRSA?

NINCS KONKLÚZIÓ, VAN VISZONT Pár VICCES sztori MÉG:

  • Van egy srác, aki egyszer sem porszívózott ki a szobájában, mert lusta volt elővenni a porszívót. Szőnyegpadló + 1 év = szőnyegcsere.
  • Egy lánynak kiégett a szobájában a lámpa, de nem volt képes venni egy új izzót (talán nem is tudta, milyet kell), illetve kicserélni azt, így 3 hétig a telefonja vakujával világított este. 
  • Két lány lakott együtt egy fiúval, aki olyan volt, mint egy sorozatgyilkos: soha nem jött ki a szobájából, nem kommunikált, csak fürdött, wc-re ment, és néha, amikor már mindenki elment aludni, valamit csinált a konyhában. Szerencsére csak 3 hónapig maradt. 
  • Létezik egy srác, aki annyira lusta, hogy nem fürdik. Bemegy, megmossa a hónalját, az arcát, és elindul dolgozni. Napokig így megy ez.
  • Az örök kedvenc: aki nem tud mosogatni. Átcsúsztatja a tányéron a szivacsot, de az nem éri el nagyon, a rászáradt kajamaradék megy a csöpögtetőbe a tányérral együtt, a poharakat vizesen rakja vissza a polcba. Lehet újra mosni mindent.

Önnek is volt gyűlölt lakótársa?