A brit királyi családról manapság leginkább Kate Middleton, vagy György herceg ugrik be először az embereknek. Vagy akár Diana, aki egyfajta lázadó volt, már ahhoz képest, hogy a királyi család tagja volt. De nem ő az első és egyetlen tragikus sorsú lázadó a brit uralkodói famíliában.

Alíz battenbergi hercegnő, később görög és dán királyi hercegné élete annyira mozgalmas volt, hogy abból mégérné végre filmet forgatni. Siket volt, kicsit skizofrén, élete utolsó éveiben pedig apácaként élt, de előtte zsidókat bújtatott a második világháború alatt.

Alíz  volt II.  Erzsébet királynő anyósa, vagyis ő Fülöp herceg anyja, egyben pedig Viktória brit királynő dédunokája. Igen, ez azt jelenti, hogy Erzsébet és Fülöp harmad-unokatestvérek, de most nem ez a lényeg.

Alíz hercegnő 1969-ben hunyt el Londonban, de Jeruzsálemben, a Mária Magdolna templomban temették el, ahol sírjánál nemrég unokája, Károly herceg tette tiszteletét, ha már épp ott volt Simon Peresz temetésén.

Alíz 1885-ben, a Windsori kastélyban született. Hamar kiderült, hogy siket, ezért szájról olvasott. Beszélni viszont tudott, az angolon kívül németül és franciául, házassága után pedig görögül is megtanult. Alíz ugyanis 1903-ban hozzáment András görög és dán királyi herceghez, I. György görög király negyedik fiához, így a brit hercegnőből görög és dán királyi hercegné lett. A házasságból négy lánya és egy fia született.

Amíg András a görög haditengerészetnél szolgált, Alíz jótékonykodott, többek közt Oroszországban, ahol nagynénje, Jelizaveta Fjodorovna egy szerzetesrend megalapításán dolgozott. A Balkán-háború alatt pedig, annak ellenére, hogy királyi hercegné volt, ápolónőként dolgozott.

Az első világháború alatt a görög királyi család svájci száműzetésbe vonult, a háború után pedig Korfun telepedtek le, de a görög-török háború után Andrást ismét száműzték az országból, ezért a családnak újra költöznie kellett, ezúttal Franciaországba.

Alíz Franciaországban is folytatta a jótékonykodást, 1928-ban pedig áttért a görög-ortodox vallásra.

Ekkoriban kezdett el hangokat hallani, és azt képzelte, természetfeletti képességekkel rendelkezik. Hosszú vizsgálatok után derült ki, hogy skizofréniában szenved, ami miatt évekig kezelték egy szanatóriumban.

Betegsége alatt nem csak férjével, de gyerekeivel sem tartotta a kapcsolatot, családját egészen 1936-ig nem látta.

Miután kijött a szanatóriumból, Alíz visszaköltözött Athénba, ahol egyedül, - és királyi hercegnéhez képest - egészen szerény körülmények között, egy kéthálószobás lakásban élt. A görög fővárosban maradt a második világháború kitörésekor is, de ekkor már sógornőjével, Ilona volt orosz nagyhercegnővel lakott együtt.

Amikor a náci csapatok megszállták Athént, Alíz elbújtatta magánál az ötgyerekes Cohen családot, akiket a Gestapo üldözött. Mikor emiatt kérdőre vonták, a hercegnő siketségére fogva azt mondta, nem érti a kérdéseket.

A Cohen család bújtatása és segítése miatt 1993-ban Izrael állam a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.

Alíz férje, András a második világháború végén, 1944-ben halt meg. A hercegné 1947-ben Angliába utazott, hogy részt vegyen fia, Fülöp és Erzsébet, akkor még csak trónörökös hercegnő esküvőjén, majd visszatért Görögországba. Tinosz szigetén 1949-ben aztán nagynénjéhez hasonlóan apácarendet alapított, de a közélettől sem vonult vissza teljesen – legalábbis ott volt Erzsébet koronázásán, illetve adománygyűjtő körútra ment az Egyesült Államokba, majd járt Indiában is.

1967-re egészségügyi állapota annyira megromlott, hogy fia és Erzsébet királynő befogadták magukhoz a Buckingham palotába, ahol két évvel később, 1969-ben hunyt el.

Alíz hercegnőt először a windsori Szent György kápolnában temették el, annak ellenére, hogy utolsó kívánsága az volt, hogy Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén helyezzék örök nyugalomra nagynénje, Jelizaveta Fjodorovna mellett. Utolsó kívánságát végül csak 1988-ban teljesítették, sírja a mai napig látható a Mária Magdolna templomban.