Rosszat álmodni bizonyára ön is szokott olykor, de az talán ritkábban fordul elő, hogy le is bénul közben. Van azonban egy rémálomszerű jelenség, amiből iszonyú nehéz felébredni, a szokásosnál is ijesztőbb, sőt, közvetlenül elalvás vagy ébredés előtt a végtagok egyszerűen megmerevednek, és a szemeken kívül nincs testrész, ami mozdítható lenne. Meglepő, de elég sokan szenvednek ebben.

Ez az álomparalízis.

A fenti tüneteken túl az sem elhanyagolható tény, hogy aki átéli, konkrétan meg van győződve arról, hogy ébren van. Minden stimmel: a hely, ahol lefeküdt, a környezet, a körülötte lévő dolgok. Mindent lát és érzékel, tudja, hogy ott van, ahol valójában lefeküdt. Valami azonban mégsem ugyanaz.

Mégpedig a rettegés.

Rettegés valamitől, amiről tudja, hogy ott van (mondjuk az ágya szélén ücsörög sötét, kivehetetlen alak formájában), de nem tud szabadulni tőle. Mindezt pedig súlyosbítja, hogy a hangszálak is megbénulnak, tehát segítségért sem tud kiáltani.

Sokan számoltak be erről a jelenségről, a Guardian például egy kutatásra hivatkozva arról számolt be, a megkérdezettek 30 százaléka legalább egyszer, de a lakosság 10 százaléka kifejezetten gyakran átélte már az álom- vagy alvásparalízist.  Ami nem egy újkeletű dolog, több száz éve írnak róla, sőt, még festményeken is ábrázolták.

Legfőképpen démoni jelenléttel magyarázták, sokaknak még a mai napig is meggyőződésük, hogy ördög vagy más természetfeletti lény zaklatja és szállja meg őket ilyenkor, ezért vannak, akik gyakorlatilag állig felfegyverkezve mennek aludni, kést vagy fegyvert dugdosva a párnájuk alá.

Valójában azonban a tudósok a narkolepszia előszobájának tartják ezt a jelenséget (ettől függetlenül nem törvényszerű, hogy ha valaki ilyet átél, azonnal narkolepsziás is lesz). Megállapították, hogy az alvás REM-szakaszában mutatkozik meg leginkább, ekkor

a szervezet azért, hogy elkerülje az alvajárást, ideiglenesen lebénítja az izmokat.

A probléma pedig akkor jelentkezik, amikor ebben a fázisban ébredünk fel, vagy még nem alszunk elég mélyen. Ez tehát egy alvászavar, ami kialakulhat erős stressz hatására, vagy egy hirtelen változás következtében, de akár még attól is, ha háton alszunk.

De mit is él át az ember ilyenkor? A sok közül kiválasztottunk két konkrét esetet, amik valóban megtörténtek.

Valaki a fülembe súgdosott

„Azelőtt sosem éltem át hasonlót, de amikor először megtörtént, a bal oldalamon aludtam és egyszer csak nagyon erős nyomást éreztem az arcomon. Észrevettem, hogy nem tudok megmozdulni, elkezdtem pánikolni, és valaki a fülembe súgta:

csak azért jöttem, hogy jó éjszakát kívánjak.

Eközben éreztem, ahogy ez a valami az ágyam szélére taszít. Iszonyú ijesztő volt!”

Zenélő démonok

„Anyukám mesélte, hogy amikor kislány volt, egyszer azt tapasztalta alvás közben, hogy a szobájában világos van és két, aranyba és fehérbe öltözött férfi zenél az ágya szélén. Az egyik gitározott, a másik valami fúvós hangszeren játszott. Állítólag a világ legmegnyugtatóbb érzését keltették. Viszont amikor érezte, hogy ébredezik, és már meg tud mozdulni, az egyik férfi azt mondta a másiknak, hogy

felébredt. Ideje mennünk

- és eltűntek."

Akit érdekel, itt van még egy rakás történet azoktól, akik átéltek már ilyesmit.

Az álomparalízis gyógyítására egyelőre kevés módszert fejlesztettek ki, a REM-szakasz okozta gyors szemmozgás és az ebből adódó zavarok csak antidepresszánsokkal kezelhetők, de van lehetőség terápiára. Sokan pedig a tudatos álomra törekvéssel gyógyítják magukat, amivel a rettegést akár kifejezetten szórakoztató és élvezhető álomra cserélhetik.

Rodney Ascher rendezőnek is sok tapasztalata van a bénító álom területén, erről filmet is készített, hogy jobban megértesse az emberekkel a probléma súlyosságát. Érdemes megnéznie annak is, aki ebben szenved, mert legalább megtudja:

nincs egyedül.