"Te szeretnél családot? Ditti igen. Szabina nem. Dittiről azt mondják, hogy fura. Szabina azt mondja, hogy különleges szeretne lenni. Szerinted furának jobb lenni vagy átlagosnak?”

A MáSzínház társulat KépMás című előadása egy testvérpár történetén keresztül beszél a nők szerepéről, helyzetéről és hogy mit jelent a mai világban nőnek lenni.

Részt vettünk néhány próbán, és az április végén bemutatott premieren és megpróbáltunk belelátni, hogyan dolgozik a társulat, hogyan készült a darab.

A két testvér, Szabina és Ditti, egy családból mégis nagyon kölünböző lehetőségekkel indul el az életben.

“Hogyan él meg egy hasonló élethelyzetet egy ép és egy sérült nő? Milyen válaszokat adnak a mai társadalom elvárásaira, milyen szerepeket vesznek fel?” - teszi fel a kérdést az előadás.

A darabban három sérült és két ép színész formálja meg a két karaktert. Az előadás különlegessége, hogy sérült és ép színésznők egyenrangú partnerként játsszák.

“Ez egy nagyon hosszú folyamat, ami kicsit műhely, kicsit iskola, kicsit színházi próbafolyamat.”

“A színházi szempontokat soha nem adjuk fel. Nem kötünk kompromisszumokat, mert elhisszük, hogy meg tudják csinálni.”

“Van az előadásban egy olyan mondat, hogy “engem sosem bántottak”. Innen indultunk szeptemberben. Ezt vallották a lányok. Innen jutottunk el oda, hogy az előadásban nagyon sok mozzanat arról szól, hogy egy közösségben, az utcán vagy a családban, milyen sérelmek érik az egyént. Nagyon sok felnőttre is jellemző, hogy homokba dugja a fejét és egyszerűen nem akar valamit látni és felvállalni.”

Az előadás legfőbb törekvése, és kicsit sem titkolt szándéka, hogy csökkentse a szakadékot épek és sérültek között.

Az egyszerű élethelyzeteken keresztül, a mindennapos gondok és társadalmi jelenségek felvetésével a nézőnek is könnyű kapcsolódni és bevonódni.

“Ki vagyok én?”

- teszi fel egy ponton a kérdést Szabina. Az önvallomások által azonban sorra szegeződnek az ehhez hasonló súlyos kérdések éppúgy a nézőkhöz is. Hazudunk? Tettetünk? Normálisak vagyunk? Mi a normális? Ki a normális?

Mit jelent egyáltalán a két kategória, ép és sérült - ezek megértését is segíti az előadás.

A próbafolyamatról és az előadásról dokumentumfilm is készül.

“Jelentős a különbség, honnan indultunk el szeptemberben és hol tartunk most. A lányok jelenlétében és gondolkodásában is érezhető, éppen ezért azt gondoltuk, hosszú távon érdemes lenne megörökíteni. A magunk számára is, hiszen kiderül belőle az is, hogy mi hogyan dolgozunk.” - mondjak Jozifek Zsófia.

A MáSzínház egy olyan integrációs közösség, ahol a fogyatékkal élő fiatal fenőtteknek lehetősége van a kötelező iskolarendszeren túl is folytatni a képességfejlesztést. A társulat 12 éve dolgozik enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő színészekkel.

A darab rendezője Bakonyvári Krisztina, aki 8 éve a MáSzínház tagja, drámatanára, színésze és rendezője.

A KépMás című előadást a társulat ősszel szeretné középiskolákba is eljuttatni, ahol a diákok az előadáshoz kapcsolódó drámapedagógiai foglalkozáson együtt gondolkodhatnak a nemi szerepekről és a sérültségről/normalitásról.

A MáSzínház egy adománygyűjtő kampány keretében szeretné ehhez összegyűjteni a szükséges pénzt. A Swimathon elnevezésű jótékonysági sportrendezvényen csapatok úszhatnak és gyűjthetnek támogatást jó cél érdekében.

A KépMás előadás időpontjait ide kattintva nézheti meg.

Jó szórakozást!