Sikerrel járt Wynne-Hughes Veronika, aki novemberre tervezett antarktiszi expedíciója előtt felkészülés gyanánt vágott neki az északnyugati átjárónak, így ő lett az első magyar, aki gyalogszerrel teljesítette a 400 kilométeres távot.
Mint arról beszámoltunk, a kalandor két norvég nő társaságában indult útnak. A csapat a három hetes túra során hol a befagyott tengerjégen, hol a kontinens felett lévő jégen haladva menetelt a mínusz 30 Celsius-fokos hidegben, úgy, hogy felszerelésüket szánjukon húzták maguk után.
Az átjáróban azonban nemcsak a zord körülmények okoztak számukra nehézséget, hanem a területen ólálkodó medvék is. Egy megtermett jegesmedve annyira kitartóan üldözte őket, hogy 23 órán át megállás nélkül menekültek előle. Hányattatásaikért részben medvejelző kutyájukat, Bordit terhelte felelősség, aki nem igazán tudott felnőni feladatához.
Amikor utoljára írtunk az expedícióról, a csapatról már egy napja nem volt hír. Most azt is megtudhatja, hogy mi történt azóta.
Bocsánatot kérek, hogy eltűntem az elmúlt napokban, de a műholdas telefon nem engedte magát tölteni. Még négy nap van hátra!!! A vihar miatt megint sátor napot kellett tartanunk, ezért azóta jóval többet kell haladnunk. A lábamon lévő hólyagok már nagyon fájtak, úgyhogy kivágtam őket, azóta picit jobb, de még van egy, amihez nem nyúltam. A kutya az egyik este volt olyan idióta, hogy szétszedte a szánomat kaja után kutatva, és majdnem az egész kajáját megette. Nem tudunk ez ellen semmit sem tenni, nem áshatjuk el a kajáját, mert kiássa, és a sátorba se tudom behozni, kikötni pedig nem tudjuk
– számolt be Wynne-Hughes az expedíció honlapján.
A parton volt is valami időjárás-mérő építmény, amiben emberek voltak, és kijöttek köszönni! Nagyon jó volt más emberekkel is találkozni. Még három napunk van hátra, nagyon meg kell nyomnunk a tempót. Kb. olyan szagunk van mint egy csapat fiatal srácnak, akiket összezártak egy két hetes nyári kung-fu tábor során. Váltás ruhánk természetesen nincs, csak bugyi/zokni. Várom már hogy lezuhanyozhassak, de azt csak az első repülőút után fogok tudni, úgyhogy csak együttérezni tudunk a repülőgép többi utasával...”
Bodri gondoskodott róla, hogy a rekorder utolsó reggele is emlékezetes maradjon. Mire felkelt, az eb megint átkutatta szánját, és ezúttal annyi önmérsékletet sem mutatott, mint korábban. Ez a gyakorlatban abban nyilvánult meg, hogy az összes kajáját bepuszilta.
Délután ideértünk. Azonnal a boltba mentünk. Jólesett egy alma, szalámi és egy kóla. Ezután felállítottuk a sátrat, még egyszer utoljára. A lányok bealudtak, de én tettem egy nagy kört a faluban. Beszélgettem is egy kisfiúval, aki döbbenetes dolgot mondott. Kérdeztem, hogy mi a kedvenc étele. Azt válaszolta, hogy a grizzly. Kérdeztem, hogyan szereti megenni. Azt mondta, hogy sóval és ketchuppal...
– fogalmazott Wynne-Hughes, akinek sikeréhez ezúton is gratulálunk!
