Mondj igent a ruhára, akkor is, ha közben elhagynak

Van rá esély (pláne akkor, ha előfizetett a TLC tévécsatornájára), hogy találkozott már a Mondj igent a ruhára című dokureality-vel, amelyben házasság előtt álló menyasszonyok próbálják megtalálni a számukra tökéletes esküvői ruhát. A válogatás során képesek tizenötezer darabot magukra ölteni és billegni bennük a tükör előtt, hogy némi ráhatással, pár óra leforgása alatt kiválasszák azt az egyet, amelyben hajlandók lesznek az oltár elé vonulni. Persze ezt is leeszik majd csülkös pacallal, ugyanúgy, mintha mackóban mennének férjhez, de hát azért mégis illik megadni a módját. 

Cikkünk főleg azoknak szól, akik már láttak ilyen műsort, és kíváncsiak a kulisszatitkokra, de persze azoknak is, akik csak szeretnének tájékozódni a témában. Ebben segítünk most, tartson velünk, alant. 

Nem esünk csak úgy be az utcáról

Nem olyan könnyű bekerülni a műsorba, mint ahogy azt a külső szemlélő hiszi. Először ugyanis regisztrálni kell a neten, ahol három különböző kérdésre kell őszinte választ adni. 

• Ki fogja fizetni a ruhádat?
• Szerepeltél valóságshow-ban az elmúlt 12 hónapban? Ha igen, mesélj erről!
• Ki befolyásol a döntéseidben? 

Arról nem szól a fáma, hogy mi a helyes válasz ezekre a kérdésekre, mindenesetre az eredmények alapján döntenek, majd válogatják be a műsorba a legmegfelelőbb menyasszonyokat. Ráadásul az adás akkor is le fog menni a tévében, ha az ifjú pár azóta felbontotta az eljegyzést és lemondta a lagzit. Az elmúlt tíz évben egyébként több mint 725 menyasszony szerepelt a showban.

Hosszútávú kínlódás

Aki arra vállalkozik, hogy a New York-i Kleinfeld-szalonban, kamerák előtt választja ki a ruháját, számítania kell rá, hogy nem tudja a tervét 20 perc alatt véghezvinni. A szereplők általában 6-15 ruhát húznak fel összesen, ami nem egy gyors folyamat, így többnyire legalább 5 órát töltenek a helyszínen. Aztán a filmet persze összevágják, hogy ne kelljen a nézőnek is végigszenvednie a próbálás többórás folyamatát. 

A döntőbizottság

Minden lány magával visz legalább két rokont vagy barátot, hogy véleményezzék az aktuálisan kiválasztott ruhaneműt. Mivel az ő visszajelzéseiket is kamera veszi, a végén csak azokat a pillanatokat vágják be a műsorba, amikor megfelelően szélsőséges reakciókat mutattak. Ennek oka, hogy baromi unalmas lenne, ha az "öhm"-öket vagy az "aha, végülis elmegy"-eket kellene végighallgatni ötvenszer.

A szervezők a show előtt egyébként arra biztatják a lányokat, hogy maximum öt vendéget hozzanak magukkal, ne pedig tizenötöt (volt már rá példa), mivel az mindenki számára klausztrofobikus érzésekkel társulna. 

Látószög

A Kleinfeld-szalon ugyanis nem nagy, dacára annak, mennyire tágasnak tűnik a tévében - ez azonban csak  egy nagy látószögű kamera okozta  optikai csalódás. A kis helyiséget 28 próbafülkével kompenzálják, ahova viszont már férfi operatőr nem teheti be a lábát, csakis nő - érthető okokból. 

Turisztikai látványosság

Hiába a szűk terem, a szalon iszonyú nagy népszerűségnek örvend, és ezt nyilván elsősorban a műsornak köszönheti. Ugyan csak egy-egy lézengő alak látszik olykor a háttérben, ez nem jelenti azt, hogy hanyagolnák őket az esküvői ruhára vágyó nők, csak egyszerűen megszabják, hogy a forgatás alatt hány személy tartózkodhat bent. A hely egyébként már turisztikai látványosságnak minősül, az ajtó előtt gyakran látni fotózkodó illetőket, akiknek már az is elég, ha közös szelfit készíthetnek a Kleinfeld-felirattal.  

Nincs olyan, hogy nincs

Belefulladni is könnyebb a szalon esküvői ruháiba, mint kiválasztani közülük egyet, ennek az az oka, hogy gyakorlatilag mindenből van. Mindegy a méret, a fazon, a csillogó strasszkövek száma – mindenki talál magának megfelelőt. Persze ez nem is nehéz, hiszen 60 tervezőtől több mint 1000 ruha közül lehet válogatni. Hogy ezek hova vannak eldugva? Például a plafonra. Igen, ilyen mennyiségnél minden tárolási lehetőséget ki kell használni.  

Az pedig már egy másik kérdés, hogy hogy különböztetnek meg ezernél is több, fehér, zacskóba húzott, ugyanolyan ruhát. Erre az a módszerük, hogy fazon szerint válogatják szét, majd a tervező neve alapján ABC-sorrendbe rendezik őket. E bonyolult feladatot az a 24 konzultáns végzi, akiket úgy válogatnak a szereplőkhöz, hogy külsőre minél jobban elüssenek egymástól, ezzel biztosítva az esztétikai diverzitást. 

Nem kötelező igent mondani

A lányok között Pnina Tornai ruhái a legnépszerűbbek, képesek érte még 21 ezer dollárnál is többet adni. De ez még semmi, az eddig eladott legdrágább ruha 70 ezer dollár (közel 20 millió forint) volt, persze az átlag nem ennyi, csupán olyan 4.500 dollár között mozog. 

Noha a választék széles, mégis mindig van legalább egy olyan, aki képtelen dönteni, ezért nemet mond a ruhára. Ettől persze még nem rúgják ki páros lábbal a szalonból, csak szomorúan konstatálják, hogy az elmúlt 5 óra totál értelmetlen volt.

Mi van azokkal, akik nem szerepelnek a műsorban? 

Ha valaki nem a műsor kedvéért van jelen, hanem csak sima, mezei vásárló, aki időpontra érkezett, az számíthat rá, hogy 90 perc után távozásra kényszerítik. Ennek megint csak a népszerűség a kiváltó oka, gyakran ugyanis egyszerre 20 lány is próbál egyszerre ugyanabban az időpontban. Már az is épp elég idegőrlő, amikor a delikvensnek nincs saját platformja, amire felállhat, sőt, a tükrök elől is kitúrják - ezért ilyenkor az a szokás, hogy az illető beáll a szalon közepére, és vár, nyomást gyakorolva ezzel a többi, döntésképtelen menyasszonyra. 

A titkos szobák

A földszinten több olyan szoba is van, ami a kisebb átalakításoknak ad helyet, ráadásul az egyikben csak és kizárólag a gyöngyöket varrják a ruhákra.