Az emberek fel sem fogják, hogy mennyi időt töltenek a Facebookon, Instagramon illetve a YouTube-on,
A PBS egyik cikke egy Olivia álnevű 13 éves lányról szól, akinél olyan súlyos digitális függőség alakult ki, hogy egy rehabilitációs programon kellett részt vennie, hogy kezelni tudja depresszióját és függőségét.
A digitális függőség hivatalosan jelenleg még nem tekinthető mentális betegségnek, (bár Japánban már annak minősül) mégis az orvostársadalom egy ideje úgy kezeli ezt az állapotot, mintha drogfüggőségről lenne szó.
A digitális függőség tünetei:
Az internetfüggőség tünetei sokszor nem az internetezőnek tűnnek fel, hanem a környezetüknek. Az internetfüggés súlyos esetekben teljes szociális torzulással jár. A tünetek hasonlóak lehetnek a kábítószer elvonásának tüneteivel, illetve a szerencsejáték-függőség esetében előforduló állapothoz.
Olivia egy átlagos, jól tanuló diák volt, a Youtube-os vloggerek csatornáit azért kezdte el nézni, hogy legyen beszédtémája a népszerűbb gyerekekkel. Miután naponta több órán keresztül az okostelefonját nézte, édesanyjának feltűnt, hogy gyermeke megváltozott.
Az apjával rossz volt a kapcsolata, ráadásul a nagyanyja elvesztése is megviselte. A depresszióban szenvedő lányt a pszichiátrián kellett kezeltetni, mivel öngyilkos akart lenni.
A szakértők közben arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad a technikai fejlődést ördögtől való dolognak tekinteni a problémás esetek ellenére sem, a függőség kifejezését pedig több esetben is problémásnak tekintik.
Ne hívjuk a netezést rögtön függőségnek
A Stetson Egyetem pszichológusa, Chris Ferguson úgy véli, hogy a gyerekek személyiségtorzulásaival kapcsolatban túlzottak az új médiumok elítélései.
Patrick Markey, a Villanova Egyetem pszichológia professzora is arra figyelmeztet, hogy problémás lehet a függőség címke használata. A kutatók hajlamosak a fiatal korosztály technikai érdeklődését problémává torzítani.
Ha egy gyerek videojátékozik, vagy a Youtube-on videókat néz, az időseknek olyan, mintha az idejét pazarolnák, és nem lenne produktív. (...) A pixel-játszótéren való szórakozás nem egy kóros viselkedés jele.
A kutatók egyetértenek azzal, hogy kritikus szintet kell elérnie a neten töltött időnek, hogy az valóban egy kialakuló szociális, vagy mentális defektus jele legyen.
Közös cél a mértékletes nethasználat
Tristan Harris a Google egy korábbi szakembere. Kilépett a cégtől, hogy egy nonprofit szervezetet hozzon létre, amit Time Well Spent-nek hívnak. A cél, hogy hatást gyakoroljanak a Facebook, Google és Apple triumvirátusra, hogy olyan termékeket állítsanak elő, melyek nem manipulálják szándékosan az olyan gyerekeket, mint Olivia.
Olivia ma már készen áll, hogy újra kilépjen a világ elé a terapeutája szerint. De a gyógyulási folyamat még nem ért véget. A kezelésének keretein belül segítenek neki, hogy megfelelően integrálja a közösségi fórumokat és eszközeit az életébe.
Visszatér az iskolába, és azt mondta, hogy mindent megtesz ne, hogy elszigetelődjön újra, sőt megkérte az anyuját, hogy korlátozza a telefonhasználatát, hogy nem tudjon böngészni, mikor egyedül van.
via PBS