Ezektől a filmektől rettegtünk gyerekként

Gyerekkoromban nem tudtam feldolgozni Az ördög három aranyhajszála című Grimm-mese sztoriját, amit ráadásul csak fokoztak a mesekönyv riasztó illusztrációi. Ennek ellenére nem tudtam ellenállni, és mindig a legparább rajznál nyitottam ki a könyvet, hogy legyen mitől rettegni egy jót. Ennek a pszichológiai hátterét most nem firtatnám, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki szeretett félni gyerekként – ha nem is egy könyvtől, akkor egy rajzfilmtől vagy egy suttyomban megnézett filmtől. 

Megkérdeztem a kollégákat, hogy ők miként élték meg ugyanezt annak idején, és nem tévedtem nagyot: nekik is vannak mélyen eltemetett félelmei, amelyeket a gyerekeknek szánt filmeknek, vagy rajzfilmeknek köszönhetnek. Mai gyűjtésünkben ezeket osztjuk meg önnel, miközben arra buzdítjuk: ossza meg velünk saját rettegéseit, hogy érezzük, tényleg nem vagyunk egyedül. 

Dávid kollégám súlyos terhet cipel azóta, amióta látta a Robin Williams főszerepelte Hook-ot. Így emlékszik vissza: 

Én a Hook című filmből a Hook kapitánytól féltem. Ez a Robin Williams-es változat volt. Szóval arra nem emlékszem, hogy miközben anyámmal a győri Csillag moziban néztem, akkor mennyire voltam betojva, de azt tudom, hogy utána a papír 50 forintost utáltam, nem mertem ránézni, mert II. Rákóczi Ferenc kiköpött Hook-ikertorony volt.

Kriszta kevés rajzflmet nézett gyerekkorában, és azt mondja, azok sem voltak jellemzően ijesztőek, kettő azért mégis megmaradt benne valahogy. 

Talán a Donald kacsa beteg epizódot tudom kiemelni a sorozatból, meg a 101 kiskutya azon jelenetét, amikor Szörnyella beborul a kocsival az árokba, és megőrül.

Utóbbi Bianka kollégánk lelkét is marcangolta régen, holott ez volt a kedvenc meséje, csak ezt a részt mindig átpörgette, miután tudta kezelni a távirányítót. Leszögezhetjük, hogy ezzel tényleg betaláltak a készítők. Nézzük is őket:

Térjünk vissza Biankára, aki az egyik legbájosabb (és egyben leghorrorisztikusabb) mese főgonoszától is frászt kapott.

Én annyira féltem a Hófehérkében a boszorkától, hogy miután egyszer láttam és erre rájöttem, soha többé nem mertem megnézni!!

Meg még a Kis hableánynak az a része is félelmetes, amikor Ursula, miközben nagyon csúnya és gonosz, elveszi Ariel hangját, lábakért cserébe.

Zsófit pedig a Szépség és a szörnyeteg első pár jelenete készítette ki idegileg. 

Én a Szépség és a szörnyeteg legelejétől rettegtem nagyon, mikor elmesélik, hogyan lett a szörnyetegből szörnyeteg, és utána mutatják az emeleti szobát, ahol a karmaival beletép a festménybe. Nagyon sokáig nem is mertem egyedül megnézni, mindig valakit be kellett csalnom a szobába, hogy ott legyen velem addig, amíg ez a rész lemegy.

A 101 kiskutya, úgy fest, alapvetően nem gyerekeknek készült, ugyanis Bence kollégám lelkében is maradandó sebeket hagyott.

A 101 kiskutyából a betörős jelenttől iszonyatosan paráztam, és nagyon sokszor eszembe jutott, amikor a szüleim nem voltak otthon este és aludni kellett (volna), és csak a nagymamám vigyázott ránk a tesómmal, hogy mi lesz, ha most jönnek a betörők!

De Bence nemcsak ettől borult ki annak idején, hanem egy rémes reklámtól is, amiből sajnos csak egy nem túl jó, modernizált verzió van fenn Youtube-on, de a lényeg ettől még simán átjön. 

Ez egy ilyen kommunista energiatakarékossági kampány volt, amiben a mérges villanyóra (=Forgó Morgó) lecseszte azokat, akik pazarolták az áramot. Na, ha ez a reklám volt, sírva menekültem a szobából.

Én meg azon túl, hogy megálltam a növésben a Gumimacik című rajzfilmsorozat vízköpős részétől,

egyszer meggyőztem a nagyszüleimet arról, hogy a Boszorkányok című film tökre nekem való, mert gyerekek játszanak benne. Nos, már a filmet követő éjszakán is éreztem legbelül, hogy ez talán nem volt a legjobb ötlet.

Most pedig ön jön!