Másnap a csaj jó pénzért árulta azokat, amit ingyen odaadtam

Mivel úgy alakult, hogy életem során többször is költöztünk egyik helyről a másikra, vagy csak stílusváltás miatt lecseréltem a bútoraimat és háztartási eszközeimet, sokszor hirdettem az interneten. Eleinte kifejezetten apróhirdetési oldalakon, majd erre specializálódott Facebookos-csoportokban. Bár végül minden egyes felesleges darabnak lett gazdája, rettenetesen rossz emlékeim vannak ezzel kapcsolatban, és már inkább elajándékozok bármit az ismeretségi körömben, csak ne kelljen hirdetnem és vevőkkel foglalkoznom. Miután a baráti társaságban és a szerkesztőségben hallották a kirohanásomat, kiderült, nem vagyok ezzel egyedül, és mindenki hozzáadta a saját tapasztalatát.

• „Eladóvá vált két komódom, de mivel addig, míg nem veszik meg, használni szerettem volna, nem pakoltam ki belőle. Pár könyvet, terítőt és cserepes virágot is rajta hagytam, azzal együtt fotóztam le és tettem fel az apróra. Addig soha nem értettem, miért írják ki sokan, hogy ez meg az dekoráció nélkül eladó, hiszen azt még a hülye is felfogja, hogy ha bútor van hirdetve, azt nem a tulaj személyes cuccaival kapja meg, sőt, a hűtőjétől sem egyheti kajával a belsejében szabadul meg az ember. De már rögtön az első jelentkezőn ledöbbentem, aki kijelentette, a könyveket nyugodtan tartsam meg, csak a cserepes virágot és a terítőket viszi. Mi van?!"
• „Lefialt a macskám, meghirdettem ajándékba a kölyköket féregtelenítve. Az oltással nem foglalkoztam, gondoltam, majd a leendő gazdája megoldja, de pont ezért adtam ingyen őket. Az egyikre jelentkezett egy faszi, aki kérte, vigyem el a cicát a város másik végébe, mert neki nincs autója, nem tudja megoldani. Oké, erre még hajlandó is voltam. De indulás előtt nem sokkal ismét jelentkezett, hogy akkor hogyan is állunk az oltásokkal, azt elfelejtette megkérdezni. Mondtam neki, mi a helyzet, erre közölte, vigyem el oltásra a macskát (aminek persze én álljam a költségét), utána átveszi az állatot - természetesen ugyanúgy ingyen. Mondanom sem kell, lett új gazdája cicának."
• „Hűtőt szerettem volna elajándékozni, a hirdetésbe írtam, hogy jöjjön érte, akinek kell és aki el is tudja vinni, szállításban nem tudok segíteni. Ennek ellenére akkora oltást kaptam az egyik érdeklődőtől, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Az asszony azzal érvelt, hogy ha valamit ingyen adok, akkor abban biztos lehetek, hogy rászorulónak kell, de aki meg rászoruló, az nem tudja elszállítani, azonnal és oldjam meg, mert neki még aznap szüksége van a hűtőre." 
• „Szintén ingyen hirdettem meg egy óriási szekrényt, kihangsúlyozva, hogy sem a cipekedésben, sem a szállításban nem tudok közreműködni. Amikor megjelent az ajtóban egy idős házaspár, még mindig reménykedtem abban, hogy a lépcsőház egyik sarkában bujkál a két kétajtós unokájuk, de nem. A 12-13 éves fiaimnak kellett lecipelniük és felpakolniuk a bútort, még csak segíteni sem tudtam nekik, mert terhes voltam, a férjem meg otthon sem volt." 
• „Nekem nincsenek ilyen horrorsztorijaim, de általánosságban attól tudok teljesen kiakadni, miután minden adat feltüntetése után megkérdezik, helyileg hol található, mik a méretek, stb. Amikor tényleg minden ott van a kép alatt/mellett, csak tudni kellene olvasni. Ja, és amikor a Facebookos hirdetések alatt összevesznek azon, hogy ki foglalta először. Anyám, odaírják, hogy STOP, és tényleg azt hiszik, hogy akkor az már az ő tulajdonuk. Az ingyen dolgokért meg élet-halál harc folyik, egymásra licitálva fejtik ki, hogy melyikük szorul rá jobban, általában az a mérce, kinek hány gyereke van. Életemben nem találkoztam még annyi hülyével, mint az apróhirdetések alatt." 
• „Elajándékoztam rengeteg dolgot, az interneten választottam ki egy szimpatikus nőt. Jött is még aznap, én meg örültem, hogy egyrészt megszabadultam a felesleges cuccaimtól, másrészt meg, hogy segíthettem valakin, aki rászoruló. Már másnap megjelent egy hirdetés, amiben a csaj jó pénzért árulta azokat, amiket én jó szívvel ingyen odaadtam neki."
• „Egyszer feladtunk egy hirdetést egy bazinagy, króm lábas üvegasztalról, pöpecül nézett ki. Erre jött a kérdés, hogy érti ő, hogy 25 ezerért áruljuk, de neki csak akkor kell, ha 6 széket is adunk hozzá, különben menjünk a fenébe. A másik is az árat nehezményezte, ezért kiváló megoldást ajánlott: elviszi az asztalt, ha cserébe elég, ha két csirkét és egy bárányt ad hozzá. Megjegyezném, hogy a fotón látszott, hogy az asztal környezete nem egy vályogház."