Meghalt a fia, azóta 300 macskával él együtt

Chris Arsenault 2006. május 18-án veszítette el a fiát egy motorbalesetben. A fájdalommal hosszú hónapokon át képtelen volt megbirkózni, aztán, egy szerencsés véletlennek köszönhetően talált magának egy olyan elfoglaltságot, amely ismét értelmet adott az életének. Ehhez végül 300 macska kellett. 

A New York államban élő Arsenault kalauzként dolgozott annak idején, és pár hónappal a fia balesete után egy rakás beteg kiscicát talált az egyik vonatsín mellett, és képtelen volt otthagyni őket. Ekkor kezdődött minden. 

Harmincan voltak, és egytől egyig nagyon betegek. Tudtam, hogy ha magukra hagyom őket, elpusztulnának, ezért inkább hazavittem őket. 

Az évek során cicaszentéllyé alakította a házát, és hogy ne csak a meglévő harminc állaton segítsen, felvette a kapcsolatot a helyi állatmenhelyekkel és állatokat támogató szervezetekkel. Mára már 300 macska él vele.  

Azt mondja, elég nagy a háza ahhoz, hogy bőven elférjenek benne, ezért egy linóleumpadlós, könnyen tisztán tartható cicavidámparkot épített ki belőle. A saját kényelmét simán háttérbe helyezve a kazánházban alakított ki egy kis lakhelyet magának. Állítólag ez bőven elég neki, és a luxus helyett sokkal jobban esik a lelkének, amikor reggel kinyitja a hálószoba ajtaját, és látja, hogy 50-60 macska vár a törődésére.

gallery 1

Az önzetlen úr azonban nemcsak élvezi a macskák társaságát, hanem rendesen el is látja őket. Minden reggel 7-kor kel, elkészíti az eledelüket (mindig finom, friss sült csirkét kapnak), kipucolja az almukat, és ellenőrzi az egészségi állapotukat. Ha megbetegszenek, először a saját módszereit veti be a gyógyulás érdekében, ha viszont ezek nem válnak be, állatorvoshoz viszi őket. Azt is követni tudja, melyik állat milyen betegséggel küzd, és hogy milyen gyógyszert kell nekik beadnia. 

Az elmúlt évben 22 ezer dollárt (5,5 millió forintot) költött állatorvosra, amihez azt is hozzá kell számolni, hogy a cicaszentélybe kerülő macskákat mindig ivartalaníttatja. A szentély fenntartása egyébként nagyjából 100 ezer dollárba (25 millió forintba) kerül évente. 

Az 58 éves férfit nem érdekli, mennyi pénzt visz el ez az egész, azt mondja, megéri, hiszen a fia halála óta ezek az állatok tudták csak visszaadni az életkedvét. 

Vallom, hogy ha valamit igazán élvezettel csinálsz, bármivel meg tudsz birkózni. Én pedig imádom, amit csinálok.

(New York Post)