Egy nő elkapta a táskatolvajt, aztán meghívta kávézni

Sokak fejében az a sztereotípia él a kanadaiakkal kapcsolatban, hogy hihetetlenül nyugodt, kedves, segítőkész emberek, akik végtelen bizalommal viseltetnek egymás iránt, olyannyira, hogy még a lakásuk ajtaját se zárják kulcsra, mert minek. Nos, ezt a sztereotípiát erősítette meg az Edmontonban élő Tess Aboughouse, miután elkapott egy tolvajt, majd szépen meghívta kávézni.

A CBC beszámolója szerint Aboughouse múlt szerdán, ebédszünetről igyekezett vissza a munkahelyére, amikor egy női sikolyra lett figyelmes. Az asszony azt kiabálta, hogy egy tolvaj ellopta a táskáját a pénztárcájával együtt, úgyhogy Aboughouse (lévén, kiváló hosszútávfutó - mi más?) rögtön a férfi után eredt. 

Pont olyan volt, mint a filmeken. A nő sikítozott, hogy tolvaj, tolvaj, én meg gondolkodás nélkül elkezdtem futni. 

Nagyjából két háztömbnyire jutottak, amikor a férfi egy szemeteskuka mögé bújt egy sikátorban. Aboughouse azonban kiszúrta, hogy ott van, ezért óvatosan megpróbált a közelébe férkőzni. Azzal tisztában volt, hogy akár fegyver is lehet az illetőnél, így nem teljesen tiszta, hogy ebben az esetben milyen megoldásra jutott volna, de végül nem is kellett kitalálnia semmit. 

Odamentem, és láttam, hogy zokog. Kijött a kuka mögül, a kezembe nyomta a tárcát, és azt mondta, hogy sajnálja. Idézem: „Tessék, itt a tárca, vigye innen, én erre nem vagyok képes, sajnálom”. 

Valószínűleg nem azt sajnálta, hogy nem sikerült elmenekülnie, mindenesetre a tárca - a lány közbenjárásával - igen gyorsan visszakerült jogos tulajdonosához. A történet ezzel és egy részletes feljelentéssel akár véget is érhetett volna, ehelyett azonban Aboughouse úgy döntött, hogy meghívja kávézni a zokogó férfit, és kicsit elbeszélget vele. 

A Calgaryból származó fiatalember rávilágított az okokra, és elmondta, hogy a barátaival jött Edmontonba, akik nulla pénzzel magára hagyták, neki meg kétségbeesésében nem jutott jobb eszébe, minthogy kirabol egy járókelőt. Azt mondta, még sosem csinált ilyet azelőtt, csak egyszerűen fogalma sem volt, honnan szerezhetne pénzt, ahogy azt sem tudja, hogy juthatna haza.

Teljesen elveszettnek érezte magát

- mondta Aboughouse, aki rendkívül megértően közeledett hozzá, majd ajánlott neki pár szociális munkást, akik segíthetnének rajta. 

Ennek ellenére (és talán ez a legnagyobb fordulata az ügynek), aznap délután bejelentette az esetet a rendőrségen, de azt már nem akarta látni, ahogy a hatóságok fellépnek a férfi ellen. Azt reméli, minden segítséget meg fog kapni tőlük, amire csak szüksége van. És ehhez csak sírnia kellett.