Kanya Amberlee Sesser 26 évvel ezelőtt született Thaiföldön, Pak Chongban. A vér szerinti szüleit nem ismeri, csupán annyit tud róluk, hogy pólyába csomagolták, és egy buddhista templom lépcsőjén hagyták öt napos korában.
Meggyőződése, hogy azért döntöttek így, mert nem tudták feldolgozni, hogy a lányuk lábak nélkül született.
A templom szerzetesei egy évig gondoskodtak róla, aztán elvitték egy bangkoki kórházba, leginkább abban a reményben, hogy megtalálják a családját, vagy legalábbis valakiket, akiket Kanya a családjának tekinthet a jövőben.
5 éves koráig ideiglenes szülőkkel élt együtt, aztán egy kedves pár örökbe fogadta őt, akikkel Portlandbe költöztek. Azt mondja, nekik köszönheti azt, hogy sikeres és boldog ember vált belőle.
Kanyával ugyanis soha nem éreztették, hogy más lenne, mint a többiek, ezért nem is rögződött benne ez a gondolat. Nem véletlen, hogy nem használja magára (bár valójában senkire sem) a fogyatékos vagy a fogyatékkal élő kifejezéseket.
Egyedülállóan különbözőnek tartja magát, aki ha akar, bármit elérhet, még úgy is, hogy hátránnyal indult az életben.
Sőt, ez a hátrány mára nem is nagyon látszik rajta: gördeszkázik, szörföl, síel és minden olyan sportot űz, amelyekről az ember azt gondolná, hogy nem árt, ha lábat is be lehet vetni hozzá.
Nyilván nem árt, de őt semmiben sem gátolja, hogy így született.
15 éves kora óta modellkedik, és elég nagy sikereket ér el benne. Ugyanakkor azt mondja, nem ez az életcélja, sosem volt, inkább csak ugródeszka ahhoz, hogy egyszer afféle motivációs tréner válhasson belőle.
A modellkedés pedig arra jó, vallja, hogy az emberek más emberi formákban is megláthassák végre a művészi értéket, és egyre több plus size, kerekesszékes vagy egyéb hátrányosan megkülönböztetett (egyedülállóan különböző!) személy kerülhessen a kifutókra.
Szerinte a legfontosabb, hogy mindenki elfogadja magát olyannak, amilyennek született, és noha őt is gyakran éri negatív kritika, nem hagyja, hogy ezek rányomják a bélyegét az életére.
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy buta, korlátolt gondolkodású vagy rosszindulatú emberek véleményére adjunk.
Fókuszálj csak magadra, légy önmagad, és minden nap próbálj egyre jobb lenni. Nem kell túl komolyan venni az életet
- vallja, és tanácsolja mindenkinek, aki eddig hagyta, hogy mások, vagy a saját problémái irányítsák az életét.
Az, hogy nincs lábam, számomra nem probléma. Hiszem, hogy ha van akarat egy cél eléréséhez, akkor bizony az út is megvan hozzá.
