horoszkóp

Vérbe fagyva, lefejezve végezte a világ első szexbabája

2018.06.04. 16:16

1919. valamelyik hónap valahányadika, New York: rendőrök kopogtatnak Oskar Kokoschka osztrák expresszionista festő, grafikus, drámaíró és költő házának ajtaján, és szóvá teszik, hogy egy levágott fejű hulla fekszik a kertjében, vérbe fagyva. Kokoschka és barátai fürdőköpenyben, kedvetlenül tekintik meg a kérdéses bűntett helyszínét, amelyből valamiért mégsem lesz rendőrségi ügy. Hogy miért?

Mert a feltételezett halott a művész egykori szerelmének, Alma Mahlernek lefejezett, életnagyságú mása volt. 

Egy bábu, amely sorsának végzetes beteljesülése előtt hosszú és tartalmas kapcsolatot folytatott Oskar Kokoschkával. Mondhatjuk, hogy a hárommellű, kék színű és a szomszédról mintázott szexbabák elődjeként funkcionált, azzal a különbséggel, hogy létezésének értelme elsősorban az volt, hogy a festő képes legyen feldolgozni élete legsúlyosabb szerelmi csalódását. A fizikai kontaktuson túl tehát az ő esetében főként az érzelmek domináltak. 

Oskar Kokoschka
Oskar Kokoschka

Szenvedéllyel indult minden

Oskar Kokoschka 1912-ben találkozott először Gustav Mahler özvegyével, Almával. Már az első pillanatban lenyűgözte a nő szépsége, és annak későbbi beszámolói alapján kényelmetlenül sokáig gyönyörködött is benne. Felajánlotta, hogy lefesti őt, amibe Alma könnyedén belement, azzal a feltétellel, hogy zongorázva ülhet neki modellt.

A festés mégsem ment, Kokoschka állítása szerint azért, mert még nem találkozott olyan nővel, aki első látásra beleszeretett, és akinek az érzéseit teljes mélységükben viszonozni is tudta volna. Miután átpattant a szikra kettejük között, állítólag kellemetlenül sokáig és szokatlanul határozottan ölelte magához Almát, aki addig egyetlen férfitól sem tapasztalt hasonlót.

Alma Mahler.
Alma Mahler.

Miután Oskar magára hagyta, levélben kérte feleségül Almát. Kapcsolatuk szenvedélyes volt, a nőt mindvégig lenyűgözte a férfi tehetsége, különös, erőteljes és ösztönző személyisége. Később úgy emlékezett vissza kettejük románcára, hogy az eltöltött három év alatt egyszerre élte meg a kínt, a poklot és a paradicsomot. Nem véletlen, Kokoschka már gyerekkorában is igen meghatározó jellemvonásokat mutatott (enyhe piromániás jegyekkel), amelyekben elsősorban az anyjához fűződő viszonya dominált. Anyja ugyanis hisztérikusan ragaszkodott hozzá, mindenkire neheztelt, akinek a fiához bármilyen módon is köze volt, és egy pillanatra sem tudta elengedni őt. 

Fájdalmas szakítással ért véget

Kokoschka pontosan így viszonyult Almához is: nemcsak a jelenére, a múltjára is féltékeny volt, nem engedte, hogy bárki a közelébe merészkedjen, vagy beszéljen hozzá - ha valamelyik mégis megtörtént, vérig sértette az illetőt, hogy soha többé ne legyen kedve a közelükbe férkőzni. A nőnek mindenét takaró ruhákba kellett járnia, nem fonhatta keresztbe a lábát, és akárhova utazott, magával kellett vinnie Kokoschka egyik önarcképét, hogy bárhol, ahol megszáll, a falra aggathassa. Ha nem tette meg,  el kellett viselnie a férfi  hisztérikus rohamait. 

Kapcsolatuknak épp ez az abszurd, kibírhatatlan és kezelhetetlen féltékenység vetett véget, bár  Kokoschka mindig is azt állította, ő hagyta el Almát, amiért az a megkérdezése nélkül elvetette közös gyermeküket. Érdekes módon a szakításukba nemcsak ő bolondult bele, hanem az anyja is, aki gyakorta kereste fel Almát, de nem beszélt vele, csak vészjóslóan, zsebre tett kézzel (mintha csak egy fegyvert szorongatna), a háza körül bolyongott. Egyszer azt mondta neki,

ha még egyszer Oskar közelébe mész, agyonlőlek.

Az 1914-es szakítást követően egy évvel Alma férjhez ment,  Kokoschka azonban képtelen volt feldolgozni a történteket, és kitölteni az űrt, amelyet a nő elvesztése okozott benne. Egy kanárival vigasztalta magát, aki - faramuci módon - épp olyan féltékeny típus volt, mint ő maga: ha valaki meglátogatta őket, bosszúból szájon csípte gazdáját. 

Amikor Alma Mahlerből baba lett

1918-ban Oskar  Kokoschka felkérte a híres babakészítő mestert, Hermine Moost, hogy készítse el neki Alma tökéletes mását. Egy életnagyságú rajzot mellékelve Almáról, hosszú levélben tisztázta a készítővel, hogy pontosan milyen külsejű és tapintású babát szeretne. Megszabta, hogy fektessen nagy hangsúlyt az arcra, továbbá sűrű, fertőtlenített lószőrrel tömje ki a testet, és ügyeljen a külső rétegekre is.

Fordítson különös figyelmet a fej és a nyak méreteire, a mellkasra, a fenékre és a végtagokra. Ne feledkezzen meg a test kontúrjairól sem, kivált a nyak és a hát közötti vonalra és a hason lévő hurkákra

- írta a levélben.

Izgatott volt, úgy érezte, a baba segítségével végleg lezárhatja életének ezen szakaszát. Sokat készült az érkezésére: Párizsban kapható fehérneműket, neglizséket és ruhákat vásárolt neki, és felvett egy lányt, bizonyos Huldát, hogy segítsen a babát öltöztetni, és  életre kelteni . A lánynak feladata volt az is, hogy elterjessze a városban, hogy 

Osckar Kokoschka csábító, rejtélyes babát szeret, járja vele az éjszakákat, lovaskocsiba ülteti, és operaelőadásokra viszi. 

Gyakorlatilag kultuszt teremtett a baba köré, amely segítette a férfit a feldolgozás folyamatában, egyúttal saját hírnevét is építette vele. Alma-baba mégsem lett olyan, amilyennek megálmodta, sokkal inkább hasonlított egy rémes és ijesztő madárasszonyra, mint élete szerelmére.

GettyImages-961793210

Arról azonban nem szól a fáma, hogy ő ezt miként élte meg, a bábu külsejét alighanem  Kokoschka fantáziája alkotta olyanná, amilyennek látni és láttatni akarta. 

Alma-baba élete egy tivornyázós este után ért véget.  Oskar Kokoschka részegen, a barátai társaságában fejezte le, és egy borral teli üveggel zúzta szét élete szerelmének  (nem túl tökéletes) mását. A brutális cselekedettel a férfi úgy érezte, végre mind Alma, mind a baba iránt érzett dühét kiélhette, és megszüntethette a soha meg nem született gyereke miatt érzett mélységes fájdalmát.