Egy üzletasszony napi rutinja úgy kiverte a biztosítékot a netezőknél, hogy csoda, hogy még nem lincselték meg

Az emberek kisebb eltérésekkel ugyan, de általában teljesen átlagos napi rutinnal rendelkeznek. Egyesek ugyan képesek reggel egy órával korábban kelni azért, hogy kellőképp felkészüljenek a napra, míg mások 5 perccel indulás után riadnak fel a tizenötödszörre megszólaló ébresztőórára, mégsem mondhatnánk rájuk, hogy eget rengető a különbség a mindennapjaik körforgásában.

Oké, egy nap megtervezése persze egyén- és családiállapot-függő is, de talán azt bátran kijelenthetjük, hogy az átlagember nem olyan életet él, mint cikkünk főszereplője, Melania Edwards, a HSBC vezérigazgatója, aki elméletileg rengeteget melózik, és a vállalat észak-kaliforniai irodái között repked. Az fiatal nő tevékenységébe azonban olyan dolgok is beleférnek, ami talán több is, mint hihetetlen. A napi rutinja ugyanis nem nevezhető éppen mindennapinak. 

Annyira nem, hogy a Business Insidernek adott interjúja után, amelyben azt ecsetelte, miként fest egy napja általában, neki is estek az emberek, mondván, inkább nyugodtan hazudozzon másnak, mert ezt biztos, hogy senki nem hiszi el. Talán nem is véletlenül. 

Képzelje el a következőt: Edwards reggel 5:30-kor kel, meditációval kezdi a napot, majd felállítja a nap fontossági sorrendjét. Egy órával később a családjával és a barátaival Facetime-ol egyet (hogy örülhetnek neki), 7 órakor megreggelizik (egy üveg friss gyümölcsöt vagy egy üveg zöld smoothie-t fogyaszt el), majd a munkahelyéhez közeli teniszpályára megy játszani. A kellemes látszatütögetés után elég hamar, 8:30-kor már úton van az iroda felé, természetesen gyalog, mert az egészséges.

A munkahelyére kb. 9 órakor ér be, és rögvest nekiáll befektetőcégekkel, technológiai cégekkel és új vállalkozásokkal kapcsolatos tárgyalásokat folytati, ettől megéhezik, és kb. délben elindul ebédelni. Kajálással azonban nem csak tíz percet tölt el, mint a legtöbb halandó, hanem sokkal többet: egy közeli Farmer Piacán vesz magának egy adag salátát, és kiül az öböl partjára fogyasztani, és gyönyörködni a víz látványában. Kilencven perccel később visszamegy dolgozni, és túlesik néhány konferenciabeszélgetésen. Aztán felszáll egy Palo Alto-i vonatra (hangsúlyozzuk, hogy ez a napi rutinja, tehát elvileg minden áldott nap ezt csinálja), utazás közben podastokat hallgat, és elolvassa az email-jeit. 

Mielőtt a Palo Altói irodába ér, időt szakít arra is, hogy a Starbucks-ba betérjen, és igyon egy angol teát. Ez a kedvence, lévén, ő is angol. Itt kimarad pár óra a beszámolóból, alighanem a Starbucks után dolgozik is valamit (bár ezt külön nem említi), aztán hazautazik. Este 7:30-kor jógázik egyet, mielőtt nekiállna vacsorát főzni a pasijával, akivel később egy relaxáló esti sétát tesznek a környéken. 

Így néz ki tehát egy munkanapja, de a szabadidejében sem tétlenedik. Melania az újítási és vállalkozási képesítésének megszerzésén dolgozik a Stanford Egyetemen, továbbá egy Pápua Új-Guineai szervezetnek is dolgozik, amely a nők gazdasági beilleszkedését tűzte ki céljául. 

Nos, a fentieket olvasva a Twitter-felhasználókban joggal merültek fel kérdések Melaniánval és a cikkel kapcsolatban. Egyikük például a fentieket konkrétan nevetségesnek bélyegezte, egy másik pedig azt mondta: 

Oké, az én elméletem erről az egészről annyi, hogy vagy a szerző vagy a szerkesztő személyesen ismeri, és gyűlöli Melania Edwardsot, akinek azt mondta, csinál róla egy riportot, aztán szépen tök hülyét csinált belőle. 

Egy harmadik szerint ez az egész sztori sántít, mások pedig meg vannak róla győződve, hogy Melania Edwards nem is létezik. Pedig a Linkedin profilja szerint de.