A fenti kijelentést nem az ujjunkból szopogattuk ki, csupán néhány brit amerikai tudós kutatási eredményeit summáztuk. Avram J. Holmes és Lauren M. Patrick, a Yale egyetem kutatói hosszú elemzési folyamat után jutottak a fenti következtetésre, eredményeiket pedig a Trends in Cognitive Sciences című kiadvány 2018 februári számában megjelent tanulmányukban publikálták. Azt állítják, hiába hittük eddig, egyszerűen nem létezik normális ember, sem pedig normális emberi agy. 

Tehát, utalnak rá, teljesen fölösleges olyan kérdéseket feltenni a gyakorikérdések.hu-n, hogy hány évesen normális házasságot kötni; normális-e, ha helikopternek képzeljük magunkat; vagy az, ha elefántokat akarunk befogadni a 40 négyzetméteres lakásunkba; esetleg furcsák vagyunk-e akkor, ha a macskánkkal társalgunk hosszú órákon keresztül. 

Tehát eszerint, ha például valaki reggelire betol az arcába 23 darab hot dogot, akkor az mindenképpen abnormálisnak tekinthető? Nos, nem mindegy, honnan közelítjük meg a kérdést. A tudósok ugyanis azt mondják, nincs helyes vagy helytelen módja az emberi létnek, szóval az, hogy mi a normális, relatív fogalom, tehát csakis hely, idő és körülmények függvénye lehet. Eszerint a 23 darab hot dog elfogyasztásáról csupán annyit jelenthetünk ki biztosan - függetlenül attól, hogy normális vagy abnormális viselkedésként gondolunk rá -, hogy nem a legegészségesebb módja a táplálkozásnak sem fizika, sem szellemi értelemben.

De mi van akkor, ha valaki egy hotdogevő versenyen eszik meg belőlük egy tonnát? Nos, ez máris logikusabb tevékenységnek tekinthető az adott élethelyzetben, de egészséges ettől még ugyanúgy nem lesz. Tehát a pszichiátriai vizsgálatok során mindig számba kell venni az adott körülményeket és más egyedi tényezőket is. Vagyis attól a ténytől, hogy valaki megeszik egy raklap hot dogot, még nem jelenthető ki róla, hogy mentálisan sérült lenne, ahogy ennek az ellenkezője sem. 

Mivel az agy szerkezetének és funkcióinak nincs egyetemes, feltételek nélküli optimális mintázata, ezért nem lehet csupán egyetlen agyi funkció kiváltotta viselkedés alapján megállapítani valakiről sem azt, hogy mentálisan sérült, sem pedig azt, hogy egészséges. 

- mondta el a Quartz-nak Holmes.   

A klinikai idegtudományban semmit sem nevezhetünk ideálisnak (tehát nem létezik olyan, hogy valami "normális"), mondják, sőt, szerintük a diverzitás és a változékonyság sokkal szükségesebb feltételei egy faj evolúciós fejlődésének, mint az amúgy nem létező optimalitás. 

A fenti megállapítás nemcsak arra alkalmas, hogy most már végre mindenki megnyugodhat, aki eddig furának érezte magát. Kutatásuk ugyanis a pszichiátriában is kiválóan alkalmazható, és végre választ kaphatnak arra, miként lehet felismerni és kezelni valós mentális betegségeket. 

Az agyműködésnek tehát nincs általánosan ideális profilja, így a fajainkat alakító evolúciós erők az emberi viselkedés elképesztő sokszínűségéből válogathatnak

- vallják a kutatók. Szerintük a viselkedést/magatartást nem elszigetelten kellene vizsgálni, mivel a pszichiátriai betegségeket legjobban a funkcionális területek és az agyon belül a megfelelő, a viselkedéshez kapcsolódó változatos mintázatok tanulmányozásával érthetjük csak meg.

Holmes azt mondja, ha valaki úgy érzi, olykor furán viselkedik, ugyanakkor jól is érzi magát tőle, akkor élvezze ki, és viselkedjen furán, ameddig csak teheti. 

(Curiosity)