A tetőről egy kötéllétrán leereszkedtek, füstbombák segítségével elhomályosították a biztonsági kamerák felvételeit

Gondolkodott már azon, hogy vajon a műkincsrablás a valóságban is úgy néz ki, mint a filmekben? Hogyan védik a múzeumok a műkincseiket, és melyik volt az utóbbi évek legbotrányosabb műkincslopása? A Samsung Eltűnt Remekművek online kiállításának apropóján  Dr. Noah Charney művészettörténésszel, a műkincsrablások szakértőjével beszélgettünk. 

Évente körülbelül hány műkincset lopnak el?

Évente több tízezer lopott műalkotást jelentenek be, azonban ennél sokkal több tűnik el, csak nem mindegyikről értesülünk. Csak Olaszországban 10-20 ezer évente. Magyarország megközelítőleg átlagosnak számít Európán belül, évente mintegy 800-1000 esetről beszélhetünk, de szinte biztos, hogy ennél jóval többről van szó, csak nem jelentik őket.  

Melyik volt az eddigi legprofibb műkincsrablás? 

A rendelkezésre álló technológiai megoldások korántsem hibátlanok a műkincsvédelem tekintetében. A múzeumok, galériák, valamint a magángyűjtemények csupán kis százaléka rendelkezik a legfejlettebb biztonsági rendszerekkel, ám ezeket is sokszor kiiktatják a tolvajok, néha kifejezetten filmbe illő módon. Nagyszerű példa egy ilyen filmvászonra illő rablásra az Eltűnt Remekművek digitális tárlatában is megtekinthető Cézanne-alkotás, amelyet az Oxfordi Ashmolean Múzeumból loptak el.

Ez a rablás lehetne akár egy film forgatókönyve is, ahogy a betörők a józan eszüket használva kijátszották a múzeum biztonsági rendszerét.

Mi a gyakoribb: múzeumokból/intézményekből vagy magánszemélyektől lopnak inkább műkincseket?

Leggyakrabban magángyűjteményekből tűnnek el műkincsek. Gyakori továbbá a szent helyek, mint például a templomok kifosztása. A múzeumi lopások számítanak a legritkábbnak, mondhatni múzeumokból és galériákból általánosságban véve csak ritkán lopnak, azonban többnyire ezek a rablások kapják a legnagyobb figyelmet.

Lopás és hamisítás tekintetében melyik fordul elő gyakrabban?

Lehetetlen megállapítani, hogy melyik a gyakoribb, mivel senki nem tudja pontosan hány darab hamisított mű létezik a világon. Ráadásul, amennyiben ismernénk a hamisított műkincsek pontos számát, azt feltételezné, hogy a hatóságok minden ilyen jellegű bűncselekményről tudnak, amely pedig azt jelentené, hogy minden elkövetőt elkaptak. Nem ismerjük a művészeti bűncselekmények valós mértékét sem. Bizonyosak lehetünk abban, hogy az évente bejelentett több tízezer eltűnt vagy ellopott műkincs csak töredéke a valóságnak, hiszen számos műtárgy eltűnését nem jelentik be. Ráadásul sok esetben nem jegyzik ellopottnak a műkincset, ez jellemzően az olyan régiségek esetében történik, amelyeket a modern társadalom még soha nem látott élőben. 

Hogyan tudnak a múzeumok védekezni a műkincslopás ellen, milyen látható és láthatatlan védelmi vonalakat építenek ki?

Ez egy nagyon izgalmas téma, amelyről egy teljes kurzust is tanítok. Alapvetően elmondható, hogy a védelemnek három típusa van: építészeti, technológiai, illetve emberi. Az jelenti az igazi különbséget, hogy ezeket a védelmi vonalakat hogyan telepítik.

Továbbá a bejáratot a lehető legmagasabb szintű biztonsággal szükséges ellátni. Ajánlott hasonló intézkedéseket alkalmazni, mint a repülőtereken tapasztalt biztonsági ellenőrzéseknél. Javasolt a látogatók egysoros beengedése, fémdetektorok használata, valamint a táskák átvilágítása is. Ezek a világ legmagasabb szinten védett múzeumainál alapvető biztonsági berendezéseknek számítanak. Ezek meggátolják az úgynevezett „villámtolvajokat”, akik így nem tudnak gyorsan és észrevétlenül be- és kisurranni az épületből. Továbbá kiemelten fontos a múzeumi őrök megfelelő felkészítése arra, hogyan reagáljanak egy esetleges rablás esetén. Azonban a múzeumi őrök nagy része nincs erre kiképezve.

Mi volt az a legbizarrabb helyszín, ahonnan előkerült egy eltűnt műkincs?

Sok furcsa helyszínnel találkoztam már pályafutásom során, ahonnan műkincsek kerültek elő. Az egyik leggyakoribb helyszín a vonatpályaudvar. Jellemző, hogy az eltulajdonított műkincset elzárják az értékmegőrző széfjébe majd elpostázzák a jegyet valaki számára. Ilyen esetek már számtalanszor előfordultak.

Sokan azt gondolhatják, a nácik tulajdonították el a legtöbb műkincset az utóbbi néhány száz év történelmében. Ez így van? Vannak még olyan második világháborúban ellopott műkincsek, melyeket máig nem találtak meg?

Becslések szerint körülbelül ötmillió műtárgy cserélt jogtalanul gazdát a II. világháború alatt, ezeknek jó részét a németek műkincstolvajlásra specializálódott ERR (Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg) elnevezésű egysége tulajdonította el. Több százezer műtárgy azóta sem került elő, néhányuk szerepel az Eltűnt Remekművek digitális kiállítás tárlatában is, amelyet a The Frame készüléken lehet megtekinteni. Érdemes tehát mindenkinek nyitott szemmel járnia, hiszen nem tudni hol bukkanhat fel valamelyik.

Melyik nemrégiben megtalált műkincs váltotta ki a legnagyobb szenzációt a szakmában?

Egyértelműen a Leonardo által festett Salvador Mundi, amelyet jelenleg a világ a legdrágább festményeként tartanak számon. Sokáig úgy hitték, hogy az alkotás egy 19 századi utánzat, amelynek eredményeképp pár évtizeddel ezelőtt mindössze 45 fontért kelt el.

Ha műkincsvadász lennél, melyik műkincset lopnád el? Melyek a legértékesebbnek becsült művek? És melyeket őrizik a legjobban?

A műalkotásokat leginkább a kiállítási helyükön szeretem megtekinteni.  A kedvenc festményem A szerelem allegóriája Bronzino-tól. Az eredeti a londoni Nemzeti Galériában található, de úgy tudom, Magyarországon is található egy nagyon jó, valószínűleg szintén Bronzino által készített másolat a műalkotásról. Ha ez a festmény eltűnne, valószínűleg rajta lennék a gyanúsítottak listáján.

A Samsung által bemutatott remekművek közül melyik történetét találod a legérdekesebbnek, melyik a kedvenced?

Ha mindenképpen választanom kellene egy kedvencet az Eltűnt Remekművek digitális kiállításából, akkor Van Gogh Dr. Grachet portréja című alkotását választanám. A festmény utolsó ismert tulajdonosa egy üzletember volt, akinek annyira a szívéhez nőtt a remekmű, hogy úgy rendelkezett, vele együtt temessék majd el a kivételes alkotást. Később ugyan megcáfolta ezt az állítását, azonban a képet senki sem látta mióta elhunyt.