Nehéz olyan kezdőmondatot írni egy „koronavírus-járvány hatásai a mindennapi életre”-jellegű cikkhez, amelyet nem ugrik át azonnal az olvasó, úgyhogy rögtön a lényeggel kezdem:
életem egyik legjobb döntése volt, hogy az elmúlt hónapokban abbahagytam a főzést a hétköznapokon, és ebédet rendeltem helyette.
Szeretek főzni, jó vagyok benne, ha nem is Konyhafőnök-szinten. De többhavi karantén alatt, munka mellett folyamatosan nyomasztó gondolattá vált, hogy valamit ki kell találni, be kell szerezni, meg kell főzni másnapra. A férjem vetette fel, hogy kereshetnénk valamilyen menüs kiszállítós lehetőséget, és szerencsére az első választás jónak bizonyult, nem kellett több céget tesztelni (a nevét természetesen nem írom le, mert ez nem reklámcikk). A közeljövőben biztosan nem fogok megint nekilátni minden nap főzni, és erre a következő okaim vannak.
1. Már nem stresszelek a főzésen, meg hogy mit kéne enni
Egy hétre előre meg szoktam rendelni az ebédet, ha nincs kedvem válogatni, akkor egy heti menüt, ha van, akkor nagyjából öt perc alatt tényleg össze lehet rakni valamit a választékból. Szóval legfeljebb tíz perc alatt a hét öt napjára biztosítok ételt, úgy, hogy nem próbálom meg kitalálni, mit és mikor tudnék előre elkészíteni, hogy ebédszünetben csak melegíteni kelljen, és egyéb módokon sem nyomaszt a dolog. A férjem még ennél is gyorsabb módszert talált ki: végigpörgeti, hogy a standard menüjében van-e valami a héten, amit nem enne meg, és ha nincs, akkor megrendeli.
2. Változatosabban étkezem
Soha nem főztem gyümölcsleveseket, de mostanában valahogy úgy alakult, hogy csupa ilyen jár a választott menümhöz. Vannak olyan ételek is, amiknek az alapanyagait a közvetlen környezetemben nem mindig tudom beszerezni (itt most olyan banális dolgokra gondolok, hogy a közeli boltban ritkán kapok szép csirkemájat), vagy házon belül nem aratnak közönségsikert (sárgaborsófőzelék), így viszont hozzájutok. További előny, hogy nem eszem négy napig ugyanazt, hiszen nem több napra előre főzök, és persze nem maradékokat pakolgatok ide-oda a hűtőben (ételt nem dobunk ki!).
3. Ritkábban vásárolok
Mivel nem kell folyamatosan alapanyokat beszerezni, sokkal ritkábban járunk boltba, ami egyrészt időt, másrészt erőforrást spórol – bár ezt még pont nem számszerűsítettem, mennyit, de ha azzal számolok, hogy heti három órányi boltbajárást meg lehet így spórolni, már az is lenyűgöző. További járulékos előny, hogy nem kell az adott recepthez elengedhetetlen, de megvenni elfelejtett holmikért utólag még egyszer vásárolni menni (a Bosszantó Dolgok Örök Toplistáján ott van a „basszus, hát nem elfelejtettem a tejfölt?!”).
4. Kevesebbet vásárolok
Mindebből következik, hogy kevesebb dolgot veszek a boltban: alapanyagokat hétköznap nem, és minimálisnak mondható így az impulzusvásárlás esélye is. Oké, egy Aldi viszonylag veszélytelen terepnek tekinthető ilyen szempontból, de még ott is lehet értelmetlenül nagy összeget fektetni mondjuk egy halom különösen szép padlizsánba. Könnyebb tudatosan vásárolni úgy, hogy arra koncentrálhatok, hét közben csak reggelire/vacsorára való dolgokat kell vagy szabad megvenni.
5. Anyagilag megéri
Kiszámoltuk, olcsóbb így. Nemcsak a megevett ételre fordított összeg kevesebb, hanem a kárba vesző („nem volt időm megfőzni, tönkrement”), és a hirtelen felindulásból, feleslegesen megvett dolgok okozta veszteség is minimális. De! Fontos, hogy eleve az olcsóbb lehetőségek közül szoktam válogatni, és abba gyakran belecsúszik egy menzás stílusú zöldségleves, vagy egy tokány. Ugyanennél a kiszállítónál kétszer ennyiért is lehetne olyan ebédet rendelni, amiben van több fogás, meg fancybb alapanyagok. Egy tartósan otthonról dolgozó, karanténozó (tehát komolyabb fizikai erőfeszítést nem tévő) embernek elég lehet a zóna adag, de az is igaz, hogy olykor (ritkán, kéthetente egyszer) mulatságosan kicsinek tűnik.
6. Kevesebb vizet használok
Kimarad a főzéssel, illetve az ételek melegítésével járó edényhasználat, a folyamatosan fogyó maradékok egyre kisebb műanyagdobozokba pakolgatásával járó mosatlan, és még a napi adagot is meg lehet melegíteni a műanyagdobozban, amiben érkezik.
7. Kevesebb szemetet termelek
A műanyagdoboznál maradva: újrahasznosítható, megtisztítás után megy a szelektívbe, úgyhogy az nem szemét. Az alapanyagok csomagolását sem kell kidobni, a főzés során képződő, nem komposztálható hulladékból is sokkal kevesebb van, szóval összességében lassabban telik meg a szemetes. És: kevesebb, szinte semmilyen étel nem megy a kukába, nincs maradék, felesleg, megromolni hagyott falat.
8. Hétvégén olyan jó főzni!
Több nőismerősömnek említettem, amikor elkezdtük a rendelést, hogy végre nem kell hétköznap főznöm, mire ők azt mondták, hogy de hát én úgy szeretek főzni! Eleve volt a dologgal kapcsolatban egy kellemetlen, kicsit szégyellős érzésem, bizonyára a sztereotípiák miatt (hát a konyhában a helyem, nyilván), hogy meg akarok úszni valamit, ami másoknak ennyire természetes. De ahhoz, hogy továbbra is szeressek főzni, kellett, hogy ne legyen muszáj. Nagyon szívesen főzök hétvégente, és jókat.
Összegezve tehát, azt érzem, ez a megoldás jelentősen javított az életminőségemen, és anyailag is nagyon megéri – de részben azért, mert eleve egy olcsóbb menüből rendelek. Ha nincs a járványhelyzet, lehet, hogy ki sem próbálom, most viszont látom, hogy megérte.
Megkérdeztem a kollégáimat is, ők változtattak-e valamin ekkorát a karantén miatt: egyikük azt mondta, még sosem sétált ennyit, és hamarabb vacsorázik („mivel nem érek este későn haza, mivel nem is tudok hova menni”), a másik pedig azt, hogy rákapott az online jógára.