shutterstock 1867481188

A Covid19 elleni oltásokkal microchipet akarnak az emberekbe juttatni?

2021.12.19. 17:07

Azt a népszerű elméletet, miszerint a Covid19 elleni oltásokkal microchipet akarnak az emberekbe juttatni, már számos fórumon cáfolták, köztük maga Bill Gates is, akit az elmúlt hónapokban vadabbnál vadabb dolgokkal vádoltak az összeesküvés-hívők. A microchipes megoldásnál jóval valószerűbb módszerről olvashatunk a Fraktál című magyar sci-fi regényben, amelyben nanorobotok segítségével próbálják kontrollálni az emberiséget. 

A szerzővel, Ronil Caine-nel beszélgettünk összeesküvésekről, tudományról, fantasztikumról és persze utóbbi kettő találkozásáról.

Számomra elsődleges ötletforrás a tudományos hírfolyam. A genetika, a robotika, a mesterséges intelligencia, az űrtechnológia legújabb eredményeit, elméleti lehetőségeit napi szinten figyelem, és ezekből vagy ezek kombinációiból születnek a novelláim és regényeim.

– kezdi a beszélgetést Ronil Caine, akinek sci-fi történeteiben gyakran találkozunk a technológia veszélyeivel, a velük járó morális dilemmákkal és az emberi szabadságjogok semmibevételének problematikájával. Eddig három nagyregénye jelent meg, mindegyikben más típusú technológiával manipulálják az emberiséget. A Lilianben a leggazdagabbak vágyait celebklónokkal elégítik ki, a Rémteremtőben egy programozózseniből lesz zsarnoki igazságosztó, a tavaly megjelent Fraktálban pedig Kína zöldterroristái élnek vissza az orvosi nanotechnológia lehetőségeivel: irányítják a közbeszédet, gondolatokat ültetnek el az emberek fejében és képesek bárkit megfigyelni.

Ronil Caine
Ronil Caine

Úgy gondolom, hogy az írónak kötelessége tisztességesen utánanézni a dolgoknak, amelyekről ír, ezért egy idő után képes jól rálátni a világ dolgaira, még ha csak általános szinten is. Aki sokat olvas, sokféle témában, tudományos, illetve megbízható híroldalakon, annak egy idő után kitisztul a kép. Világossá válik, hogy az összeesküvés-elméletek többnyire gyenge lábakon állnak, és Occam borotvájának megfelelően mindig az egyszerűbb magyarázat bizonyul igaznak. Az emberek persze szeretik a titkos infókat, a háttérben folyó ármányokat, az összeesküvéseket, ami egy író számára könnyen kiszolgálható igény, szívesen is játszanak rá, tolják a szélsőségekig a valóságban teljesen nonszensz, de papíron mégis valóságosnak ható történeteket. A hétköznapi félelmek húrjait pendítjük meg, ettől lesz izgalmas és szórakoztató egy könyv. Aki viszont regény helyett a való életben terjeszt hamis történeteket, összeesküvés-elméleteket szórakozásból vagy tudatlanságból az káros és veszélyes a társadalomra, sőt akár emberéletekre is.  

– mondja a szerző.

Fantáziának indult, de a tudósok mást mondanak

Ronil Caine új regénye, a Fraktál egy olyan társadalomról szól, ahol az egészségügyi rendszer, a kommunikáció, a szórakozás teljesen digitális – tehát sokban nem különbözik attól, amit manapság tapasztalunk. A regény valamikor a közeljövőben, a Brexit után egy emberöltővel játszódik. A fő eltérés napjainkhoz képest, hogy az emberiség 99 százalékának nanorobotok ezrei monitorozzák a testük rezdüléseit, melyeket a háziorvosuk egy egyszerű injekció segítségével juttat be a szervezetükbe. A regényben megjelenik az orvosi nanorobotok pozitív oldala is: monitorozzák az emberi szervezetet egész nap, segítenek az embereknek az étrend kialakításában, gyógyszereket szállítanak, harcolnak az infarktussal, rákos megbetegedésekkel. A nanorobot-technológia tehát egy nagyon hasznos dolog, amit önként vállalnak az emberek, az átoltottság pedig szinte a teljes emberiséget érinti. A konfliktus Kínából indul ki, mely a regényben a Föld legfejletteb, leggazdagabb országa, és itt működik a nanorobotok „megcsapolására” épült rendszer, a címadó Fraktál.

A szerző a regénybeli konfliktus kiindulópontjának azért Kínát választotta, mert az ázsiai ország már most élen jár az állampolgárok megfigyelésében; mindennapos az arcfelismerő kamerarendszer használata, még a rendőrök szemüvegében is arcfelismerő szoftver fut.

Amikor ez a járvány kirobbant, már készen volt a Fraktál első kézirata, csak rövidebb verzióban. Egy olyan országot akartam a regény középpontjába állítani, ami nagyhatalom, kellőképpen sok embert tudnak elérni, fejlett, és hihető, hogy ott egy ilyen kaliberű, az embereket gondolati szinten és észrevétlenül irányító szervezet kialakul és felnő a feladathoz.

– mondja Ronil Caine.

Nagy hatással volt rám Michael Crichton regénye, Az átprogramozott ember, amelyben elektromos impulzusokat küldtek a neuronokra, és ezáltal az ember gondolt vagy látott valamit, ami nem is volt ott. Tudományosan bizonyított, hogy a nanorobotok is képesek ezt megtenni, tehát, leadhat egy elektromos impulzust egy neuronnak, amitől az agyban az a képzet jön létre, hogy mondjuk narancsillatot érzünk, pedig nincs is narancs a közelben.

– válaszolja Caine arra a kérdésre, hogyan is kell elképzelni, hogy a terroristák a nanorobotokon keresztül tudják manipulálni az embereket. Caine regényében viszont ennél súlyosabb befolyásolásról van szó, hiszen a Fraktál világában a nanobotok segítségével komplex gondolatokat ültetnek el a terroristák az emberekben. Ezzel a módszerrel válik az egészségügyi nanorobot-technológia kétélű fegyverré.

Beszélgettem két magyar egyetem nanotechnológiai professzorával – dr. Vonderviszt Ferenccel, a Pannon Egyetem Bio-nanotechnológiai és Műszaki Kémiai Kutatóintézet egyetemi tanárával, valamint Bársony Istvánnal, a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet akadémikusával – illetve rengeteg tanulmányt olvastam, amerikai egyetemek és nemzetközi kutatóintézetek szakértőitől, melyek főleg angol nyelven érhetők el.

– magyarázza Caine a Fraktál megírásának előkészületeit.

Főleg azt kutattam, hogy milyen a nanorobotok természete, mekkorák, hogyan működnek, hogyan lehet velük kommunikálni. Miután kész lettem a szöveggel és leellenőriztettem a két egyetemi professzorral, az egyik mondott egy nagyon érdekes dolgot: Ez gyakorlatilag úgy, ahogy van, elképzelhető. Olyasmi válaszra vártam, hogy ez még legalább ezer év, ha meg is valósul, némelyik része tényleg csak fantázia. De a válasz az volt, hogy megvalósítható. Nyilván nem most, de az elméletek azt mondják, hogy a nanorobotok képesek lesznek keringeni a véráramban, adott esetben a neuronokkal kapcsolatot létesíteni az agyban, és ezekkel külső eszközök segítségével lehet majd kommunikálni. Nyilván most nem, mert nagyon picik és a mai eszközök nem tudnak velük direkt kapcsolatot létesíteni, de a jövőben biztosan lesz olyan újgenerációs hálózatunk, amely erre képes lesz.

Miért béna ötlet a mikrochipes oltás, a nanorobotos pedig miért nem?

Szerintem minden jövőbeli technológia könnyebbé és biztonságosabbá teszi az életünket, másik oldalról viszont mindig ott van a hekkelés és a visszaélés lehetősége. Ez így volt a múltban is mindennel, gondoljunk csak a lőfegyverekre vagy a bankkártyákra, de a jövőben így lesz minden mással is. Az emberiségnek az lesz a legnagyobb feladata, hogy ezeket a technológiákat szabályozza, biztonságossá tegye, és – nagy szavakkal élve – jóra használja. A michrochip ehhez képest egy kicsit idejétmúlt technológia, nagy és nehéz elrejteni. Az, hogy oltásokkal microchipeket fecskendezzenek az emberekbe, számomra értelmetlen.

– magyarázza Caine. Az egyik ilyen konteo szerint 5G chipeket juttatnának be az oltásokkal a véráramba. Ezeknek a mérete – például a Qualcomm chipek esetében – lényegesen nagyobb annál, mint amit akár ki lehetne préselni egy fecskendőn is, hiszen körülbelül 1 cm szélesek, sőt a 2018-as például több cm hosszú. Az elméletet egy kapcsolási rajzzal is megtámogatták a kiötlők, mely – mint később kiderült – egy kilencvenesévekbeli gitárpedál sematikus rajza a valóságban.

Az egész konteónak nem is a microchip az igazán gyenge pontja. Ahhoz, hogy az embereket befolyásoljuk vagy megfigyeljük, erre ma sokkal jobb, láthatatlan módszerek vannak, minthogy nekiálljanak az oltásokat manipulálni.

– világít rá a szerző az oltásokba rejtett microchipek haszontalanságára.

Jobban járnánk, ha az oltásokban nanorobotok lennének

Ha kicsit jobban elmélyülünk a témában, láthatjuk, hogy nagyon sok tudományos folyóirat és weboldal ír a nanorobotokban rejlő lehetőségekről. Ma határozott célja a tudománynak, hogy a nanotechnológiát az orvoslás szolgálatába állítsa. A regény egy fontos jelenetében oltásnak álcázva fertőznek meg nanorobotokkal bizonyos embereket azért, hogy utána manipulálhassák őket. „Bár még távoli jövőnek számít, ez még mindig jobb módszer lenne, mint a microchipes megoldás.

– véli a szerző.

Kifinomult megfigyelési módszerek ma is léteznek

Ahogy említettük, Kína élen jár a megfigyelésben és a digitális diktatúra építésében, az ötletes kamerarendszere számokban sem teljesít rosszul. „ Több ezer embert kaptak el tavaly kínai kamerarendszer használatával és egy elemzőalgoritmus segítségével. Volt olyan eset, hogy egy koncerten szúrtak ki egy bűnözőt, akit végül el is kaptak a hatóságok. Az amerikaiakat sem kell félteni, a Pentagonnak már van olyan lézere, amivel 200 méterről szívverés alapján beazonosítanak egy embert. Pusztán a bőrfelületen keletkező rezgést képesek montírozni. Az ember szívritmusa pontosan olyan egyedi, mint az ujjlenyomata.

Cikkünk vezető képe illusztráció!