Kihangsúlyozza a hosszú lábakat, eleganciát és nőiességet sugall, nem mellesleg sokaknak a fantáziáját is beindítja: a magassarkú cipőt a női csábítás egy fegyverének tartják, azt azonban kevesen tudják, hogy a megemelt sarkakkal elsőként a hentesek munkáját akarták segíteni az ókori Egyiptomban.
Bár a fáraók korában a lakosság többsége mezítláb járt, egyes tevékenységekhez elengedhetetlen volt a lábak védelme. Ilyen tevékenységnek számított a hentesek hivatása is, akiknek gyakorlati céllal tervezték meg a világ első magassarkú cipőit,
hogy ne kelljen nyakig gázolniuk a vérben.
Néhány évszázaddal később a perzsa lovasok lábán jelentek meg az emelt sarkú lábbelik. Azoknak köszönhetően stabilabban állt a lábuk a kengyelben, így könnyebben felálltak, ha íjjal kellett lőniük.
Egészen a 16. századig a férfiak viselete maradt a magassarkú, mígnem a nők úgynevezett chopine-t, egyfajta magas talpú papucsot kezdtek viselni. Az ötletet Medici Katalin francia királyné importálta Olaszországból, ám kezdetben ezeket a lábbeliket is csak gyakorlati szempontból viselték, hogy a hölgyek ne piszkolják be a ruhájukat.
Ezt követően egy teljes évszázad telt el, mígnem XIV. Lajos korában kezdett divattá válni a magassarkú, ekkor már mindkét nem esetében.
A francia király alacsony, mindössze 163 centis termetének ellensúlyozása érdekében döntött úgy, hogy a chopine-okat férfiak számára is gyártani kezdjék. A viseletet hamar átvették az udvaroncok is, a cipőket pedig szalagokkal, csipkékkel és drágakövekkel díszítették. A magas sarok a nemességhez vagy a polgársághoz való tartozás szimbólumává vált.
A megemelt talpú lábbelik osztályjelző funkciója a francia forradalom idején szűnt meg, amikor a politikai és társadalmi viszonyok a feje tetejére álltak – írja az Elle.
A 18. század végén a férfiak fokozatosan elkezdtek lemondani a divatról, azt a női prioritások közé sorolták. A magassarkú cipő így kizárólag a női viselet része maradt, ám közel 50 évig a hölgyek sem éltek ezzel a divattal. Ruhatárukba a 19. század közepén tért vissza a lábbeli, amikor azt divatos magassarkú csizmájával a nőiesség egy jelképévé emelte Viktória királynő. Ettől kezdve megszaporodtak Őfelsége cipőinek reprodukciói.
A sarkakról az első és második világháború idején ismét lemondtak, ám a csatározások okozta nyomor elől menekülve Christian Dior 1947. február 12-én megrendezte legelső divatbemutatóját. Egy órán keresztül 90 modell követte egymást a divattervező párizsi üzletének szalonjaiban a Montaigne sugárút 30-as szám alatt.
Az akkor bemutatott trendeket később „New Look"-nak nevezték el, ami ismét visszahozta a magassarkú cipőket a nők ruhatárába.
Roger Vivier és Charles Joudan divattervezők akkoriban a Dior divatháznak dolgoztak, az ő ötletük volt, hogy fémrudat illesszenek a cipők sarkába, ezzel ellenállóbbá téve azokat és tartást adva nekik. Így született meg a tűsarkú 1950-ben. Megjelenése forradalmasította a lábbelik világát, azóta a legnagyobb divattervezők kifutóin és az összes hollywoodi sztár lábán a nők csáberejének egyik legerősebb fegyvereként tündökölnek.