Míg el nem terjedtek a fülsüketítő vekker órák, az embereket ma igencsak megmosolyogtató módon keltették fel a hajnali órákban. A hivatásos ébresztők az úgynevezett „felkoppantók" voltak.
A kilencszázas évektől generációkon át űzték mesterségüket azok, akik mindenkinél korábban keltek, hogy aztán végighaladva a brit városokon másokat ébresszenek. Hogy közülük az első személyt hogyan keltették fel, azt talán sosem tudjuk meg, ám az eszközök, amelyeket a felkoppantók használtak, ma már igencsak megmosolyogtatják az embert.
Az ipari forradalom idején a keményen dolgozó munkások korai ébresztésére volt leginkább szükség, ám akkoriban telefonálással bonyolult lett volna megoldani a folyamatot. Így hát munkába álltak a felkoppantók, akik többnyire
egy hosszú, pecabotszerű pálcával járták a kandeláberekkel világított utcákat.
A pálca végére egyéb zajt keltő eszközt, például gereblyeszerű fogakat, gumilabdát vagy fémdarabot erősítettek, hogy aztán azzal kopogtassanak be az ablakokon.
Ezen kívül egy másik módszer is létezett: egyesek szívószálszerű fém- vagy facsövekbe valamilyen száraz hüvelyest töltöttek, majd egy nagy lélegzetvétel után azzal megint csak az ablakokat célozták.
Korabeli „szundimód” is létezett: a felkoppantók addig nem tágítottak, míg nem bizonyosodtak meg arról, hogy a kuncsaft kikelt az ágyból és készülődni kezdett a munkába.
Mivel a munkások 2-3 műszakban dolgoztak, a felkoppantóknak is különböző beosztása volt. Hogy kit, mely napokon és mikor kell kelteni, azt minden alkalommal kifüggesztették a házkapukra.
Bár a felkoppantók fizetése közel sem volt a legjobb, sokan mellékállásként vállalták be a korai kelést. A rendőrök közül is többen vállaltak ilyen munkát a fizetésük kiegészítéseképp.
(Földjáró)