GettyImages-926705382

Ezek voltak Petőfi Sándor kedvenc ételei, már ha volt rájuk pénze

2022.07.13. 16:06

Bár számos versében ír ételről, italról, senki ne gondolja, hogy Petőfi Sándor ínyenc volt. Ennek egészen egyszerű oka van: nem volt rá pénze. Kutatások szerint még azon a bizonyos 1848-as március 15-ei reggelen is az előző napi pékárut mártogatta a meleg tejbe. 

Reggelire is szerette a gulyást

A Nemzeti dal szerzője az egyszerű ételek híve volt. A túrós tésztát és a gulyáslevest is gyakran fogyasztotta, sőt a gulyás még reggelire is örömmel ette, ha épp volt. Bár sok versében ír ételekről, nem mindig fennkölt stílusban jelenik meg, inkább negatív jelzőként használta az ételeket. A helység kalapácsa című versében így ír: „Én kendet utálom, mint a kukorica-gölödint!” Kivételt talán csak a túrós tészta képviselt. Az Úti levelekben, Füzesabonyban, 1847. május 13-án ezt írta: „Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát, és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki.” De az Arany Jánoshoz írt versében még esküszik is a csuszára: „Esküszöm neked a túróstésztára, meg a pipámra!”

„Keresztapja” volt a székelykáposztának

Egy megosztó étel, a székelykáposzta is Petőfihez köthető - derül ki a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Petőfi200 projektjének gyűjtéséből. Az éteknek nincs közel a székelyekhez, hanem egy bizonyos Székely Józsefhez, aki Petőfi ügyvéd barátja volt. Ha lehet hinni az elbeszéléseknek, akkor, amikor egy alkalommal betértek egy fogadóba enni, már nem nagyon volt a konyhán semmi étel. Székely József azt kérte a kocsmárostól, hogy keverje nekik össze a maradékot, ez pedig a savanyúkáposzta-főzelék és a sertéspörkölt volt Ez annyira ízlett neki, hogy mikor legközelebb mentek és rendeltek, már „Székely-káposztaként” emlegették a laktató fogást. Petőfi az alkohollal sem ápolt különösebb barátságot. Nem ivott sem sört, bort is csak keveset, ellenben szerette a kávét.

A legtöbb félreértés mámoros költeményeiből adódott, de mint kiderült, józanul is tudott borverset írni, nem kellett hozzá a hordó aljára néznie. 

Meglepő, de az utolsó étkezéséről egészen pontos feljegyzés született: 1849. július 30-án bivalytejes és túrós puliszkát evett, ami annyira ízlett a költőnek, hogy a házigazda lányának, Vargha Rozáliának hosszú verset írt az emlékkönyvébe.